A+ A-

Látogatás Andrisnál a kórházban

Egy fiú barátomat, Andrist nemrégiben autóbaleset érte. Nem ő volt a hibás, de ahogyan ez sokszor megesik, neki esett baja, nem pedig annak, aki a vétkes volt a balesetben. Eltört a jobb karja, és a bal lába is. Amikor megtudtam a hírt, azonnal üzentem neki a szüleivel, hogy amint tudom, meglátogatom. Sajnos azonban másnap, szombaton el kellett utaznom vidékre rokonokhoz, így csak hétfő délután tudtam elmenni hozzá.
Utálom a kórházakat, de ezt az áldozatot szívesen meghoztam Andrisért. Mindenesetre nem éreztem túl vidáman magamat, ahogyan lépdeltem végig a klórszagban a kórterem felé, ahol feküdt. A sok elnyűtt beteg, a rohangáló, idegesnek látszó nővérek, és a romladozó, félhomályos folyosók mind-mind lelombozón hatottak rám.
Aztán, amikor beléptem Andrishoz, elszégyelltem magam. Belegondoltam, neki milyen rossz lehet most. Igaz, ez nem nagyon látszott rajta: épp egy regényt olvasott, jóképű arcán pedig széles mosoly ült.
- Kipp-kopp! - mondtam mókázva, és megkopogtattam az ajtófélfát.
Felnézett, és mosolya még szélesebbé vált.
- Szia Niki. Azt hittem, már be sem nézel.
- Áh! - húztam el a számat, és az ágyához léptem. Közben gyorsan felmértem a helyet, és láttam, hogy Andris egyedül fekszik a kétágyas kórteremben. - Várt rám Gizi néni meg a bagószagú férje. Jaj, mennyit nőttél, kislányom, meg a többi. Azt hiszem, már meséltem róla.
- Aha - nevetett. Lehajoltam hozzá megpuszilni. Jó illata volt, de az arca szúrt a pár napos borosta miatt.
- Húzz egy széket ide, és ülj le - mondta nekem.
Úgy tettem. Beszélgetni kezdtünk, elmesélte, hogyan is történt a balesete. Tanultam néhány új kifejezést, miközben azt ecsetelte, mit tenne a másik autós hátsó felével, aki szembehajtott vele a kanyarban, és aki miatt el kellett rántania a kormányt. Egy idő után nem álltam, meg és nevetni kezdtem. Ő is csatlakozott hozzám, bár a nevetés szemmel láthatóan fájt neki egy kissé.
- És hogyhogy ilyen úri magányban vagy itt? - kérdeztem, a szomszéd ágyra pillantva, amely bevetetlenül, üresen árválkodott.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.96 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 03. 29. kedd 16:24
Ijen a segítő nnnőibarát.
#3 papi 2014. 06. 7. szombat 09:42
Nem rossz
#2 Torkos 2007. 09. 4. kedd 08:09
Jó dolog másoknak boldog perceket szerezni. Ezt így kell csinálni. Minden értelemben. 10 pont.
#1 Törté-Net 2007. 09. 4. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?