Első Egyéjszkás Eset

Rendesen estem eddig egyik szerelemből másikba, cseberből vederbe, Egerből mentem Mecsekbe, költöztem ágyból ágyba és szeretkeztem egyik után a másikkal. Nem volt ezzel gond mind tartós volt, mint a tej és szerettem mindet, mint a tejhabot a kávémon. Mindnek adtam magamból, persze mindig a lehető legjobbat, s mindig megfeleltem nekik, aminek örültem, mert oda-vissza voltam értük, tőlük, velük de hiány volt valahol mélyen bennem, pontos helye a medencém környékére határolható. Imádat, amit teszek, hisz csak úgy élvezek, hogy nekik élvezet legyen. Herceg mind lovon csak talán én nem vagyok királylány... paff, ez ám a felismerés.

Mivel most végre magamhoz tértem és nem máshoz haza így időm és álmom, mint tenger, vágy meg még több. Barátnő is van, ám aki buliba rángat, és már mondja is a napi ajánlatot és kimondja neved. Áh, ő? Na hát igazán nem az esetem, de szerinte az nem is fontos hisz nekem most kielégüléseset kell és te abban igazán nagy tudással rendelkezel. De ha nem vonz? Ez a kérdés mire az igazi barát már nem is figyel, mintha sejtené, hogy ez másként lesz.
És valóban, nem vonzol csak annyira, mint mágnest a fém, elcsépelt a hasonlat de a helyzet mégis hasonló, szemedben saját vágyaim néznek rám és már az ígéret is megvan a beteljesülésre és egy éjszakára mely csak két test gyönyörű táncáról szól hol egymással szemben vagy épp háttal, függőlegesen de ha úgy adódik vízszintesen.

Egyelőre azonban marad a függőleges, így érezlek egyre közelebb és magaménak, imitálás és játék már-már elő vagy utó a zene függvényében. Hozzádsimulok, csípőm leng ütemről ütemre... ízelítőt adok, és te kóstolnád is már, de én csak az orrod előtt húzom el magam mint mézesmadzagot hogy épp ne érd el de minél jobban akard megnyalni. Minden mozdulat árulkodik de mégis titok neked melyet még ruha, cipő, fehérnemű takar, mégis sejted h feltárod majd vagy fel/kitárulkozik neked. Én azonban váratlak, húzlak, de még nem azonnal magamra, oh nem még csak az agyad hogy ne láss mást csak azt, hogy neked táncolok s lassan ruhámtól is megszabadítson képzeleted és úgy lásd kis rejtekem mely már fényesen csillog az izgalomtól h férfi izgalmad látja szemem. Na igen hisz az én képzeletem is már messze jár, az első szabad szobánál, ágynál hol levetkőzött gátlásokkal, ruhákkal már nem lenne gondunk, végigpásztázhatnám tested emelkedéseit és mélyedéseit majd elmélyülnék kiemelkedőségedben.