A+ A-

Segítség...

Munkás hétköznap, csütörtök délután, forrtak bennem az indulatok. A munkahelyi zűrök lelomboztak, a sok irodai dolgozó között nehéz volt túlélni egy napot, főleg mikor kérdéseimre nem kaptam választ csak széttárt karral mondogatták :
"Én ezt nem tudom... nem hozzám tartozik...".
Nehéz így elrendezni a dolgokat, hogy senki nem tud semmit, de a rendeléseket a nyakamba varrják és így "tudatlanul" én kerülök rossz helyzetbe főnökeim előtt.
Egy ilyen eset volt most is. Főnököm kiosztott rendesen, persze a "kifogásokra" nem volt kíváncsi, hogy az általa beprotezsált emberek "a nagyfőnök unokaöccse vagyok" felkiáltással nem végzik jól a munkájukat. Egyszóval pocsék napom volt. Kora délután elindultam haza, közben morogtam az orrom alatt a sérelmeim miatt. Semmihez sem volt kedvem és mintha az idő is megérezte volna ezt félúton esni kezdett az eső. Mivel munkahelyem 20 perc járásra van most is, gyalog mentem, így a maradék 10 percben jól eláztam.
Hazaérve úgy éreztem semmi sem teheti már jobbá ezt a napomat. Mivel feleségem egy pár napra elutazott továbbképzésre úgy döntöttem lazítok egy kicsit és elmegyek úszni. Gyorsan megebédeltem, majd beálltam a zuhany alá és épp neki kezdtem betusfürdőzni magam, mikor megszólalt a telefonom. Mérgesen felmordultam félhangosan:
- Kinek ártottam én, hogy ilyen napom kell legyen? - és mivel a céges telefonom szólalt meg nem tehettem meg, hogy nem veszem fel. Vizesen és habosan kiléptem a fülkéből, felvettem a telefonomat mivel ismeretlen szám volt (kissé ingerülten ugyan) beleszóltam:
- H.A vagyok, milyen ügyben segíthetek? - meglepetésemre egy nagyon is ismerős hang volt a túlvégen.
- Szia, Petra vagyok! Zavarlak? - kérdezte megszeppenve a lány.
- Nem, dehogy! - mondtam már kissé megenyhülve - csak pocsék napom volt.
- Akkor inkább nem is zavarlak - mondta Petra és éreztem hangján hogy le akarja rakni a telefont.
- Mondd csak nyugodtan, csak megtörölközöm gyorsan.
- Fürödtél? Jaj bocsánat! - mentegetőzött rögtön - Csak zuhanyoztam - feleltem és mosolyogtam Petra megszeppent hangján. Úgy látszik nem csak magamban mosolyogtam, mert rögtön rákérdezett:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.85 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2016. 10. 30. vasárnap 16:34
Nem rossz.
#3 vakon53 2016. 03. 29. kedd 14:49
10 Pont!
#2 listike 2014. 09. 23. kedd 06:39
Jó volt.
#1 Törté-Net 2007. 09. 25. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?