A+ A-

Jake és Caitlinn

Az iroda ajtajából nézegetem. Jake. Vajon tényleg ő a nekem való? Sokadszorra mérem végig kritikusan. Atlétatermet, feszes izmok. Decensen kockás hasizmot vizionálok a fehér ing alá. Nem úgy kockás, mint a sakktábla, csak olyan finoman. Sötétbarna bőrével karöltve mindig egy tábla tejcsokit juttat az eszembe. Szeretek is nyalakodni belőle... Brad Pitt-védjeggyel kéne ellátni a szemréseit, töprengek sokadjára, most is megkuncogtat az ötlet.
Felrezzen a munkából, egyelőre közömbösen mér végig, futólag, jelezve, ő komoly, elfoglalt ember, nem ér rám, nem rohangálhat egyfolytában udvarolni.
- Üzletember vagy - bólintgatok mindig komolykodva, és nem értette sosem, mit találok ebben mulatságosnak. Aztán egyszer felszólítottam: számlálja össze a csillagokat! Tettetett ijedtséggel meredt rám, és még vigyorgott is mellé:
- Gomba vagyok? Nem is ember? Így látod? - én én visszavontam mindent, mert a kisfiús vigyor felszikráztatta kakaóbarna íriszét, és ennek meglett a következménye. Mert hát néha ilyen is tud lenni.
- Dolgozol? - firtatózom, holott két napnál is világosabb. Kár, hogy árva égitestünk épp a Föld bolygó túlfelét boldogítja. Torokköszörülés, mandzsettaigazgatás. Ahá, akar valamit! Jake-nek mindig is megvoltak a maga kis rituáléi.
- Sztrájkolok - sietek közölni, épp azért, hogy megelőzzem. - Munkabeszüntetek. Éjjel tizenegy van. Sejlik-e, mit tesznek ilyenkor az átlagos népek?
Kedveltem végre teljes figyelmét nekem szenteli. El is tolja maga elől a papírokat - persze csak kicsit, hogy jelentőségük súlya azért nyomja a lelkemet. Hátradől a székben, és látom, hogy kissé bepirul a bőr a nyakán.
- A sztrájkot előre be kell jelenteni mindenféle helyeken. A mienkféle jogállamban legalábbis. Skarlátot kapnak a valakicsodák a hivatalban, ha közlöd velük, azért nem gépelsz, mert a főnök nem az ágyban diktál.
- Rugalmas ember vagyok - világosítom fel, miközben az íróasztalra dobom a blézert. Ügyelek rá, hogy gondosan fedje a Svenson-villa rajzait. A dolgozószéket - Jake-estől - átgördítem az ablak elé. - Nem ragaszkodom az ágyhoz.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5 pont (7 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 03. 29. kedd 15:33
Nemrossz!
#3 zsuzsika 2014. 12. 23. kedd 08:55
Gyenge.
#2 Torkos 2007. 09. 13. csütörtök 13:27
A madár dalol. A fészek csendben tűri. Minden a helyén van! A fészek is, a madár is. És mi is. Ilyenkor mindenki boldog. Legalábbis az aki mindezt érti. Nagy vagy ebben a szösszenetben. Köszönöm.
#1 Törté-Net 2007. 09. 13. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?