A+ A-

Téli erdő

Nagy szerelem volt. Amolyan igazi, mindenki által áhított, beteljesült szerelem. A lány minden percben úgy érezte, hogy mindenki ilyenre vágyhat, és hogy velük, az ő kapcsolatukkal soha semmi nem történhet, mert egyszerűen ez nem változhat, ez örökké így marad, happily ever - after... Egyiküknek sem első kapcsolat volt már, szinte mindketten felnőttek voltak, jó pár dolgot megértek már külön - külön is - és most már együtt is. A fiúban egyik legvonzóbb tulajdonság a lány számára a kalandvágya volt, a bevállalósság, hogy mindig ő csábította a lányt valami szokatlan, fura, idegen, korábban elképzelhetetlen dologra, ami valahogy mindig meghökkentette a lányt, mégis mindig belement... Talán azért is, mert a hirtelen elhatározások alapjában távol álltak a lány megfontolt, már - már földhöz tapadt gondolkodásától - és talán tényleg ezért volt ilyen izgalmas, talán tényleg igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást...
Arra a hétvégi napra kirándulást terveztek, még hét közben jött szóba valahogy, hogy milyen jó is lenne sétálni egyet valahol a friss levegőn, elszabadulni a város bűzétől és zajától - nem probléma, hogy tél van, erre találták föl a kabátot, és hát a lány mindig is tagadhatatlanul imádta külön - külön is a hideget és a természetet, hát még együtt, a lába alatt ropogó havat a friss illatú erdőben... Szerencsére természetszeretetükben egymásra találtak, így ebben a kérdésben egyikükben sem merült fel ellenkezés, neki is vágtak hát azon a téli délelőtt, csak kényelmesen, nem túl korán a nem túl távoli erdőnek. Ahogy kiléptek az utcára, a csípős hideget érezve azért a lány fejében megfordult a visszafordulás gondolata - azon a délelőtt igencsak nagyon hideg volt... Ennek hangot is adva ám a fiú igazi társként kesztyűjét levetve megdörzsölte a lány arcát, majd puszival elhalmozva gyorsan lebeszélte a visszafordulásról.
A lánynak talán többet segített maga a gondolat, a tudat, hogy ilyen ember van mellette, a számára tökéletes fiú, ezektől a belső szavaktól nyomban elárasztotta belsejét a melegség - és talán ettől érezte csak igazán, hogy tényleg ő az igazi neki... A kiválasztott ösvényt megtalálva kéz a kézben - bár mindketten kesztyűben - nekiindultak a havas erdőcskének, minden hófehér volt - ez is boldogsággal töltötte el a lányt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.58 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 03. 30. szerda 16:07
5 Pont!
#3 zsuzsika 2015. 01. 19. hétfő 09:33
Egyszer olvasható,felejthetős történet.
#2 tiborg 2007. 08. 26. vasárnap 02:33
Keves hus, sok a leve!!!
#1 Törté-Net 2007. 08. 19. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?