A+ A-

Anyja lánya 2-4. nap - Angyalka

2. nap.

Mi van... Csörög az óra... Nyomd, már le! Őfehérmájúsága egyik kezével, még félálomban, lecsapta a vekkert... De a másikkal már el is kapta, a reggeli vizelési ingertől, ágaskodó dárdámat. Fölém guggolva a még (vagy már? ki a franc tudja ilyen "étvágyú" nőnél... ) nedves bejáratához irányította. A még szűk, előkészítetlen hüvelybe való behatolás, húsba szántó érzése bennem is felébresztette az állatot.
A kéjzsákmányra leső ragadozót. Azért ne oroszlánra gondoljatok... (nagyon kellett már pisilnem... ) Hiéna... Sakál... Vadászgörény? Mondjuk...
Kicsit élveztük még a szerszám feszítését, illetve a farokhoz igazodó alagút szorítását. De az izgalomtól gyorsan alakuló izomzat, hamar felvette a szexhez optimális(?) méretét. Akkor meglóduló csípője, átmenet nélküli vágtázásba kezdett. Vad, kegyetlen, fütyiszaggató vágtába. (dolgoznia kellett menni, nem volt vesztegetni való ideje).
A hatalmas, gyermekfejnyi csöcsök, viharban tépázott zászlóként lobogtak. (most nem volt érkezése, a szájamba tömködni, a fullasztásos halál kockázatával)
Mint egy nekivadult valkűr, ki bosszút szomjazva, csatába száll! Le és fel a nyeregben! Roham!! Kard ki, kard! (helyesbítek, kard BE, kard... nagyon, nagyon BE... )
Közben minden vitézi lezöttyenéskor a csupasz dombja, keményen belenyomódott a húgytól feszülő hólyagomba. Ne tudtam, hogy a kéjtől vagy a fájdalomtól nyögök - e. A szerencsétlen prosztatám is így lehetett vele.
Benne ingaként ketyegett, a lovaglás ritmusára, a nagy kérdés, dugni vagy pisilni?
- Pisilni vagy dugni, ez itt a kérdés... Nehéz kérdés... 70kilós...
Őkéjsóvársága érezvén bennem a kétséget, rám nyerített (hát ki itt a ló, könyörgöm)
- Gyere Te is! Siess! Én... már... ÁÁÁH... ÁÁÁÁÁH... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁH...
Megérkezett az első frenetikus, földrengésszerű orgazmusa. Tudtam, hogy perceken belül itt a második. Ez idő alatt össze kell kapnom magam, különben hoppon maradok.
Összeszorított foggal, ökölbeszoruló kézzel, megfeszülő testel, űztem magam én is a beteljesülés felé. (csak ne kéne így hugyoznom... most kussolj! és csak dugj te állat!)
Végre! Az agyam által felforralt, olvadt gerincvelő elindult, hogy lüktetve utat törjön és felégessen minden ellenállást. (a húgyhólyagot azonban gondosan kikerülte... NE MOST!)
Ideje volt. Már az Ő kielégíthetetlen ágyéka is ott vonaglott, soha jól nem laktatható hüvelye, ott gyűrűzött elgyötört pöcsömön.
A gyönyör hullámainak elültével, előrehajolva rám dőlt (ez aztán végképp betett a hólyagomnak) és megcsókolt.
- Soha ne induljon rosszabbul a napom! - suttogta a számba.
- Ha nem szállsz le azonnal a hasamról, beléd pisilek!
- Álló farokkal nem is lehet pisilni! - mondta és kacarászva lekászálódott rólam.
Aztán elégedett farlengetéssel a fürdőszobába vonult. Ismerte a férfi test fiziológiáját.

Megvert, kósza seregként maradtam a feldúlt, könnyáztatta csatatéren. (nem inkább gecifoltos?) Lassan összeszedtem magam. Muszáj valahogyan eljutnom a WC - ig! Még jó hogy külön van a fürdőtől... Görnyedten, sajgó hassal, félig meredt pöccsel vánszorogtam a klozetig.
Aztán álltam... álltam... vártam... álltam...
- Majd megreped, de nem jön az átkozott!
Pisi, pisi gyere ki,
Vár a WC ideki...
Nem jön. Lazíts, gondolj másra! Tényleg, hogy csobog a víz a fürdőben. (ez az)
Csurog a víz lefelé, a vállára, a nagy, rengő melleire, a hátra, a kerek seggére, onnan a csupasz... (nemá' ha felizgulsz sose pössentesz!)
Csordogáló vizecske. Bele a lefolyóba, folyóba... folyóba... Végre! Megindult! Lassan, vékonyan, aztán csak folyt, folyt és folyt... Áhhhhh...
Hogy is mondták az öreg szakik?
"Egy jó brunyálás, többet ér egy rossz baszásnál"
Közben Őnagysága már fel is öltözött. Ez jó hosszú szülés volt a részemről.
- Most szaladnom kell, majd út közben bekapok valamit. (de legalább,
nem az enyémet)
- Ti egyetek rendesen! Este öt körül jövök!(ettől féltem).
Lezuhanyoztam én is. Tébláboltam a napaiban. Mit csináljak ma?
Szemügyre vettem a könyvespolcot. Nincs sok könyv. Olyan kirakat könyvtár. Néhány, egy értelmiségi családban elvárt, szinte kötelező, klasszikus.
Olvastam már mindet. Volt még néhány divatos szoc. real. író műve. Tőlük egyet is bőven elég elolvasni, egy életre... Verseskötetek. (dögöljek meg, ha egyszer is kinyitotta bármelyiket!) Én sem voltam igazán, lírai hangulatban...
Nem. Olvasni itt nem kell. Bebattyogtam a hálóba.
Akkoriban TV sem volt délelőtt.
Videózok! Néhány Tv - ből felvett film. Uncsi.
Lássuk azt a pornót! 3x20 - 25 perces, mai szemmel nézve igencsak soft jelenetecske. "Lájt"orál után, dugás... Végig néztem, hiszen akkor ez is a pornó csúcsa volt nekem.
Szöszmötölést hallottam a nappaliból. Fölébredt a kisnyúl. Kinéztem.
- Szia!
- Hello! Jössz reggelizni?
- Jól esne, köszi.
- Van tej, amiből készíthetek Neked, kávét vagy kakaót. Vaj, jam, kenyér...
- Tökéletes. A kávé és a vajas kenyér bőven megfelel.
- Oké! Csüccs le! Mindjárt kész.

Elnéztem a helyes, kis sürgő - forgó fruskát. Ez ugyan az a kissé bamba, szellemileg visszamaradottnak tűnő, ötödikesnek látszó, szótlan "jó kislánya anyukának" akit tegnap láttam? Az anyja jelenléte, erős egyénisége tette csak olyanná?
Az Ő ügyük. Van elég gondom.
Pl. Mi a franc, legyen a mai nappal?
Hirtelen támadt egy ötletem.
- Te tudom, hogy ilyen nagylánynak már ciki, de nem kísérnél el a Vidámparkba?
Gyerekkoromban jártam az itteniben utoljára, de nagy élmény volt...
- Hát, nem is tudom... Engem is nagyon régen vitt már el az Anya.
- Szeretnél? Van valami terved mára?
- Olvasni akartam.
- A kis csíkos, pöttyös könyveidet? - pillantottam be cinikusan a szobájába.
Elpirult. Tök ari! És nagyon szép.
- Angyalka - jutott eszembe, ez találó név Neki.
Attól kezdve így is hívtam. Ő is szerette.
- Akkor fel kell hívnom anyát a munkahelyén.
- Hát tedd meg! Látom telótok van. (de nagy szó volt akkor!)
Amíg beszéltek az erkélyre vonultam cigizni. Nem kérték ugyan, de Ők nem dohányoztak. Az Öreglány is csak olyan "buli cigis", kocabagós volt.
- Nos? - kérdeztem visszatértemkor.
- Beleegyezett. Azt mondta, vigyek pénzt is.
- Frászt! Meghívtalak. (vidékre járó melóval jól kerestem, akkori viszonylatban)
- Muszáj...
- Van egy ötletem! Kiveszed és hozzácsapod a zsebpénzedhez. Gondolom nem ad, túl sokat. Így én meghívhatlak, anyád megnyugszik, Te meg gazdag leszel.
Nevetve bólogatott.
- Jó fej vagy! Köszi! - csicseregte és egy puszit nyomott a képemre.

Kitűnő hangulatban értünk a Ligetbe. Már út közben rengeteget kacagott, mikor titkon utánoztam a tipikus "tömegközlekedő pofákat". A végén már pukkadozott a visszafojtott röhögéstől.
Vezetett a dodgemen.
Belém kapaszkodott a hullámvasúton, a kanyargón, az óriáskeréken.
Hozzám bújt a szellemvasúton és az elvarázsolt kastélyban.
Lőttem Neki plüss macit. Marha jó buli volt. Viháncoltunk, mint két kölyök.
Megkockáztatom, olyan bátyó - hugi hangulat alakult ki köztünk.
Neki amúgy is hiányzott egy nagytesó, nekem meg 2 húgom révén, könnyű volt beleélnem magam a szerepbe.
Tesók, haverok, cinkosok lettünk pár órára. Semmi "bűnös" mellékgondolat!
Megéhezvén, virsliztünk a Ligetben. Colával. Leültünk egy fák alatti padra emészteni és pihizni.
Dumálni kezdtünk. A laza hétköznapi témáktól, lelki gondokon át eljutottunk, egészen a szex ingoványos területére. Nem férfi - nő viszonylatban, inkább a hiányzó nagy testvérrel való bizalmas beszélgetésként.
Aki az első megértő, de főleg meghallgató /végighallgató/ felnőtt.

Akkor nekem is furcsa volt, de később egy ideig autóvezetést oktattam, ekkor rengeteg hasonló kitárulkozásban volt részem. (a normálisabb kollégáknak úgyszintén
- lelki szemetesládák vagyunk - mondogattuk. ).
Magyarázható ez jó kapcsolatteremtő képességemnek (le tudok menni "alfába", de fel tudok mászni az "omegáig", ha kell).
A másik ok, a szülők távolságtartó, rideg hozzáállása.
( - tahósága! - mond ki, ha elkezdted)
Elképesztő, milyen belső titkokat osztottak meg velem a fiatalok. El se hinnétek!
Itt ráadásul mind két eset fennforgott! (fennforgás van... )

Nem akarom a jó három órás beszélgetés részleteivel, próbára tenni amúgy is véges türelmeteket.
Kivonatolom a lényeget;
Az anyja 10éves kislánynak nézi, és úgy is kezeli.
- Próbáltam lázadni de, tudod milyen az Anyu!( tudom... tudom... )
Igen, persze, hogy felvilágosította, de szinte csak anatómiailag. (brossura... )
Nem, a partnerkapcsolatokról nem. (neki sincs normális partnere... )
Úgy sem szabad fiúznia, az érettségiig!(még 2 év!)
Csak lányzsúrokra és iskolai összejövetelekre járhat. ( undorító... pfuj!)
Igen, néha anyát becsapva, bulizik is. (miből lesz a cserebogár... )
Esetenként fiúzik, ha van olyan srác, aki tetszik. ( csak akad... )
Persze, hogy csókolózott. (az a minimum... )
Sokszor. (jól teszed... )
Legtöbbször nagyon jól esik. (arra találták ki... )
A cicijeiért, megőrülnek a fiúk. (nem csak Ők... )
Legtöbbször nagyon durván markolásszák, az nem jó. (a barmok... küld őket anyádhoz! az élvezi... )
Két srác már puszilgatta, szopogatta is! (irigy vagyok, marhára... )
Az egyik különösen finom volt. (tőlem a bugyidba élveznél... )
Neki Ő is megfogta a fütyijét. (a mázlista... )
Sokáig simogatta és húzogatta. (akkor fröccsenni fog... )
Gecis lett a keze, meg a fickó alsója, farmerje. (én szóltam... )
Furcsa, de jó volt látni. (a gecis gatyát?)
A srác magán kívül volt az élvezettől. (ja, azt... már értem... )
Ő megsimogathatta a punciját. (én is... én is... én is... )
Nem volt rossz, csak nem igazán találta meg a "dolgokat". (térképet neki!)
Minden áron a lyukba akarta dugni az ujját! (az olyan rossz?)
Ami jó is, csak előtte mással is kell ott lent foglalkozni!(az igaz, így már világos. )
Ügyetlenkedett, ezért nem volt "igazán jó". (ziccer! ziccer! ne hagyd ki!)
Ekkor lecsaptam rá, mint a vércse.
- Mikor magadnak csinálod, akkor bezzeg "igazán jó" ugye?
Mint akit kígyó csípett meg, paprikavörös képpel, szikrázó szemmel ugrott fel és harcra készen állt elém. (túl lőttem a célon? vékony jégre tévedtünk! velem akar harcolni? ezt a csatát mással kell megvívnod, Nyuszifül!)
Kényelmesebben ültem, szétvetettem lábam, kitárt karjaim a pad támlájára tettem.
Hátra hajtottam a fejem és a fa lomkoronájába nézve, a leglazább stílusomat elővéve szólaltam meg.
- Végül is a testét, az ember saját maga ismeri a legjobban. Ő tudja csak igazán, mi a jó neki. Így van ez mindenkivel akár fiú, akár lány, fiatal vagy öreg...
Nem erre számított, az fix! Azt hitte a kis hülye, hogy majd ledorongolom.
"Nem szabad, " "bűn" stb... ilyesmiket várt, tőlem?
Kikerekedett szemmel, lebiggyesztett szájjal bámult rám. Bizonytalanul, tétován visszaült a padra.
- Ráadásul, Te szerencsés vagy ezzel a videóval. Én sráckoromban "Fabulon Ági" fürdőruhás reklámplakátjára voltam kénytelen "polírozni a répát".
Nevetve dőlt neki a padtámláján tartott kezemnek.
Lassan, atyailag, átkaroltam a vállát. Közelebb bújt.

Hosszú szünet után, lassan akadozva, majd egyre inkább belemelegedve, az önkielégítésről, annak természetes voltáról, később már a gyakorlatáról kezdtünk beszélgetni.
Kivonatolva;
Eleinte csak játszott. (bemelegítés... )
Aztán rájött az ízére. (gyakorlás... )
Nagyon izgi, szuper jó! (győzelem!)
Van hogy hetente, de néha naponta többször. (a jóból sose elég... )
- Anyád kazijára?
- Sokszor, titokban... Jó két éve találtam meg. Nem árulsz el?
- Ne légy buta! Haver vagy!
- Jó, hogy anyám Téged szúrt ki magának, a sok barom után.
- Na, ja... Tudod, hogy anyád legjobb tulajdonsága, Te vagy?
Egészen befészkelte magát a hónom alá.
- Jó, így...
- Nekem is...

Nem! Nem gondoltam semmi rosszra! Nem maradtam teljesen közömbös, de nem! Nem terveztem semmit, kislány, jó nem egészen, de a csajom lánya, amúgy sem láttam semmi esélyt, semmilyen lehetőséget bármire is... Ezért nem is játszottam a gondolattal sem! Akkor még nem... Csupán jó érzés... (piszok jó... )
Csodásan éreztem magam Vele. Max. egy gyerekes flört...

- Nem unod még azt az egy filmet? - kérdeztem, hosszú hallgatás után.
- Sokkal több van Neki, jóval meredekebbek. Csak bezárta a Tv alatti szekrénybe.
- Hogy jutottál hozzá, ha be van zárva?
- Az egyik szekrényem kulcsa nyitja...
Gyerekkorában fedezte fel, mert az öreglány oda rejtette az ajándékokat. Aztán a kíváncsiság tárgya átalakult az idő múlásával.
Akkoriban a szekrényeknek 6 fajta zárja volt. A sokajtós sorokon, jó esély volt hasonlót találni. Az anyjának, nem sok műszaki érzéke lévén, eszébe sem jutott.
Lassan estefelé járt. Haza indultunk. A Nő már megérkezett.
Nem volt az a konyhatündér, ezért törzshelyükre, egy közeli kisvendéglőbe mentünk vacsizni.

Ledöbbentett a változás, ahogy a cserfes kamaszlány, bugyuta kisiskolássá változik, anyja jelenlétében. Beszéltünk a Vidámparki élményekről, cenzúrázva persze, de mint egy dedós. (bevallom, elszorult a szívem... )
Vak ez a picsa?
Vannak nők, akik azért nem akarják (tudat alatt) észrevenni, hogy felnőtt a gyermekük. Mert akkor szembe kéne nézni azzal a ténnyel, hogy ők öregszenek. Legalább is középkorúak lettek. Egy felnőtt gyerek ráadásul, elvileg, bármikor nagymamát kreálhat belőlük. Te jó ég! Nagymama! Még a szó is! Az már vénasszony! Naneee...

Ilyen gondolatok kavarogtak bennem kaja alatt. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a kisnyúl titokban, rajtam felejti a szemét. Rajongva, szinte áhítattal bámul rám. Zavarba jöttem. Mit tettem? Túllőttem volna a célon? Nemá' hogy belém esik... Elhessegettem a gondolatot... Igyekeztem elkerülni a pillantását. Van nekem elég gondom anyucival is... (az Ő falánk pillantásait le sem írom... nem a kaját nézte... )
Naná! Zaba után rögvest indulást vezényelt. Otthon egyből a fürdőbe tessékelt.
Olyan fáradt! (erre befizetek!) Utánam ő is zuhanyozik és lefekszik! (naná... )
Angyalka kaján mosollyal arcán, ment egyből a szobájába. Ez hiányzott még!
(ránk gondolva, fülelve fog masztizni... a kis csibész... )

Zuhany után meztelenül terültem el az ágyon. Éhesvagina nem sokáig váratott. Belépett és a helyzetet konstatálva, boldog vigyorral, azonnal ledobta a pongyolát. Gusztusos, formástestű, érett Nő! Egy buja, vad, érzéki, torkos lyukú nőstény!
Ez kell nekem, nem holmi csitrik! Ez tudja mitől döglik a légy! (és ha nem vigyázok én is... )
Mögé léptem. Belecsókoltam a nyakába. Előre nyúltam.
Muszáj volt éreznem a fasz( - )állító csöcsök súlyát!
Nem akármi! Szorosan hozzá tapadtam.
Farkam a nagy kerek segge vágatába siklott, azzal párhuzamosan.
Érzékelvén az Egont körbefolyó hústömeget, állatian megkívántam a kutyapózt.
- Megőrjítesz! Hátulról akarlak! - súgtam a fülébe.
- Neem, neeem szereteeem, úgy nekem nem jó... - nyávogta.
- Pesze, hogy nem mert úgy, nem tudod magadba tömni a pasit - gondoltam.
Legfeljebb a zacskóját marokra fogva, rángathatnád befelé...
(brr... ezt még ő sem tenné! nagyon remélem... )
- Csak bedugnám, kicsit játszanánk, hogy úgy is élvezzük a gyík résbe juttatását, aztán úgy folytatnánk, ahogy Te akarod! - próbálkoztam tovább.
- Hááát... jó... De nem élvezel el közben!
Itt durrant el az agyam! Megfeszülő testemből, melleit elengedő kezemből, mély levegővételemből, azonnal érezte a kitörni készülő vihart!
Nem akarva a kefélésre szánt drága időt veszekedésre vesztegetni, azonnal térdre esett az ágyra és combjai közt hátra nyúlva, villámhárítóként elkapta a dühtől épen felpuhuló lécemet.
- Nem, Te nem mész el gyorsan - búgta gerleként és többször is, végig simította nedvesedő vágatát Őlordságával, amitől az megbocsátóan tűzkész állapotba lendült.
Némi (nemi) játék után célra tartott.
- Vágd belém! - parancsolta. (a parancs, az parancs!)
A félig előkészített, még szűk járatba döftem. Szinte hallottam az összeérő falú alagút hersenését, ahogy Egon utat vág magának a nyers, emberi húsba!
Nem semmi! Felsikoltott! (Angyalka meg kagylózik... de ciki... )
Jó egy percig élveztük a hüvelyi izmok igazodását, az irgalmat nem ismerő betolakodóhoz.
Aztán annyira visszahúzódva, amíg csak mertem, a kisiklás veszélye nélkül, újra döftem. Sikkantás!
Hosszú kemény lökésekkel, baszni kezdtem. (bocsi de ez a legtalálóbb szó rá)
- Vágd belém! Belém... belém... - nyöszörögte a mozgás ritmusára.
- Legyen meg a Te akaratod, Te Tüzelő szuka! - gondoltam és állatmódon, basztam tovább. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, nem ez az én stílusom, de mindent a megrendelőért! (azért ennek is megvan a maga varázsa... )
Éreztem, hogy a vad, kegyetlen lökéseim egyre jobban feltüzelik.
- No, hát még is csak jó lesz, így is? - gondoltam magamban, és ha lehet még keményebb pumpálásba kezdtem.
- Belém... belém... - vernyákolta egyre élesebb hangon.
A vállát teljesen az ágyra eresztve, hogy a mozsara felfelé célozva, minél jobban befogadva mozsártörőmet, nagy erővel dolgozott vissza.
- Gyere! Gyere Nekem jóóóó lesz... - hörögte.
- Anyád! Ha megszakad a farkam, akkor se megyek el benned így! - határoztam el.
Annál is inkább nem, mert egy érdekes jelenségre lettem figyelmes.
Ahogy tövig vágtam a lompost, hasam (pedig nem volt pocakom) a nagy seggét feltolta a hátára! (mégsem olyan kemény az már... )
Visszahúzáskor le, bedugáskor felcsúszott az ülep. Rá a hátára.
Skrizoid helyzetbe kerültem a (al)testem, mint egy ősrégi egyhengeres Hoffer - taktor, örülten dugattyúzta a pinát, (volt is hangja az öreg masinának... mondjuk a punci, "röfögött" itt is rendesen... ).
Az felsőtestem meg a látványtól, majd elröhögte magát!
Észvesztő vinnyogással élvezett el. 10es értékű rengéseket produkált a valaga!
Megragadva a csípőjét, soha még nem alkalmazott erővel "adtam az érzésnek"!
Egy percen belül, őrült vonaglással megkapta a második adagot.
Szinte tombolt! Majd, kéjmámora csillapodtával, kezét - lábát szétvetve békaként nyúlt el az ágyon.

Gyorsan regenerálódott. (ennek sem "fájt a feje" még soha életében, mikor szexről volt szó... )
- Mégsem élveztél el, pedig hívtalak is - konstatálta elégedetten.
- Bogaram, ha nem vetted volna még észre, én nem akkor élvezek el, amikor sikerül, hanem amikor akarok! Ellentétben a volt pasijaiddal! - tört ki belőlem végre a megsértett hím.
- Bocsáss meg! Tényleg sok gyorsfarkú állattal hozott már össze a balszerencse.
- Annyiban a Te hibád is, hogy olyan intenzitással kefélsz...
- Én, szeretkezem! - javított ki. (oh, de finomkodó... dumában!)
- Szeretkezel, hogy pasi legyen a talpán, aki vissza tudja tartani magát - mondtam.
A szeretkezés szóról ugyan egész eltérő volt a véleményünk, de nem szálltam Vele vitába. Végül is. Nekem nyolc...
Ő szeretkezik velem, én kúrom Őt, és akkor finoman fogalmaztam.
Láttam, hogy valamin töri a fejét!
- Valóban jó szerető vagy! - bökte ki végül - De van egy fogadásom, hogy akkor mész el, amikor én akarom, akárhogy is kapálózol ellene.
- Ez le akar szopni megint - gondoltam - Ha neki jó, hogy nekem jó, akkor nekem, jó... (egy fogadásért hajlandó "elpazarolni" egy löketet, egy ilyen fehérmájú luvnya... legyen... nem vagyok semmi jónak, elrontója... )
- Fogadjunk! De mi a tét?
- Itt maradsz, legalább tíz napig!
- Atyám, nem telefonáltam a főnöknek! Basszus! Háború lesz!
Kitalálta a gondolataimat.
- Ne aggódj! A mi cégünk sokszor ad megbízást a Tiéteknek. Tárgyaltam már többször a főnököddel is. Ma is... Tíz nap szabit kaptál.
(ez ismeri az Öreget! az is nagy kujon. biztos, hogy megfarkalta a csajt... lesz közös téma... cukkolás... a francba!)
- Megdugott?
- Mivel ismered, nem nyilatkozom. Diszkrét nő vagyok. Rólad sem mondok semmit Neki! Ez így fer!
- Áll a fogadás! - még ha bele is döglöm, abba a 10 napba. (max. megszököm...
csak az Öreg fog kiröhögni... meg akinek elmeséli... az egész Cég... )

Somolyogva a lábaim közé hasalt. A combjaim belső oldalát kezdte nagyon lágyan simogatni, puszilgatni, nyalogatni. Leheletfinoman!
Ő is rám érzett, nem csak én tapasztaltam ki Őt. (most mit vagy úgy oda! közel a 40 - hez, valagra való pasas fordult meg benne... alkalma is, ideje is volt bőven kitanulni a "szakmát" amatőr létére is... igen! ez kell a győzelemhez... cinikus, elzárkózó gondolatok... )
Milliméterenként haladt. Minden egyes idegvégződésemet, (némi túlzással... nehogy a szakemberek rám szálljanak) külön - külön megtisztelte.
Ő játszott. Csodálatosan! Én meg erre - arra kalandoztam gondolatban.
Az ingerületek elindultak az agy felé. De valahol félúton, elhaltak.
Valaki elvágta az utat.
Már az ágyékomnál tart! (végül is... szopatni jó... nem?)
A hajával cseszteti "véletlenül" Egont! (... sőt, kurva jó... )
A combtövem! (... ráadásul olyan, macsós... )
A zacsim! (... ha a NŐ térdel előtted... )
Zsugorodik a bőr a csókjai alatt! (... jó, van hogy fekszik... )
Mit szarozik annyit a tövénél? (... de mindenképen olyan alárendelt... )
Gyere csak felfelé, apucihoz! (... testhelyzetben van... )
Finom, gyengéd kis harapások a szárára! (... mindenben alárendelt ilyenkor... )
Aztán ugyanoda engesztelő gyógyító puszi! (.. legalább is annak látszik... )
A makk pereme alatti árkocskát se hagyd ki! (... ekkor érezheted magad... )
Rányalt a makkra! (... igazán a teremtés koronájának... )
Benyálazza, végig! (... evolució csúcsán... )
Az ingerületek mind magasabbra jutva, átszakították a gátat.
Nem játszottam tovább. (csak még egy kicsit, a látszat... )
Végül is, nem az Óriáskerék miatt jöttem Pestre!
Most a nyílásban játszik!(boszorkány.. )
Óvatosan ereszti rá, gondosan benyálazott ajkait! (gyakorolta eleget... )
Nyeli, csak nyeli a rudat! (mint, kacsa a... )
Bent a nyelvével kavarja! (nokedlit... )
A szájában!! (ribanc... )
Gyorsít! (a dög... )
Olvad a gerinc!(kurvaaaa... )
Mindjárt föccsen!!(... )
Robban!! (?)
Rászív!! (!)
Lövel!! (!!)
Szív - lövell, lövell - szív (még!)
Utókezelés a már túlérzékeny makkon (ne! de igen, még!)
Győzött! (hál' Istennek... )
A győzelme után soha el nem felejthető látványban volt részem.
Őszopóssága felpattant és szabályos indián tánccal, fejezte ki győzelme iránti örömét.
- Győztem! Győztem! - kiabálta és körül ugrabugrálta a szobát.
Csakhogy a nőiességnek alkatrészei, amivel oly bőkezűen megáldotta a sors, eszeveszett táncba kezdtek.
Csapkodtak, ugráltak, lebegtek, röpködtek, rengtek és remegtek!
Észvesztő, felejthetetlen egy produkció volt! Nagyot kacagtam.
Jött, szopott, győzött. (ez pont 2/3 - nyi Július Caesar, ami azért valljuk be, nem kevés)
Az ünneplés után, mellém vetette magát az ágyra. Hozzám bújt.
- Megszereztelek! 5nap múlva, szüli napom lesz, Te vagy az ajándék! - viháncolta.
- Át fogsz kötni masnival?
- Azt még nem tudom de, hogy sok mindent fogok tenni Veled, az biztos!(atyám! majd csak túlélem valahogy... )
Eszembe ötlött a délutánból valami.
- Neked csak ez egy, rövidke kis kazettád van?
- Nem, ez csak a csali kazettám a lányomnak - eredt meg nyelve. - Nemsokára nagylány lesz. (?) Ez egy elég könnyen emészthető kazetta, egy naív, fiatal lánynak. (!!) Ha majd (!!!) érdekelni kezdi a szex. Direkt hagytam könnyen megtalálható helyen. (pedig nem is szőke... )
Elképedve néztem rá. Ki itt a naiv? ("boldogok a lelki szegények... ")
- Megnézhetem a többit is?
- Persze. De pont most? Videót szeretnél nézni, a következő aktus alatt?
- Dehogy. Melletted? A Te meztelenséged, érett asszonyiasságod, a legjobb ajzószer nekem - hízelegtem. - Csak érdekelne, mégis milyenek.
- Ha nem vagy lusta, az asztalkán van a kulcscsomóm... Igen, azaz. A kis szekrényben vannak a Tv alatt. Ki tudod nyitni? (naná!)
Volt vagy tíz darab, műsoros. Megnéztem a hátlapjukat. Mindenféle finomság.
Megakadt a szemem egy téglalap alakú, rózsaszín dobozon. Megdöbbentem.
Ha ez, az, aminek gondolom...
- Mi ez? Megnézhetem?
- A pasi pótlóm! - mondta kissé kihívóan. - A srácok nem szeretik, féltékenyek rá.
- Megnézhetem? (muszáj látnom!) Nagyon érdekel milyen.
- Ha Téged nem zavar...
Kibontottam. Kb. 16 - 18 centis, arányos, műanyagból készült, élethű fasz volt benne.
Látszottak az erek, a hátrahúzott fityma.
A herezacskó utánzatban volt az elem, rajta a 4állású tekerő. Bekapcsoltam. Zümmögve rezegni kezdett. Egyre gyorsabban, a fokozatnak megfelelően.
Látva, hogy csillogó szemmel vizsgálódom, és nem találom visszatetszőnek, felkelt és elém állt.
- Egy normális férfivel, akár az előjátékba is bevethető. Izgi ám! - tette hozzá reményteljes mosollyal. (mézes madzag... mézes műbroki... )
- Én már tudom is, hogyan fogjuk használni - vigyorodtam el.
- Meg is mutatod? - kérdezte megremegő hangon. (mi az, hogy... )
A műfütyi zacsiját marokra fogva, szabályos vívóállásba helyezkedtem.
- Angard! - kiáltottam és "Zorró jelet" kanyarítottam annak hegyével domborodó, de még gusztusos hasára.
- Te nem vagy komplett! - nevetett.
- Most pedig a férfifaló szörnyeteg szívét... Tusé!
- Az a másik oldalon van, Te őrült spanyol! - kacagott.
- Akkor most a másik szívét... Tusé!
- Most mind két szívemet átszúrtad?
- És most elfoglaljuk a sárkány, tátongó, öblös, nagy barlangját, ahová áldozatait rejti... Tusé!
A műdárdát az ágyéka alatt, az összezárt combjai közé döftem...
- Sárkány... Tátongó... Öblös... Barlangja... - visította és az ágyra hanyatlott. Lábait felhúzva, fetrengve rázta a röhögés.
- Különben is... Öblös ám a Te segged!
- Jó, most még nem öblös, de már igen is tátongó... - jegyeztem meg.
Helytálló volt a megállapítás. Széttárt combjai közt, már valóban ott tátongott, a majd arasznyi csupasz repedés.
A kitárulkozó lehetőség elé kuporodva, a másik kezem a homlokos, kopasz dombra téve a hüvelykujjam pont a csikójáig ért le. De még nem nyúltam hozzá.
Először a "fegyver" hegyével végig simitottam a nyíló hasítékon. Felnyögött. Nagyon sok nedű volt rajta.
Az előző és az újmenet ígéretéé...
Szépen, kellő alapossággal kentem szét. Közben bekapcsoltam a masinát.
Zümmögve oszlatta szét az anyagot. Most már a másik kezem is beszállt, a pöcökhöz. Folyamatossá vált a nyögdécselés.
Ficergő csípőjét a másik tenyeremmel lefogtam, majd célra tartottam az "excaliburt".
- Te, férfifaló, kénköves leheletű, mocsári szörnyeteg! Most meghalsz! - kiáltottam.
Aztán ledöftem a bestiát! Felhördülő, behidalás volt a reakció.
- Nem volt elég? Nesze a kegyelemdöfés! - kihúzva másodjára is döftem.
Újra és újra lecsapott a "gyilkos fegyver".
Mind gyorsabbak és erőtejesebbek lettek a szúrások. Vonaglott a Torkoslyukú!
Olyan mélyre nyomtam már a szerszámot, hogy belapult a gátja minden találat után. Nem bírta tovább. Nyüszítve, testét dobálva élvezett el.
De tudtam, hogy még nem múlt ki a bestia.
Van még egy "feje". Azt is el kell intézni!
A tövig tolt "gyilok" kint maradó heretok utánzatát, lassan körző mozdulatokkal forgatni kezdtem. Gondolhatjátok, micsoda keringőt járhatott ott bent!
Közben teljes erőre kapcsolva dolgozott, a kéjcsiholó masina!
Reszkető ágyékkal, a második fej is kiadta páráját.
- Leöltem a gonoszt! Kéretik ezután, Punciölő Szent Györgynek, Minden Fütyifalók Rémének szólítani engem! (a György helyett saját keresztnevem mondtam... )
- Nem vagy normális! - nyöszörögte. - De varázsló vagy...
- Lehet, hogy nekem lesz sok, az a megnyert 10 nap? - tette hozzá somolyogva.
( olyan nincs! az létezhetetlen... de hízott a májam piszkosul... )
- Nem fájt, mikor annyira benyomtam? - aggódtam.
- Úgy néztem ki? Csodálatos volt, főleg akkor mikor körözni kezdtél vele. Úgy éreztem mintha egy hatalmas, vibráló nyelv nyalná körbe az egész belsőmet.
- Féltem, hátha...
- Nyugi! Nagylány vagyok ám. Tényleg nem akarod kipróbálni?
- Mit? Nem értem mire gondolsz.
- Hát, magadon... azt hogy milyen mikor benned rezeg...
- Bennem?! Hol? Hogyan... - tényleg fogalmam sem volt mit akar, más időket éltünk.
- Volt egy fiúm, aki nagyon élvezte, ha fütyipuszi (ki nem mondta volna a szopás szót) közben a fenekében játszottam a géppel. Őrületes élménynek tartotta.
Most esett csak le, mit is takar az ajánlata! Mi van? Mit akar ez?
Az én Szent és Érinthetetlen Seggemben egy fasz?!!!! Még ha játékfasz is! Nem vagyok én buzi! (ha pasi lenne, most megpofoznám! igaz, akkor nem is lennék itt... )
Megint kezdtem kiakadni. Látta Ő is, hogy ez az ötlet mellé ment.
- Csak azért gondoltam, mert Te olyan nyitott és fogékony vagy mindenre - mentegetőzött.
- Én tényleg nyitott vagyok. De a seggem nem az! - engedtem le egy poénnal, az imént felkapott vizet.

Némi hallgatás után, gondoltam ideje kihúzni belőle, a még azóta is benne rejlő műszert. Már egy ideje nem zümmögött. Az elem. Ki kéne cserélni.
Ahogy kifelé húztam, az összeszorult hüvelyből, böfögő, röfögő hangok hallatszottak.
- Élsz még? Te Bestia! Nem hagyhatom, hogy kiszabadulva tovább fald férfitársaimat! Pusztulnod kell!!
Kétségbe esetten küzdött az életéért.
De én bevetettem minden vívótudományomat!
Ringott, rengett, dobálta magát.
Pokolbéli, mérges levet eresztett!
De nem volt esélye! Döftem, vágtam, szúrtam.
Kemény harc volt. Kegyetlen csata!
De győztem! Mindkét feje porba hullt!
Kirántottam a fegyvert mozdulatlanná dermedt húsából.
Had távozzon gonosz párája!

A győzelem után, igazán kijárt nekem egy cigi az erkélyen. (Angyalka vajon mennyit hallott a harcból? miket gondolhat... )
Elgondolkozva bámultam a kihalt utcát. Magára kapva köntösét, Önagyétkűsége is kijött egy idő múlva. Rajtam csak derék köré tekert törülköző volt, mint minden "cigi szünetben".
Hallgattunk nagyokat és pöfékeltünk... Talán fél órát is...
Én kibaromkodtam magam, Ő meg kidöglött...
Aztán megfogta a kezem.
- Menjünk be...
A szobában utánozhatatlan egyszerűséggel, mégis rafináltan buja mozdulattal, leejtette magáról köpenyét. Csak három lépést tett meg az ágyig.
De olyan leírhatatlan, kihívó, farokrobbantó lépést...
Érett, asszonyos válla, ívelt háta, gömbölyű feneke, erős combjai olyan tökéletes harmóniában, vágyfakasztó összhangban mozogtak, hogy nem lehetett, nem megkívánni.
Aztán az ágyra ereszkedve, fél oldalra dőlve, felém fordult...
A hatalmas, egymáshoz simuló mellek, gömbölyded poci és az ígéret földje, a csupasz, domború, hívogató ágyék...
Ahogy közeledtem, a felém, értem nyúló, lágy nőies karok... Az lassan nyíló combok észvesztő látványa...
Egy óriási csodaháló rafinált kellékei, amit csak az igazi asszonyok tudnak megszőni.
Csak ők tudják a láthatatlan szálakat halálos pontossággal mozgatni, amit az áldozat nem is érzékel, sőt meg van győződve, hogy ő irányít, ural mindent és nem is veszi észre, hogy csak marionett bábként mozdul, az édes háló minden rezdülésére.

Természetesen én sem tudtam kivonni magam a varázslatos bűvköréből.
Tehetetlen zombiként hulltam a karjaiba. Csókoltam száját, nyakát, vállát.
Torkos csecsemőként vetettem magam a felkínált keblek halmára.
Szívtam őket, ahogy 25 évvel azelőtt szívtam magamba belőlük az életet.
Az éltető erőt. Be kellet járnom a teste minden zeg - zugát, ahogy a háló buja szálai vezették ajkam és kezeim. Játszottam a pocakján, combjain, hogy a combok selymes, belső felén át feljuthassak a bőségszaruhoz, a nektár forrásához. Ahonnét ered az élet.
Ekkor, (micsoda kisiklás!) eltompult agyam egy varázsszálat elszakítva, bejátszotta a tegnap esti punciba nyomott, húzott, fullasztott fejem képét.
Nem, ezt többé nem játszod el velem! (az én fejemet, Te még egyszer nem dugod föl magadnak! nyaljon Neked még egyszer a nyári villám!)
Az utolsó pillanatban egy testcsellel, kikerülvén a Vénusz - csapdát, visszamenekültem a cickókhoz.
Ennél többet már nem tudtam, és nem is akartam tenni a háló bűvereje ellen.
Melleit szívva, nyelvelve a kezem már a puncit kényeztette. A borsónyi csiklót simogattam, amit dörzsöléssé fokozott a "rádolgozó" csípő betonmixer szerű szokásos mozgása, a hüvelybemenetben köröző ujjperceim...
Akkor váratlanul összegabalyodtak a szálak és olyan, de olyan kívánás jött rám, hogy mindent félbehagyva a lábai közé vetettem magam.
- Beléd halok, vagy bele halok! - nyöszörögtem.
- Gyere Te vadállat!
A feszülő kopjafa magától résre állt. Belenyomakodtam tövig! Sőt a vállába kapaszkodva húztam magam tovább a lehetőség végső határáig.
A behatolás utáni örömszünet. A "de jó helyre is kerültem" elégedettsége.
A sima tengeren, nyugodtan úszó hajóként befogadó női test, megnyugtató biztonsága.
Egy szellőszerű fuvallat hatására, lágy ringatózásba kezd az uszály.
A fokozatosan erősödő szél, egyre nagyobb hullámokat keltve, mind erősebb himbálózásra kényszeríti, az eddig biztosnak látszó fedélzetet.
Viharrá erősödvén, vad táncba kényszerül.
Majd orkánná fejlődve, már nem tudod hol a len és hol a lent!
Átcsapnak rajtatok a hullámok! A bömbölő szélben már szavad sem hallod!
Csak kapaszkodsz kétségbeesetten, vadul és csak várod a most már bármelyik pillanatban bekövetkező elsüllyedést!
Már zsigereidben érzed a végső, égig érő hullám közeledtét, amely utoljára még felemel, eddig soha nem tapasztalt magasságokba, hogy aztán rád omolva elborítson, és a tengerbe taszítson, ahol egy édes örvény pörögve a lehúz a mélységbe. A mélyben, ahol súlytalanná válsz, már nyugodt minden. Csend és béke. Végtelen nyugalom.
Kattant egy kapcsoló. Elsötétült minden.
- Aludjunk édes... (az rámfér.. )

3. nap

Csörög az a szar!
(mindjárt elkapja és rápattan egy hólyaggyilkos lovaglásra... most mi van?)
Nyújtózkodva felkelt. (mint egy jóllakatott macska... hát... kapott eleget... )
Köntösét felkapva kiosont. A zuhany hangjai.
- Elmarad a reggeli spricc? - morfondíroztam szinte csalódottan. - Valószínű a megnyert tíz nap az oka. Nem akar idő előtt kikészíteni. Bölcs előrelátás. (spórol velem... )
- Nagyon kell pipilnem, de nem akarok találkozni Vele. - folytattam - Nagyon nyűgös tudok lenni reggelenként! Megvárom, amíg elmegy. Most. Gyerünk, mert bent megyek ki! Tiszta a levegő!
Aztán lezuhanyoztam én is.

Újra a hálóban.
- Micsoda csatatér... undorító - pillantottam körbe. Mint a legtöbb férfi én is szeretem, ha rend van körülöttem. (csak a rendrakással állunk hadilábon... )
Az új kazetták. Találomra belöktem egyet. Mi a rosseb?
Egy srác az ágyon. Keze lába négyfelé kikötve, a szájában valami golyó.
Egy bőralsóneműs csaj. Kezében ostor. ELÉG! Pauza.
Döbbenet. Ilyet néz? Szörnyű gyanúm támadt!
Mi lesz, ha egyszer én is így ébredek?
Ennek utána kell járni! (szar ügy lenne... ha találok valamit... 10perc lesz a 10napból... az hétszentség... )
Átkutattam a titkos rekeszt. Semmi. Hál' Istennek se bilincs, se kötél, se korbács.
A biztonság kedvéért azért alaposan átvizsgáltam az ágyat. Nem rácsos!
Egyszerű, de nagy francia ágy. Sehol egy kiálló rész, ahová bilincset rögzíteni lehet.
Hátha a lába! Felemelem földig érő lepedőt. Ágyneműtartós, gyakorlatilag nincs lába.
Bekukkantottam az ágyneműtartóba. Üres. Se lyuk, se kampó.
Biztos, ami biztos. Felemeltem az ágyat. Alánéztem. Ott sincs semmi.
Nyílott az ajtó! Angyalka! A zajra nézett be. Ott álltam a szétdúlt szobában.
Egy szál gatyában (még jó... ) és a félig felemelt ágy alját vizslattam.
- Jól vagy? - kérdezte hitetlenkedő arccal. (mindjárt a mentőért telefonál... mármint jobbik esetben... )
- I... igen csak kerestem valamit.
Micsoda égés! Miket gondolhat rólam...
- Segítsek?
- Hát... már meglett. Rendet rakni segíthetnél! - vágtam ki magam.
Ügyes lány. Pár perc alatt minden a helyére került.
Az éjjeli szekrény tetején még ott árválkodott, a műbroki.
Tüntetően egyikünk sem "vette észre".
A Tv - re pillantott, ahol a kimerevített képen a megfeszített srác képe vibrált.
- Ezt a szart nézted?
- Csak találomra betettem egyet. Ez jött.
- Ne félj, az anyu nem ilyen - mondta nevetve. ( Kicsim, ha úgy ismernéd anyádat, ahogy én... az a minimum, hogy Te is gyanakodtál volna... )
- A bilincset kerested! - kacagott. Most esett le Neki a tantusz!
- Anyámnak egy külkeres barátnője hozza ezeket nyugati útjairól, véletlenül ilyet is vett.
- Neked melyik a kedvenced? - váltottam témát.
Zavarba jött. Tétován kiemelt egyet a kupacból. ("helyzet" lesz?)
- Lássuk - vettem el Tőle. Kicseréltem és elindítottam a masinát.
Hagyományos film volt, de sokkal alaposabb, mint a "csalikazi".
Álltunk egymás mellett és néztük.
- A srác, hasonlít Rád... - törte meg a csendet. (nocsak... )
Alaposan megnéztem a pasit. Egy félig - meddig kigyúrt nagy farkú(20 centin bőven fölüli) barom szopatott egy nőt. A vonásai tényleg hasonlítottak hozzám, de Ő jobban volt összerakva. (sajnos... )
- Nem is! Ez egy jóképű srác. Én sajna nem vagyok ilyen...
- Te markáns vagy és nagyon férfias... Anya is mondta!
- A markáns, a férfiaknál azt jelenti, mint a nőknél a "csinos"! A csúnya nőkre mondják, mikor hízelegni akarnak nekik. Szépnek mégsem hívhatják, ezért marad a csinos...
- Lehet. De nekem tetszel... - vallotta be elvörösödve. ("helyzet" van... )
- Ráadásul, nekem nincsenek is ilyen látványos, felpumpált izmaim.
- Te szálkásabb vagy, de erős. Kemény a karod, széles a vállad, formás a hátad, keskeny a csípőd. ("a helyzet fokozódik... ")
Ahogy végigsorolta alkatrészeimet, meg is érintette puha kis kezével, és a felsorolás sorrendjében simitotta végig. (irgalom Istene ne hagyj el!... nagyon ne!)
- És ilyen irdatlan nagy farkam sincs. (erre mit lépsz?)
- Nem is kéne ekkora dorong. - pirult el. (sajnos most nem követte a keze az emlegetett testrészt... de a derekamat még nem engedte el... forró volt a tenyere, de rajtam idegborzoló érzés futkosott... )
- Nekem se... (habár... habár... )
- És az, mekkora? - villant szemem a műszerszám felé. (szemét vagy... )
- Hát, nem is tudom. Az emberibbnek látszik innét. (még jó... )
- Ne mond, hogy most látod először - ütöttem tovább a melegedő vasat.
- Hát... persze... már láttam... (őszinte... )
- És, alaposan megvizsgáltad? (észnél légy! nehogy túlszaladj... gyerek ez még... )
- I... igen - hajtotta le a fejét. Egy csapdába szorult kisegérre emlékeztetett.
Nem mertem feltenni a következő, kézenfekvő kérdést. Pedig ott vibrált a felforrósodott levegőben. (ne kapkodj, van még tíz napod... jó kilenc... )
Mit tegyek? Előre, vagy hátra? Zakatolt az agyam. Zavarba jöttem. Én!
Felemelte tekintetét, kihúzta magát. A szemembe nézett. Egy csodálatos fiatal NŐ állt előttem. Mint mikor a bábból kikél a pillangó, ritkán elkapható pillanat! A félcombig érő pólóját, szinte átdöfték felkeményedett bimbói. (meg halok... )
- Használtam is - vetette oda kihívóan. (ezt akartad, nem? most mit kezdesz vele?)
- Óvatosan használd! Vigyázni kell vele egy szűzlánynak - vonultam vissza támadóállásból, bölcs tanácsadóvá. (nem kell ajtóstul a házba... )
- Elkéstél a jó tanáccsal - vágta oda gunyorosan. (Nő lett... tényleg NŐ! )
- Eleinte csak a csiklómnál játszottam vele - folytatta - Aztán a bemenetnél is...
- Véletlenül túl nyomtad... (szegényke... )
- Nem! Nem véletlenül. Érezni akartam magamban! (de nem akkor lett NŐ, hanem itt és most... a szemem láttára... szinte félek Tőle... )
- Csalódtál... fájt és vérzett... ("az élet, nem habostorta... ")
- Kicsit. De pár nap múlva már jó lett... Elég hülye eset! - tette hozzá mosolyogva. - Most már nem vagyok szűz. Egy műkukinak adtam a "kincsem". (kincs, ami nincs... )
- Ez a hülyeség! Te igen is szűz vagy! Legfeljebb hiányzik az a kis bőrdarabka. Akit zavar az meg sem érdemel. Ráadásul Te egy Bombázó vagy! Annyi fiúd lehet, amennyit csak akarsz. Nem fogja Őket zavarni. Örülnek, hogy Veled járhatnak...
- Drága vagy! Tényleg, Te hogy vesztetted el? Neked milyen volt az első?
- Szar... Döbbenetes... Rossz... (feledhető, de sajnos nem az... )
- Nem mondod? Egy fiúnak? A több barátnőmnek is rossz volt, legalábbis nem túl jó, de a fiúk azok mások. Nem élveztél el?
- De. Testileg oké. Sőt, így tapasztaltan visszagondolva, egész jó menet volt.
- Akkor mi nem stimmelt? Hány éves voltál? És a Csaj? (egyszerre egy kérdést!)
- Nem egészen 17. a nő meg 25. (igaz, hogy 22 - nek hazudtam magam. )
- Mint mi most. Pedig ez állítólag jó kombináció... - tette hozzá hamiskás mosollyal. - Hülye volt a nőci? (ne célozgass... főleg ne cibáld az oroszlán bajszát... )
- Nem, én voltam a hülye. Másként képzeltem. Olyan tündérmesének. A szex mellett, amolyan igazi lelki beteljesülésre vártam. De nem jöhetett össze. Tudod mi a baszás és a szeretkezés közti különbség?
- Szűz vagyok, nem hülye... (na, ja... )
- Akkor megértheted. Én szeretkezést vártam, de csak egy nagy baszás lett belőle. Nem szerettem a csajt. Nem volt meg a lelki kapcsolat ahhoz, hogy szeretkezéssé váljon. Csodát vártam. Dugás lett belőle.
- Akkor várnod kellett volna az igazira. (ahogy azt Móricka elképzeli... )
- Nem volt türelmem. Ki akartam próbálni a szexet. Egy kedves, szép, fiatal lányra kellett volna várnom, akit megszerethetek. (veszi - e a lapot?)
- Mint, mondjuk én? ( irányba fordultunk!)
- Például. De akkor szűz maradtam volna, még 9 évig! (brrr... )
- Sok csajod volt? Voltál már igazán szerelmes? (kényes kérdés... vigyázz!)
- Volt bőven. Néha úgy éreztem, az vagyok... De... - vonogattam a vállam.
- Szegény Te! (nem ezt akartam!!!)
Hozzám lépet, átkarolta a nyakam, fejemet lehúzva megcsókolt.
Nem! Nem az a felgyújtó, bátorító csók volt. Sajnálkozó, vigasztaló csók.
Átöleltük egymást. Éreztem a hozzám simuló fiatal testét, de nem mertem kezdeményezni. Ez nem az, az alkalom. Elcseszem! Megsajnált. (a francba!)
- Ne menjünk reggelizni? - kérdezte.
- Jó ötlet! Már én is éhes vagyok.
Tökéletes kibontakozás! Ez a helyzet már befulladt. Nem lehetett mit kezdeni vele.
Reggelizzünk! (hogy került a csizma az asztalra? hagytad, hogy Ő faggasson Téged! bele mentél egy hülye lelkizésbe, ahol ráadásul magadat boncoltátok! Hülye úr! )

Amíg kajázunk, muszáj Nektek elmondanom valamit.
Nem állt szándékomban megdugni Angyalkát! Túl elérhetetlen célnak tűnt.
Akkor mit akartam? Játszani. Adni neki.
Szerettem volna olyan erotikus, petting szerű játékba vinni. Játszani akartam a gyönyörű hamvas, fiatal testével. Orgazmust akartam szerezni neki. Többet is.
Kézzel, szájal, műkukival. Ahogy lehet.
Csak az Ő örömére! Nem kölcsönösségi alapon.
Nem úgy, hogy ha én kézzel Téged, akkor Te verd ki a farkam, ha kinyallak, akkor szopjál le!
Nekem bőven elég lett volna az, hogy gyönyörködhetek a gyönyörében. Mert adni jó! (el ne bőgjem magam... )
Nem bántott volna, ha mondjuk a gatya, egész végig rajtam marad, és Ö hozzám sem ér. Az Ő gyönyöre, az én gyönyöröm!
Mivel sok (túl)fiatal is olvassa az oldalt, engedjetek meg egy példát!
Egész életemben mindig nagyon vártam a karácsonyi ajándékozást.
Fiatalon azért, hogy kapjak és örülhessek annak, amit kaptam.
Az idő multával ez átfordult. Idősebben azért várom, hogy odaadhassam az ajándékaimat. Gyönyörködhessek a megajándékozottak örömében. Érthető ugye?
( - tudod, hogy kit etess a hülye dumáddal... szívesen "karóba húztad" volna a zsenge kis testét! tudom, mert én is ott voltam... hazug dög!)
- Persze, hogy megfarkalom ha összejön, de nem az volt a lényeg, te cinikus állat!

Kaja után az erkélyre vonultam cigizni. Csak az Anya szobáján volt erkély. Angyalka elkísért. Nem cigizett, csak úgy kijött Ő is. Apróságokról beszélgettünk.
A lakásba visszaérvén láttam, hogy a kazetta rég lejárt.
- Nem sokat láttunk a kedvencedből.
- Csak azért ezt tettem be, mert hasonlítottál a fickóra.
- Másik kedvenc?
- Az egyiket még nem láttam...
- Lássuk! Melyik az? (végre, valami kreativitás... )
Berakta. Szolidan indult, de jól belelendült. Kezdtük kidumálni a látottakat.
Közben leült nagy, öblös bőrfotelba. Én meg az ágyra hevertem.
Láttam rajta, hogy nem marad közömbös, de "nem vettem észre"...
Sőt, rájátszottam! A fotel az ágytól jó méterre.
Én oldalamra fordultam háttal Neki, (ne zavarjam... ) és úgy tettem, mint akit úgy lenyűgöz a film, hogy se lát, se hall. (csapda!)
De ráláttam a fényesre polírozott szekrényajtóban! Ő a beáramló fényben fürdött, én árnyékban voltam, így nem láthatott engem tükröződni.
Tökéletes "leshely"! Vártam a fejleményeket. Akkor már nem beszéltünk.
Feltérdelt az ülőkén, majd a visszahajló lábfeje mellé ült. (alakul... )
- Ily módon, szorosan összerakott combjainak felső vége, körbezárja a puncit! Ilyenkor a combok képessé válnak ajkai mozgatására, amik dörzsölgetik a csiklót. - elmélkedtem. (csak had húzza fel magát a kicsike... )
A felkarjával időnként, mintha csak igazítaná, végig simitotta cicjét. Meg - meg rebbent a combján nyugvó keze. (öregem, ha nem lennél itt, már rég nekiesett volna önmagának!)
Beringatta a csípőjét! Jó, csak néhány pillanatig tartott, aztán rám pislantva abba hagyta. Az idő múlásával, egyre többször és mindig hosszabb periódusokban. (találj már ki valamit! csípd el! most nem a kislány, hanem a NŐ stádiumában van. NŐ! Nagyon NŐ! használd ki te barom!)
Komoly esélylatolgatásba kezdtem.
1, Csak felizgult a filmtől, csupán akadály vagyok a masztiban. Esetleg izgalmasnak találja, hogy közben itt vagyok én is, de semmi több. Esélytelen vagyok!
2, A másik véglet, hogy majd meg őrül értem, csak nem tudja, hogyan kezdeményezzen, de egy érintésemre "robban" és fergeteges szeretkezésbe kezdünk.
Csodás lenne, de sajnos ez csak olcsó "családi történetek" gyerekmeséje. (ahol a maszturbáló lányra rányit az öccse, bátyja, apja, anyja, húga, nővére, ízlés szerint és már esnek is egymásnak. de a valóság sajnos nem ilyen egyszerű. nem hullik az ölünkbe a szerencse, ahogy a szex sem. sajnos tenni kell érte... harcolni a mindennapi betevőért! pontosítva a mindennapi betevési lehetőségért.. )
3, Bejövök a lánynak. Más szituációban, ha nem az anyja szeretője lennék, régebben ismernénk egymást, járnák egy ideje, akkor megkaphatnám.
DE! (valami pozitívumot is... valami biztatót... ) Anyuci magas libidóját örökölte, nagyon érdekli már a testi szerelem, és a lényeg, nagyon fel van spanolva!
Ebbe kell valahogy belekapaszkodnom! (ügyes légy!)
Be kell kapcsolódnom a játékába! Az időzítés a lényeg!
De, hogyan és főleg mikor? El kell kapnom a megfelelő pillanatot!
Amikor már jól felcukkolta magát, de még jóval az orgazmusa előtt.
Ha későn lépek be akkor megzavarom és olyan lesz, mint mikor a nő "csúcsa" előtt közvetlenül megy el a pasi, csalódás...
Ha túl korán, könnyen feleszmél, lehiggad és a francba küld. I - d - ő - z - í - t - é - s!
A másik buktató a hogyan! Ha testileg, túlságosan az elején kezdem, nyakpuszi, fülpuszi, stb visszarántom! Ha túl kényes helyre nyúlok, elriasztom. (basszus!)
- De mi lesz ha mellényúlok, mert tévedek? - morfondíroztam? - Ciki! Törvényileg nincs gond. Se apja, se gyámja nem vagyok. A büntethetőségi koron (14 év) is régen túl van. A muternek sem hiszem, hogy feldob. Mit mondana?
- A tilos filmjeit nézve, masztiztam a szeretőd orra előtt, aki közben rám kattant?
- Nem valószínű! - fűztem tovább a gondolatmenetet. - Megerőszakolni sem fogom. Ha tiltakozik, azonnal visszakozom. Amúgy sem műfajom az erőszak...
Már folyamatosan ringatózik! Itt az idő! Egy életem, egy halálom!
Lopva fordultam meg. Zárva a szeme! Ez jó! Zsákmányt cserkésző párducként lopóztam mellé. Nem vett észre! Szemügyre vettem a prédát! (vauuuu!)
Tőlem kissé "elfelé" volt csavarodva a teste. Túlsó keze derékszögben, tenyere a hasán, válla előre görbítve, karja belső felével a cicijét izgatta, apró mozdulatokkal.
Az innenső tenyere a közelebb eső combja közepén. Markolta saját húsát!
Szerencsére nem a pólón, hanem kissé felhúzva a meztelen bőrön át.
Így könnyedén alácsúszhat a kezem! Közben lágyan, de folyamatosan ringatózott.
Keblei majd átdöfték a vékony pamutot. Most vagy soha! ("... gyáva népnek, nincs hazája... " gyáva fasznak, nincs pinája!)
Balkezemmel, szellőfuvallatként végig simitottam az innenső szabad, mellének feszülő bimbóját. Vele egy időben a másikat a túlsó, szintén a szabad, combja meztelen alsó részére téve, finoman csúszattam végig. Be a ruha alá! ( na... )
Megmerevedett! Szemei felpattantak, szája szólásra (vagy sikoltásra?) nyílott.
Ajkaimmal fojtottam bele a tiltakozást. Erotikus, forró csókkal zártam le az el sem kezdődött harcot. (muszáj győznünk... )
Talán ha kétszer, háromszor próbálta gyengén elfordítani a fejét. De a csók mind meggyőzőbbé vált és mancsaim sem tétlenkedtek. Éreztem, hogy nem komoly az ellenállás. A kezét nem is mozdította, hogy lesöpörje vele az enyémet. Talán csak a meglepetés... Vagy mondani akart valamit? (az ráér később is! ezen a pár percen kell csak balhé nélkül túlesnünk!)
Nem! Nem szabad hagynom, hogy az önmaga gerjesztette tűz, lelohadjon benne!
Ez az egyetlen esélyem a folytatásra! (megöllek, ha elcseszed!)
A csókkal próbáltam manipulálni elsősorban. Be is vált a számításom!
Kezdte "visszaadni". Először csak ajkai mozdultak, aztán nyílt a szája, utat engedve az óvatos "felfedezőnek". Nyelvecskéje is mozdult! Nem, még nem nyúlt át, csak a saját "felségterületén" manőverezett. De ravaszul át - át csalogattam. (okoska... )
A kezein sem tétlenkedtek közben. Merevsége felengedett. (Egoné bezzeg nem! Egonnak coki! nem lesz ma dolga neki. legalábbis nem Angyalkával... van még 9 napunk... Egon várjon a sorára! az Öreglánynál majd vitézkedhet este... pfuj... )
A csókunk egyre forróbbá vált! Cicis kezem megragadta kőkemény mellét, oly módon, hogy a hüvelykem az újból kiugró bimbón körözött.
A legdrámaibb változások alul mentek végbe!
Jobbom alatt, ami eddig az összeszorított combok külső és elülső felét járta be, centiméterenként ugyan, de nyílni kezdett a "Vénuszi olló"!
Utat nyitva a felfedezőnek, hogy egyre csodásabb helyeket vehessen birtokba.
A combok belső puhább, sokkal finomabb bőrét érezhette mohó tenyerem!
Élve a felkínált lehetőséggel, azt simogattam végig, teljes hosszukban. Fent, mintegy véletlenül, időnként oda - oda értem a nedves bugyihoz. (de ravasz... )
A comb felső felén maradva mind sűrűbbé vált a találkozás!
Minden alkalommal, alig érezhetően ugyan, de megrebbent a csípő!
A kéz végül fent lehorgonyzott. A hüvelykujj az ágyék V - vonalát, a tenyér a comb belsőjét simogatta. A hüvelyk végül a bugyi pereme alá bujt. Magasan felemelte, hogy a tenyér is alá férjen. (vigyázz! Az Ő puncikája nem csupasz, mint az anyjáé.
nehogy meghúzd a puha kis pihéit!)
Óvatosan, nem érintve a szőrt "puncis ujjamat" a vágása fölé vittem, azzal párhuzamosan. Aztán ráereszkedtem! Ujjbegyem pont a hüvelybemenetre talált!
Az ágyék megmerevedett. A csók, harapássá változott! Nem mozdultam. A görcs engedett. Alul, fölül. Pihés, puha (pihe - puha!) dombocskája a tenyerembe simult.
(a szőr! a szőr! vigyázz a szőrrel! szőr/nyű/... )
A hasíték még be volt zipzározva, de már nedűben ázott. Főleg az alsó részén, ahol már kissé oldott a zár. (ez még a saját játékából maradt ott, ne bízd el magad!)
Ujjhegyem a nyiladékába fészkeltem. Kis köröző mozdulatokkal hordtam szét a nedűt. Át a kisajkakra, apránként, mindig vissza - vissza térve a forráshoz, mind nagyobb területet birtokba véve. Angyalka egyre nehezebben vette a levegőt.
Lopakodva haladva már a kisajkak tetején jártam. A félborsónyi, előkandikáló csikló becserkészése volt soron. Különösen sok "síkosítóval" fölfegyverezve hozzáértem. Megfeszült a teste. A csókból kiszakadva egészen hátra hajlott a fejecskéje. Ezt kihasználva, számat is a kebleinél vetettem be, fokozva a támadás sikeresélyét. Újra és újra "olajoztam" alsó ajkainak nyelvecskéjét.
Ágyéka ismét ringatózó mozgásba lendült. Szép lapos ellipsziseket kezdtem rajzolgatni, a nagyajkak által közrefogott résben. Hüvelybemenet - egyik kisajak - csikló - másik kisajak - hüvelybemenet... (művész úr... )
Nagyon figyeltem, hogy az Ő ritmusát vegyem fel, ebben a ringatózása sokat segített.
Egyre gyorsabb és erőteljesebben mozgásba lendült. Íjként feszült meg a gyönyörű leánytest! (nem, nem az anyja eget - földet rengető... )
Reszkető ágyékkal elélvezett! Csodálatos, leírhatatlan volt a gyönyöre. (győztünk... hallottad, hogy cincogott a végső pillanatokban? eszméletlen a csaj... )
Lassan nyugodott vissza. Hálás pillantásokat vetett rám, csitító simogatásaim közepette. (eddig megvolt, de mit szól "kijózanodva"?)
Fejemet átkarolva gyengéden csókolgatott. (kár volt úgy rinyálni... )
- Finom volt... (ilyet tudunk... )

Helyzetet váltottam. A fotel oldaláról, szembe térdeltem Vele. A lábai közé. Karcsú derekát átölelve, mint egy kispárnára, ráhajtottam fejemet. A hajamat babrálta. Becéző, gyöngéd szavakat váltottunk. Mivel az idő megállt számunkra, nem is tudom mikor, puszilgatni kezdtem a pociját. A pólón át megtaláltam a köldökét.
A bugyi feléig felcsúszott ruha szélét megemelve, a csupasz hasára leheltem csókjaimat. Ő kissé előre hajolva lekapta magáról a trikót. (kegyelem... )
Isteni látvány tárult elém! Barnára sült testéből, hófödte csúcsokként ragyogtak ki keblei! Ormukon, a kis világosbarna tisztásból, rózsaszínbe játszó rügyecskék fakadtak. Ki tudna ellenállni ilyen látványnak! (mi nem! az biztos! ugye... )
Kezembe fogtam a csodálatos, emberi almákat. Föléjük hajolva nyalogatni, szopogatni kezdtem Őket! Angyalka úgy nézett le rám, mint gyermekét szoptató anya. (elalélok!)
Sokáig játszottam keble halmaival. Hallottam gyorsuló szívverését. Ez az!
Mikor megéreztem, hogy a melleivel már nem tudom tovább fokozni a vágyát,
Elindultam lefelé. A selymes kis hasiján át, le az ágyéka V betűjéhez.
Ekkor megemelte a csípőjét! (meghalok... )
Mennyire imádom ezt a "vedd le a bugyim" mozdulatot. A bizonyosság pillanatát, mikor a célegyenesben tudhatod magad! Meghívó a Paradicsomba!
Két oldalt a popsija alá csúsztatva kezem húztam le alul. Aztán fent, majd az összébb záródó lábakon át eltüntettem a feleslegest.
Újra kinyíló combjai között ott hívogatott a boldogság.
A dombocskáját fedő puha mohaszőnyeg, lefolyt bezárt nagyajkaira. A csukott rés felső harmadából, kis rózsaszín igazgyöngyként kandikált ki ébredő kéjgombja!
Az alsó, kissé nyitott harmadában édes gyanta csillogott hívogatóan!
Nem! Még nem! Nem ugrottam fejest az élet tavába. Minden percnek megvan a maga gyönyöre! Ne fald be a tortát a lakoma elején. Élvezz ki minden falatot!
Az újra nyíló combok belső felének finom bőrét kezdtem csókolgatni. Különös figyelmet szentelve a combtő alatti párnácskákra. Imádom!
Ő nagyra nyitva a terpeszt, a fotel két karfájára tette lábait. (mint a nőgyógyásznál!) Így tárva fel nekem a csodát. A zipzár szétszakadva, belátást engedett a punci rózsaszínben virító belsejébe. (meg ne vakuljak... )
Legyen, ahogy akarod! Jobbommal combját alulról átkarolva, visszanyúltam és pihés ágyékára tettem a tenyerem. Ballal kissé megemeltem a popsiját.
Óvatosan végig nyalintottam a gyönyör rombuszát! Megremegett!
Újra és újra. Aztán már kisebb területekre összpontosítottam. Először a kisajka szirmait vettem kezelésbe (szájalásba... ) Majd a csiklóját nyelveltem.
Reszkető ágyéka jelezte, hogy jó irányba úszik a hajó. Amikor jobbomat áthelyezve, a hüvelybemenet kezdtem közben körözni "puncis ujjammal", már cincogás szerű hangok törtek fel torkából.
Lassan, milliméterenként csúsztattam a szűk, be nem járatott hüvelybe. Ringatózott az ujjamon! A nyelvemmel is ringása ritmusát követve dolgoztam. A cincogás egyre magasabb tartományba kúszott! Remegve érkezett az orgazmusa! Puszilgatva kezeltem az utórezgéseit. Majd csillapító, nyugtató üzemmódba kacsoltam, gyönyörfakasztó "szerszámaimat". (már a második! nagyon jó vagyok... )

Lassan magához tért. Rendesen felült és megcsókolt. Aztán a nyakamat, vállamat, mellkasomat kerítette sorra. Közben simogatott is... a simogatás kíváncsi tapogatásba ment át. Felállított. Áttért a hasamra, hátamra, combjaimra.
- Mint mikor a római rabszolgapiacon az úrnők vizsgálják az "árút" - jutott eszembe, de Neki természetesen megbocsátható volt a kíváncsiság. (azért, ha a fogaimat is megvizsgálja, hülyét kapok... )
Pamut rövidnadrágot kaptam magamra zuhany után. Igazából alsógatyával kell viselni, de "itthon"... A puha anyagon át, látszott Egon felmeredő sziluettje.
Hirtelen elhatározással, a felső gumis széle alá nyúlva, átemelte rajta. Teljes pompájában virított az orra előtt a "hős"! Olyan 25 - 30centire a kerekre tágult szemétől. (tudom sok történetírónál, pont kiütné a szemét, de én nem élek ilyen nagylábon. ráadásul a farok amúgy sem vízszintesen áll, hanem attól 60 - 70 fokkal eltér a függőleges felé... )
Hátul is lerántotta a gatyát, én meg gyorsan kiléptem a feleslegessé váltból.
Ha már hátul volt a kezecskéje, mindjárt a fenekem álagát vizslatta.
Lassan előre indult. Csípőmön át az ágyékomra.
A zsacsit vette kézbe először. (nana! csak óvatosan! lágytojás! törékeny ám!)
Mindketten nagyon vártuk már a "kikerülhetetlent". Sorra is került... (végre!)
A tövénél kezdve alaposan megtapizta. Aztán kissé lejjebb húzva a csövébe nézett.
- Szeretném látni, hogyan lövell ki belőle...
Párszor le - fel húzogatta a fitymát.
- Így jönne?
- Idővel...
Lassan előrehajolva, cseresznye formájú ajkai közé vette a makkot.
- És így? (nem igaz, ez a kiscsaj... )
- Így már sokkal gyorsabban...
- Lefigyeltem ám, hogy kell csinálni! (lássuk! lássuk... )
Az elméletet gyakorlatra váltva, szopni kezdett! Összerándultan.
- Rossz vagyok?
- Te nem... csak útban van a fogad! (jaj, nekünk... )
Elmagyaráztam Neki a helyes szájtartást. Majd hirtelen nagy ötletem támadt.
Az egyik kezét a számhoz emeltem, a másikra Egon derekán volt szükség,
és a mutató ujját bekapva, szopogatni kezdtem, bemutatván az elvárásokat. (tényleg nagy ötlet!)
Ő igyekvő tanítványként próbálta utánozni, több - kevesebb sikerrel. Alakult. (szo - szo... )
Nem ez volt életem legnagyobb orális élménye. Sokat nem érdemes beszélni róla. Az anyja fantasztikus fuvolajátéka mellett csak nudli. De az, hogy Angyalka teszi velem, az sok mindenért kárpótolt. Amúgy is értékelni kell az igyekezetet, abban viszont nem volt hiány. Meg a látvány!
Az angyali arc, és a szív alakú ajkakban eltűnő ördögi szerszám kontrasztja...
Szerettem volna minél tovább élvezni a játékát, de idővel elfáradt a szája és egyre többször fogazott újra. Gyorsan "elengedtem magam", ami az előző élmények nyomán sem volt nehéz. Hagytam felforrni a velőt. Az utolsó pillanatban kirántottam a szájából a slagot... A kezére kicsit rásegítve 30 - 40centiről a nyakára, mellére spricceltem az anyagot. Tágra nyílt szemmel figyelte a lövést.
Végig nézett a testére fröccsent anyagon. (had tanuljon a kicsike... )
- Nem is olyan forró...
- Ki mondta, hogy az?
- A lányok. Milyen az íze? (kíváncsiság, óh... )
- Állítólag függ attól, hogy mit eszik vagy iszik a srác. A sörtől keserű.
A nyelvecskéje hegyét a "csőhöz" érintette. (imádom a csajt!)
- Semmilyen. Talán kissé fanyar... - tette hozzá újabb kóstoló után.
- El kéne mennem zuhanyozni - váltott témát. (hé Egon töltve maradt! nem baj... )
Felállt és kiszaladt a szobából. Először láttam meztelenül hátulról. Keskeny ívelt hátát, karcsú derekát, gyönyörű, gömbölyded popsiját! Mint hamvas őszibarack.
Sajnos gyorsan eltűnt szemeim elől. Mikor végzett a fürdőben a szobájába ment.
- Talán át akarja gondolni a történteket...

- Hogyan tovább? Lesz - e tovább? Majd kialakul. - tűnődtem én is. (mi lesz izgága barátunk sorsa?)
A táskámban lévő tartalék óvszert előkerestem és könnyen hozzáférhető helyre tettem. Noha nem állt szándékomban átengedni a guminak, a behatolás fenséges pillanatát. (eszedbe se jusson!) Csak az utolsó pillanatban húzom fel! Ki fogok évezni minden percet, amit friss, fiatal testében tölthetek. (ha tölthetsz ma még egyáltalán... )
Alaposan megmosakodtam és jó nagyot pisiltem, nehogy sperma maradjon Egonon.
Natúr kell betennem!
Jó fél órát viaskodtam gondolataimmal, mikor nyílott az ajtó. Angyalka jött. Meztelenül! Átölelt és szorosan hozzám préselődött.
- A Tiéd akarok lenni. Igazi - igazán. - súgta.
Megcsókoltam. Az ágyra taszított és utánam zuhant.
- Van nálam koton... - motyogtam megnyugtatásul.
- Figyelj rám! A mensim tegnap lett volna esedékes. Érzem, hogy már az éjszaka meg fog jönni. Olvastam, ilyenkor már nem vagyok fogamzó képes állapotban. Érezni akarom, hogy belém élvezel. Értesz? (naná... )
Újra ajkaira tapadtam és simogatni kezdtem hamvas testét. Csókolgattam nyakát, vállait. Szopogattam rózsaszín bimbójú kőkemény melleit. Végig mentem fantasztikus hasán, ragyogó combjain, izgalmas ágyékán. Ölébe fúrva fejem végignyaltam titokzatos rombuszát, rózsaszirmú kisajkait, ágaskodó nyelvecskéjét. Előkészítettem hüvelybemenetét...
- Gyere, kérlek! Nagyon kívánlak... - hívott a szirének ellenállhatatlan hangja.
A combjai közé térdeltem szétterpesztve, hogy egyvonalba kerüljünk.
Egont marokra fogva, többször végig járattam a megnyílt résén. Megremeget mikor gombjához értem. Végül elszántan a bejárathoz igazítottam a Gyönyörokozót.
Óvatosan elindultam befelé. Az ellenálló, ember nem járta barlang lassan nyílott a Lilafejű előtt. Milliméterenként haladtam az élő húsban. Aztán vissza és újra előre. Éreztem a szűk alagút fantasztikus, le nem írható szorítását.
Legalább két percig tartott az út, mire elértem a végcélt. Közben felpillantottam a lányra. Felkönyökölve bámulta, ágyéka fölött a manővert. (cseréljünk? innét jobb ám, a ki azaz a belátás... micsoda egy kíváncsi nőstény ez... )
A végére érve kicsit (piszkosul!) élveztem a helyet, aztán lassan mozogni kezdtem benne.
Egy darabig figyelte a ki - be járó szerszámot, de végül győzött a kéjérzet és visszahanyatlott. Ekkor belenyúltam a punciba és nedűt kentem a gombocskájára...
Hatásos volt. Behunyta szemét és ringani kezdett a csípője. Hát igen, a sok masztitól, (a műbrokisnál is) a csiklóján alakult ki a kéjérzet feltételes reflexe.
Csiklójáték nélkül nem lesz orgazmusa, állapítottam meg. Akkor majd úgy játszunk! (ne hagyj cserben! jónak kell lennünk!)
A ringatózása ütemére mozgattam Egont és ingereltem a peckét. A cincogó hangok érkeztével már tudtam, hogy a célegyenesbe jutott. Megremegett az ágyéka ami átterjedt egész csodálatos testére... Igen! Révbe ért! Érezni véltem szűk hüvelye gyűrűzését rudim körül... Finomítva mozgással kezeltem az utórezgéseit. Megkönnyebbült a szívem. Azt hittem sokkal "macerásabb" lesz. Nem a behatolásra gondolok, tudtam, hogy nincs már szűzhártyája, hanem sokkal nagyobb "harcra" számítottam az orgazmusáért, már a tapasztalatlansága miatt is... (ráéreztem. ez a titka... )

Kinyitotta kissé még fátyolos szemét. Felnyúlt értem. Magára vont. Megcsókolt.
- Elvarázsoltál! De most, Te jössz! Érezni akarom magamban, ahogy belém spriccelsz...
- Majd később, ha Neked már jó volt párszor...
- Most akarom! Szeretném látni, Te hogyan élvezel el. Lefigyelni a mozdulataidat.
Emlékezni akarok rá később, is mikor már... nem leszel... Csak Te! Nem szeretnék elvarázsolt állapotban lenni, pont akkor mikor Neked jó... Tiszta fejjel akarom látni, hogyan szeretkezel velem...
A szeretkezés szónál merően rám nézett, emlékezvén a reggeli beszélgetésünkre.
Bólintásom láttán mosoly öntötte el arcocskáját.
- Te figyelni akarsz közben, engem? - képedtem el.
- Igen! Látnom, éreznem kell! Megértesz? (haver ilyen ajánlatot nem kaptál még soha, és nem is fogsz, ha ezer évig élsz sem... )
Berzenkedő önérzettel ugyan, de belementem. Végül is van - e csábítóbb, mint saját örömödre belemerülni egy fiatal lány friss, ropogós testébe?
- De akkor kiélvezem, amíg csak bírom! - határoztam el, és lassan beindítottam a "kefélőgépezetet".
A karjait és combjait körém fonta. Ágyékát az általam diktált ritmusban próbálta ringatni. Közben nyakam, vállam csókolgatta. Játszottam Vele. Egészen kihúzva a kicsúszás veszélyét kockáztatva csak a makkal ingereltem a bejáratot. Aztán mélyre szúrva a méhét csiklandoztam. Meg - meg állva, aztán felgyorsítva, újra lelassítva.
Ismét a bemeneten toszakodva, majd hitelen ritmust váltva tövig belökve és bent maradva. Sikálva és simogatva. Puhán és keményen. Sokáig, nagyon sokáig. Kikanalaztam a tányért az utolsó cseppig. (csak, hogy legyen mire emlékeznie)
Akkor megéreztem, hogy nem szabad túlfeszíteni a húrt. Elengedtem magam. Gyorsítva és mélyítve a behatolást, az agyamból kiinduló lüktetés végigszaladt a testemen. Az ágyékom pulzálva pumpálta a punciba, a számára még ismeretlen anyagot. (meg fogja szokni... )
Hála telt szívvel csókolgattam. Lazultak combja és karja szoros bilincsei.
Játékosan löktem rajta párat a már zsugorodó, puhuló Egonnal. (nana!)
Kiszabadítottam a szellemet a palackból!(francnak kekeckedsz, az alvó oroszlánnal!)
Hirtelen ismét rám fonódott és ringatózása is elkezdődött! Mégpedig igen csak követelően! (kicsim! pont most kellet beindulnod? azért is szeretem a nőket előreengedni az orgazmus ajtaján, hogy ne kerüljek hasonló csávába... ez olyan szar... úgy útálom... )
Mit tehettem? Ökölbe szorított kézzel és összefont lábakkal azért, hogy ha már nem is tudok új vért pumpálni Egonba, legalább több ne jöjjön ki Őfelpuhultságából, nekiláttam. (vagy ám gondban rendesen... )
Küzdöttem cefetül! Igyekeztem jól bent tartani, nehogy egy hirtelen mozdulattól kicsússzon. (akkor vissza nem dugod cipőkanállal sem... ) Még jó, hogy nem dobálta úgy a fenekét mint az anyja!
A "mélymerüléstől" a szeméremcsontom úgy nekifeszült ágyékának, hogy elérte csiklóját! A lehetőséget kihasználva a kéjgombot is bevettem a játékba. Gyorsan jött is az eredmény! (Istennek hála... )
A ringatózás reszketésbe, lihegése cincogásba ment át, és vonagló testel elélvezett! (épen itt volt az ideje... ) Néhány utolsó lökés (lökés... talán tolás... talicskázás... ) a máskor olyan nagyszájú, öntelt barátom végérvényesen távozott a harc mezejéről. (pánikszerűen!)
- Csodálatos volt, felejthetetlen! - lelkendezett Angyalka. (megküzdöttem érte... )
- Neked is? - kérdezte.
- Igen Drága! Észvesztő!
- A vége sem volt ciki?
- Dehogy! Örültem, hogy örömet szerezhetek Neked! (hazug disznó, majd be szartál a nagy erőlködéstől... )
- Mikor Te csináltad az is szuper élmény, alig tudtam magam visszafogni magam, de látnom kellett... Aztán mikor újra mozogni kezdtél bennem... kisebb és puhább lett a fütyid... úgy éreztem mint ha simogatnád ott belül... nem bírtam tovább... nagyon beindultam... eszméletlen jó volt!
Jó hosszú idő telt el becézgetésekkel, apró kényeztetésekkel és meghitt beszélgetéssel. (húztad az időt Egonnak a regenerálódásra! valld csak be... )

Angyalka idővel hasra fordult. Tekintetem egyre többször kalandozott hófehéren világító fenekére. Meg kell vizsgálnom! Csak hosszú út vezetett ám odáig!
Hattyú nyakának, gömbölyded vállainak, karcsú hátának, keskeny derekának minden egyes négyzetcentiméterét végig kellett puszilnom, hogy odaérhessek.
Minden út véget ér egyszer. Az ígéret földjén voltam!
Gumilabda alakú és keménységű popója csókolgatásával már nem értem be.
Meg is kellett kóstolnom! Finoman harapdálni kezdtem! Ő kacarászva igyekezett elhúzni a prédát az "az éhes ragadozó félelmetes fogai" elől! Küzdelmünk közepette, szemem a kinyílt puncijába tévedt! A hüvelyéből kicsorduló spermám, ráfolyt gombocskájára, és gyöngyházszerű burkolatba foglalta.
Valódi igazgyöngynek látszott! Nem bírtam ki, hogy oda ne nyúljak! Majd különös ábrákat rajzolgattam kéjrombuszába. Már nem kacarászott, hanem kapkodó lélegzetével és megrebbenő popsijával adta tudtomra tetszését. Mikor ujjamat a síkos barlangocskájába dugtam, felsikoltott! (hogy mik vannak... )
Eljátszottam egy darabig üde testével.
Hirtelen átfordult, kétvállra fektetett és a hasamra ült.
- Most én leszek felül! (jaj a legyőzöttnek)
A Vitéz közben már félgömbjeit bökdöste! Térelve felemelkedett, ágyéka alatt hátra nyúlva, előre húzta a kardot. Én ravaszul kissé megemeltem csípőmet, így a hegye végigszántotta gyönyörvágatát! Nem lehetett ellenére, mert utána többször is önkezűleg ismételte meg a manővert. (tanulékony... )
Aztán a bejárathoz illesztette a Gyönyörcsiholót, és lassan óvatosan beleereszkedett! Fantasztikus volt nézni, (hát még érezni!) hogy a Lilakalapos Galóca miként tűnik el centinként rózsaszirmai között. Kis pihenés a nyeregben, majd föl - le mozgásba kezdett. (nem így kell!)
- Kicsim, ne föl - le mozogj, hanem előre - hátra! Így ni! - segítettem Neki.
- Látod így az alsó nyelvecskéd, nyalogatja a fütyim tövét és a szeméremdombomat. Imigyen a csiklód is ingerelve lesz, és könnyebben élvezhetsz el... (köszönöm, tanító bácsi... a/z asszony/nép tanítója... )
Kezemet csípőjére téve alakítgattam mozgását... Szépen finoman lovagolni kezdett.
Nagyon "bejött" nekem ez a póz! Vérig tudtam simogatni vádliját, combjait, popsiját, hátát, vállait, repeső kebleit, hasát, ágyékát. Kezem ide - oda siklott hamvas, fiatal bőrén. Ő galoppozva, többször is elindult saját csúcsát meghódítani, de valami mindig megzavarta. Hol egy félresikerült mozdulat, hol a ritmust vétette el... (nem egy műlovar... )
Segítek, határoztam el. A combjaimat egészen felhúzva, a fenekén irányítottam velük a mozgását.
Majd himbálózó melleit megragadva, egymáshoz nyomtam őket. Így mindkét bimbóját egyszerre szopogathattam! Meg is lett a hatás, remegő ágyékkal elélvezett hangos sikkantások közepette! (hol marad a megszokott cincogás?)
Én megvártam orgazmusa első jeleit és lüktetve belelőttem az olvadt magmát.
Rám zuhant! Kétségbe esetten kapaszkodott belém.
Aztán teljesen elernyedt a teste. Mellém gurult. Fejecskéjét mellkasomra téve, fáradt kismadárként pihegett. Gyorsan elaludt.

Az órára néztem egy jó órát, hagyom pihenni. Aztán felkeltem, mert megjön az anyja. Jut eszembe három töltényt is ellőttél a lánnyal, hogy fogod megdugni az anyját? (fordított sorrendben persze semmi gond nem lenne... )
Hát, egy menetet az a Nő a haldoklóból is kicsikar. Aztán beveted a műbrokit.
Ha a kiscsajra gondolsz összejöhet még egy... kis szerencsével...
Csodálatos kilenc nap vár rád!
Nappal Angyalka este meg a Torkoslyuk. (Angyalkád holnap már menstruálni fog!)
Tényleg! Nem baj, játszani azért lehet Vele. Tamponnal, a kéjgombjával is mennybe tudom röpíteni. Ő sem zárkózik el egy kis hancúrtól Egonnal...
Meddig mensizik egy ilyen kiscsaj? 5 - 6 nap maximum. Az utolsó napokon megint szeretkezhetek Vele. Ráadásul a ciklusa elején még nem fogamzó képes. Még koton sem kell. Szép az élet! (csak el ne cseszd!)

( - amúgy is... ha ezt valakinek elmeséled, azt hiszi Te vagy a Világ Fasza! a Vezérbika, a Tenyészcsődör, a Szuper Kan... )
- Tudod, hogy ez nem igaz, csak minden húzásom bejött. Szerencsém van!
Olyan ez, mint mikor két csapat meccsel. Az egyik csodálatosan játszik, gólhelyzetek tucatjait dolgozza ki, de a kapu előtt ordító ziccereket hagy ki.
A másiknak meg valódi helyzete sincs, mégis talál 2 - 3 gólt.
Az egyiknek semmi sem jön össze, a másiknak meg minden bejön.
Az Élet, a Sors szeszélye folytán, hol az egyik, hol a másik csapatba oszt bennünket.
Most én vagyok jó passzban, minden sikerül. Csupa ász van a kezemben!
9 db ÁSZ! Kijátszom, ha belegebedsz is!
( - csak vigyázz! minél magasabban vagy, annál nagyobb a zuhanás! a becsapódás erejéről nem is beszélve)
- Károgj csak, ez az én másfél hetem lesz!
Behunyt szemmel álmodoztam a csodálatos jövőről.

Éktelen ordításra ébredtem!
- MI FOLYIK ITT!!!
- Hol vagyok? Mi történt? - próbáltam összeszedni a gondolataimat. (elaludtál, te
marha!)
Az öreglány, megveszekedett fúriaként állt az ajtóban, a /jogos/ felháborodástól paprikavörös képpel. (ilyen mérgesen, totál lófeje van... )
- Takarodj! Öltözz és takarodj a lakásomból! - üvöltötte. (kiűzetés a Paradicsomból!)
Mint akit a Mennyországból, a pokol mélységes fenekére taszítottak! Szörnyű önvád kerített hatalmába!
- Elcsesztem! Elkúrtam a csodálatos jövőt. (elbasztad Te Barom!)
A lelkiismeret furdalás is nagyon gyötört!
- Megcsaltad a nőt, aki a bizalmába, a lakásába, a testébe fogadott. Elcsábítottad a kislányát, Te állat! (Te strici... )
Apropó! Mi lesz Angyalkával? Bántani, gyötörni, kínozni fogja... (nem szabad!)
Az ágyra pillantottam. Megállt a kezem pakolás közben!
Nem, nem egy takaró alatt síró, reszkető kislányt láttam.
Egy büszke tartású, szoborszépségű melleit dacosan kidülleszető, fiatal NŐT!
Aki merően, kihívóan tekintett az anyja szemébe.
A szemek párbajának szikrái villództak a helységben!
Már ott vibrált a levegőben a várható végkifejlet! A villámló szemű, fiatal alfanőstény maga alá fogja gyűrni, a megtört tekintetű megalázottat. Nem kellett féltenem. (ezer szerencséd!!)
Az összerámolt motyómat felkapva kisomfordáltam a hálóból. (tünés... )
- Várj! - csattant fel mögöttem a kiáltás.
Angyalka kecsesen felállt és könnyed gazella léptekkel, az elképedt anyja előtt centikkel elhaladva, hozzám sétált. Átölelt és hosszan, forrón megcsókolt.
- Köszönöm! Mindent nagyon köszönök... - mondta és elviharzott a szobájába, kegyetlenül bevágva maga mögött az ajtót.
A lemerevedett Nőstényördög döbbenten bámult utána. Megsajnáltam.
Aztán rám pillantott kétségbeesetten. Én karomat széttárva, egy "bocsika" mosolyt küldtem Felé. Aztán kiléptem a lakásból...

Itt akár be is fejeződhetne a történet, de kicsi ez az ország. Átkozottul kicsi...

4. nap (de 5 - 6 évvel később)

Sokszor eszembe jutott Angyalka az évek folyamán. Ami nem csoda, hiszen emlékeim tárházában, bőven dobogós helyezett. Mi van Vele? Hogy alakult az élete? Hogy rendezték dolgaikat az anyjával? A Férfifalóra is sokat gondoltam. Elég negatív képet festettem Róla, de sokat tanultam Tőle... Még hálás is vagyok Neki! (ennyi év távlatából, már sokkal könnyebb... )
Évekkel később épen oktatóként dolgoztam egy vidéki nagyvárosban. Az ügyintéző behívott.
- Egy főiskolás hölgy keresett személy szerint Téged. Ma vizsgázott KRESZ - ből és Nálad szeretne vezetni. Lent van a "tanuló váróban", beszéld meg Vele légyszi a továbbiakat.
A kezembe kapott "vezetési kartonon" ott áll a neve. Ismerősnek tűnt, de nem tudtam hová tenni. Amúgy is elég "tucatnév". Nem volt újdonság az ilyen kérés, mert ha valaki jó bánt a kuncsftal és eredményesen dolgozott, sokszor ajánlották egymásnak a tanulók. Az olyan zárt közösségekben, mint a fősuli még inkább.
- Elég egy egyetemistát jól megdugni, 7 - 8 barátnőjét is el fogja küldeni hozzád! - szoktuk mondani egymás között röhögve.
Persze mint minden viccnek, ennek is sok igazság alapja volt. Engem akkor már nem fenyegetett ez a veszély, pont akkoriban találtam rá életem párjára. (a szerencsétlenre... )
Lecaplattam a kérdéses helyiségbe. Földbe gyökerezett a lábam! Angyalka... Angyalka! Szólni sem tudtam.
- "Ha a hegy nem megy Mohamedhez... " - mondta mosolyogva és megpuszilt.
- Angyalka! Gyönyörű kisvirágom...
Beültünk egy közeli presszóba. Volt mit megbeszélnünk!
Ide jár a főiskolába. Most végez. Pestre kevés volt a felvételi pontja. De ott folytatja egyetemi szinten. A Nagy Ő is "fent" dolgozik. Igazi "nagy jövő előtt álló" bankfiú. ( a 90 - es években üstökösként felívelő karrier várt rájuk... )
A barátnőjét tanítottam. (emlékszem, nagyon maga fölé akart teperni... )
Akkor látott. Alig hitt a szemének! Úgy is aktuális lenne már a jogsi...
Engem persze a lényeg érdekelt leginkább! Mi történt közük az anyjával? Utána...
- Este bejött. Megbeszéltük. Veszekedtünk is kicsit, sírtunk is...
- Főleg Ő - tette hozzá. - Aztán normális életet kezdtem élni. Fiúztam. Itt a főiskolán aztán nagyon! Amíg meg nem találtam az Igazit. Ha tanítasz néhány csoporttársamat lehet, hogy lekurváznak...
- Ugyan, az ilyen dumákat mindig osztani kell 3 - mal, minimum. Amúgy is gyönyörű vagy, fiatal, szexi! Mikor pasiznál, ha nem most? Talán a Szociális Otthonban?
- Nem változtál! Úgy örülök! - nevetett rám.
Aztán a meló alatt is sokat dumcsiztunk. A másik fontos kérdésre is megadta a választ.
- Hogyan kaphattál meg olyan gyorsan és egyszerűen? Ezen már én is sokat töprengtem. Akkor már nagyon tele volt a hócipőm, a rám kiosztott szereppel.
Rohadtul elegem volt már, anyám hozzám való srácokat hordott fel magához, engem meg dedósnak való kordában tartott. Titkos lázadás eredménye volt az is, így utólag belegondolva, hogy a vibrátorával vettem el saját szüzességem.
Te is az Övé voltál! Nagyon rád volt gerjedve. "Büntetésül" vettelek el Tőle. Pontosabban hagytam, hogy... Amúgy is nagyon tetszettél. Egy szó, mint száz már puskaporos hordón ültünk egy ideje. Te voltál az égő kanóc.
- Sejtettem, hogy nem csak személyes varázsom vett ki olyan hamar a bugyidból...
- Nyugi az is kellett hozzá, hogy olyan légy amilyen vagy. Imádnivaló! - kacagott.
- De szerencsém is volt Veled. - tette hozzá - Egy ismerősömnek sem volt olyan szuper "első alkalma" mint nekem. Hálás is vagyok érte! (egy sör... )
Sok mindenről beszélgettünk még, hülyéskedtünk, röhögcséltünk mint régen.

Volt valami leírhatatlan pikantériája a kettősünknek. Nem. Nemcsak a közös emlék.
Afféle plátói szál kötött össze minket. De benne vibrált a "lehetőség" ígérete is.
Kétszer találkoztunk életünk során. Először túl korán. Másodjára, túl későn.
Talán ha máskor, más körülmények között... (még elbőgöd magad itt nekem, te szentimentális vén barom... útállak mikor ilyen vagy... )

VÉGE (már nagyon itt volt az ideje! Egy fél sör? Fülenként... )
Szavazz Te is!

Átlag: 8.23 pont (1159 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#125 feherkalman1 2016. 11. 23. szerda 01:06
Gratulálok!
#124 A57L 2015. 07. 2. csütörtök 04:08
Ez sem rossz.
#123 XXIII.István 2013. 06. 8. szombat 17:45
Akárhányszor olvasom (nem csak ezt a novelláját),újra és újra megállapítom, hogy itt Ő a Király - igazából ez már-már irodalom a szó valódi értelmében.
Vidraa neked ráadásul lelked is van s ez megkülönböztet a legtöbb ide írótól!
#122 angel81 2013. 06. 8. szombat 15:54
Nagyon jó a folytatás, van benne minden ami kell! smile
#121 Buddha Pofi 2011. 07. 4. hétfő 20:50
Jó srác vagy!
Gratulálok!!
#120 vidraa 2010. 05. 28. péntek 11:13
folyt.
Most olvastam a Nők Lapjában, hogy diplomások verik a feleségüket. (tudjuk a diploma nem gyógyír a bunkóság ellen)
" Egyszer majd megunon és otthagyom... Nem. Nem, hiszen annyira szeretem..." ezek után...
#119 vidraa 2010. 05. 28. péntek 11:09
Minek tanítani? Egy haver szerint jó ha a pasik többsége nem túl jó az ágyban, így a nők jobban megbecsülnek bennünket.
Szerintem nem így van. Egy szerelmes nő olyan vak, hogy nem számít, csak az imádottjával lehessen, csak a nagy Ő jól érezze magát.
Nézz körül, hány nőt ver a párja mégis vele van...
mm
#118 papi 2010. 02. 6. szombat 22:38
iskolai tananyagnak kéne az irásaidat tenni,hogy a sok fiatal meg tanuljon szeretkezni!
#117 Zoli bácsi 2009. 10. 13. kedd 10:58
Írták páran, hogy túl hosszú, de szerintem a jóból soha nem lehet elég.
Nagyon tetszett!
#116 vidraa 2009. 10. 13. kedd 10:44
Yankie!
igazad van...
valóban vidáman kezdtem...
de írás közben egyre több és több emlék "felböfög"..
elszorul az ember szíve...
sajnálja a múltat..
a soha vissza nem térő ifjúságát...
a megismételhetetlent...
egyre keserűbb lesz...
majd minden írásomban felfedezheted ezt...
talán azért is nem írok valójában..
mert fáj....
#115 Yankie 2009. 10. 8. csütörtök 18:06
az eleje, a "pisilni vagy nem pisilni" rész, ütős volt. hangosan röhögtem. a végére egyre kevesebb lett a poén, talán, mert hosszúra sikeredett. az epilógus szerű befejezés szerintem már abszolút nem klappolt a stilusodhoz, ettől függetlenül is jár az elismerés!
#114 vidraa 2008. 11. 17. hétfő 17:51
nő(?-)nek válaszul..
egy igazi nőőőő ilyet nem mond...
főleg az időtartalmra nem...
öcsi...
#113 2008. 11. 17. hétfő 14:27
túúúl hosssssszú!!!!!!!!!!!!
#112 sihupapa 2008. 10. 31. péntek 05:24
Fülenként egy láda sőr minimum.
#111 gerzson 2008. 10. 12. vasárnap 16:01
hosszú
#110 ramona 2008. 10. 4. szombat 15:34
hello
#109 sihupapa 2008. 09. 25. csütörtök 06:01
Most még jobban tetszet mint amikor előszőr olvastam
az ilyenekért érdemes előfizetnei.
#108 loránt 2008. 09. 13. szombat 07:04
10pont.Nekem nagyon tetszett a leirásod.
#107 veronica 2008. 09. 1. hétfő 17:50
Szija! Ez eszméletlenül jó volt. Nekem naon tetszett. Igazi részleteséggel írtál le mindent. Egyszerüen szuper!
#106 vidraa 2008. 08. 24. vasárnap 12:24
talán érdekli a népet...
egyébbként...
ki és miért manipulálná az olvasottságot?????????????
akkor már a pontokat lenne értelme....nem????

amugy köszi a véleményeket... ezt is...