A+ A-

Boldog gyermekkor 1. rész

Kikeltek a kislibák. Annyira aranyosak és selymes puhák. Órákig tudom őket nézni ahogy szaladgálnak és csipognak. Szeretik a csalánból készült kását ezért minden nap elmegyek szedni nekik csalánt. kesztyűt kell húzni és akkor nem is csíp annyira aztán kukoricadarával és vízzel kell elkeverni az apróra vágott csalánt. Ez a kedvencük. érdekesen rázzák a fejüket amikor esznek. Anya azt mondja, hogy ha nagyobbak lesznek majd vihetem őket legeltetni a Békás tóra. Már tudok számolni és ez most nagyon jól jön, mert minden nap meg kell őketszámolnom, hogy megvannak-e. Anya zöld festékkel mindegyiknek egy jelzést tett a fejére, hogy a sok liba közül ki tudjam őket választani. Már nagyon várom a legeltetést, nagyon izgalmasnak tűnik. Ági és Éva az unokatestvéreim is jönnek majd és az ovodában is hallottam ahol most nagycsoportos vagyok, hogy a Zsuzsa is jönni fog aki két utcával arrébb lakik.
Vasárnap a bátyám hazajött Lengyelországból és hozott nekem egy lengyel babát. Kicsi volt, elfért a tenyeremben és nemzeti ruha volt rajta. Nagyon büszke voltam rá és arra is, hogy Anya megengedte, hogy elvigyem az ovodába megmutatni a többieknek. reggel Klári ovónéni volt az első akinek eldicsekedtem vele és ahogyan nézegette egyre többen gyűltek köránk és nézték meg. Aztán a reggelinél azt mondta Csöri Néni, hogy nem lehet nálam és be kellett raknom abba a zsebbe amire a jelem volt hímezve. A jelem a piros pöttyös labda volt. Szili időnként azzal csúfolt, hogy én is pöttyös labda vagyok, mert szeplők vannak az orromon. Szili is szeplős és a haja is vörös, de ő fiú és sokkal erősebb mint én ezért nem merek vele vitatkozni. Reggeli után szaladok a zsebhez, hogy kivegyem a lengyel babát és kivigyem az udvarra, mert ilyenkor mindig kint kell lenni egész délelőtt az udvaron. A baba nincs ott. Szaladok Klári ovónénihez, de ő sem látta. Azt mondja menjek ki nyugodtan az udvarra játszani, majd ő megkeresi. Mindenkit kiterel. Nagyon szomorú vagyok. Senki nem törődik velem. Egyedül ülök a mászókán és figyelem az ajtót, hogy mikor jön már Klári Néni a babámmal. Csöri Néni rám is szól, hogy menjek járszani, ne csak ott üljek.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.52 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2015. 06. 10. szerda 04:47
Kedves kis történet
#5 listike 2015. 05. 6. szerda 12:07
Nagyon aranyos történet.
#4 papi 2013. 05. 2. csütörtök 06:08
Nagyon jól irsz, folytasd.
#3 sihupapa 2008. 11. 23. vasárnap 21:20
ez az élet, sajnos.
#2 öcsi 2007. 05. 24. csütörtök 21:54
hogy kerül ez ide???
#1 Törté-Net 2007. 05. 18. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?