A+ A-

A zsaroló 1. rész

Minden pasi szemétláda, gondoltam keserűen, ahogy ott álltam az út szélén, nyeltem a csikorgó kerekek által felvert port és tehetetlenül néztem, ahogy a barátom, Michael elhajt a város felé. Ami legalább három mérföldnyire van.
Lehettem volna óvatosabb, hiszen egy ideje sejtettem, hogy Michael türelme igencsak fogytán van. Mégis, mikor felvetette, hogy ruccanjunk át a szomszéd városba, és töltsünk el egy kellemes napot az ottani bevásárlóközpontban, nem tudtam nemet mondani. Aztán mikor félúton Michael egyszer csak lelassított, és lehúzódott az utat szegélyező bokrok közé, úrrá lett rajtam az érzés, hogy ez nem lesz az én napom.
Nem lett igazam, de hogy mennyire nem, azt ekkor még nem sejthettem.
A részletekkel nem akarok senkit untatni, a lényeg az, hogy sikeresen elhárítottam Michael esetlen közeledését, ennek eredményképp viszont itt ragadtam az út szélén, mérföldekre a várostól, a döglesztő hőséggel fenyegető, reggeli napsütésben, víz nélkül. Természetesen nem készültem arra, hogy egy ilyen "kellemes" tereptúrán kell ma részt vennem, így aztán nem is ennek megfelelően voltam öltözve: magas sarkú, pántos, fehér szandálom, ugyancsak fehér, spagettipántos topom és farmervászon miniszoknyám nagyon megfeleltek volna a bevásárlóközpontban való csatangolásra, de nem az út szélén való gyaloglásra. Arról nem beszélve, hogy az a szemétláda, miközben elhajtott, kivágta a táskámat a kocsi ablakán.
Lehetett volna szerencsém, és a vállpántja fennakadhatott volna valamelyik bokorban. De persze nem így történt: az elegáns kis táska szép nagy ívben átszállt az út széli bokrok fölött, és méterekkel lejjebb landolt, természetesen a legsűrűbb és legtüskésebb bozótban.
Kénytelen-kelletlen nekiláttam, hogy lehetőleg minél kevesebb karcolást és horzsolást összegyűjtve, lemásszak a táskámért. A feladatot több-kevesebb sikerrel végre is hajtottam, ám a táska nem volt ott, ahol becslésem szerint landolnia kellett volna. Sőt, a közelben sem. Elég élénk pink színével rikítania kellett volna a bozótos zöldjében, de nem tette. Egyszerűen nem volt ott! Ez volt az a pillanat, amikor kezdtem megriadni. Hol a fenében van az a vacak?! Itt kellene lennie! A föld csak nem nyelhette el!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.64 pont (72 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2015. 06. 14. vasárnap 03:48
Közepes történet.
#3 Zoli 2008. 07. 11. péntek 11:44
nagyon jó 10pont
#2 Ati 2007. 11. 7. szerda 14:19
Nagyon jó!
#1 Törté-Net 2007. 11. 6. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?