A+ A-

A berlini kaland

A késztetés, hogy megírjam ezt a sorozatot, már hónapok óta bennem volt. Fantáziavilágom gazdagsága, a képek, az újabb ötletek, történetek egyszerűen nem hagytak nyugodni. Oly élénkek, és valósághűek, hogy úgy érzem ki kell adnom magamból... hogy mások is átélhessék.
Néhányuk képzeletem szüleményei, melyek valós alapokon nyugszanak, a másikuk pedig álmaimból bontakoznak ki. Színesek és különlegesek, mindegyik más és más. Összeköttetést, vezérfonalat ne keress köztük.
Kérlek, csak akkor olvasd, ha nem zárkózol el az érzelmi kitörésektől, a megrázkódtatásoktól, a szexuális kalandoktól. Ezek mind életszerűek, amik talán valahol, valakivel már megtörténtek, de az is lehet, hogy valóban csak a képzeletemben léteznek. Nem is meseszerű, (túlzottan "nyálas" logikus, happy enddel a végén) egyik sem, de nem is ridegebb, és erőszakosabb mint az élet. Egyszerűen csak... érzelmileg gazdag és talán színesebbé teszi szürke hétköznapjainkat.
A barátnőm testvére volt. Számomra egy teljesen jelentéktelen figura. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy milyen, semmit nem tudnék felelni rá. Pedig rendben van a srác... Nagyon is. De engem mégis hidegen hagy.
Mivel az élet néha annyira kiszámíthatatlan, ez a történet most mégis róla fog szólni.
Emlékszem, amikor először találkoztunk. Elromlott a lap-topom és a barátnőm átküldte, hogy megnézze. Szép kis találkozás... "Örülök, hogy megismertelek, megnéznéd a gépemet?". De nem is készültem semmire. Nem volt mire készülnöm. Alapjában véve egy izgő-mozgó kis kamasz voltam. 14 éves. Bármilyen fiúról volt szó én ugrottam a tükör elé, órákig készülődtem, sminkeltem, felvettem a legszebb "otthoni" ruhámat. Még akkoris ha csak egy villanyszerelőről volt szó. "Sosem lehet tudni..." -gondoltam.
De itt nem. Rövidnadrágban voltam, amit normális esetben soha nem vennék fel. És egy lógó, agyonmosott pólóban, kócos, hanyagul felfogott hajjal. Itt nem számított. Hiszen egy nem túl közeli barátnőm testvére. És 19. Éreztem, hogy nem fog érdekelni... és amikor megláttam...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.5 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 vakon53 2016. 04. 2. szombat 12:07
Nagyonjooó!
#10 feherfabia 2015. 04. 18. szombat 06:11
Egész jó
#9 A57L 2014. 05. 5. hétfő 05:46
Egész jó írás.
#8 v-ir-a 2013. 01. 6. vasárnap 22:00
nem volt rossz...volt pár ellentmondás is..
#7 vilagos 2007. 09. 10. hétfő 15:23
heloka
#6 vilagos 2007. 09. 10. hétfő 15:23
sdrht
#5 Karki 2007. 09. 9. vasárnap 23:46
Lehengerlő, Te magad sem lehetsz egy hétköznapi teremtés, még akkor sem ha csak kitalált a történet.
Igényes és nekem át jött amit éreztetni akartál.
Grat, term. 10pont
#4 laci bácsi 2007. 03. 2. péntek 08:14
Nagyon jól a stílusod, érződik, hogy azonosultál a hősöddel.

De Kedves, otthon nálatok nem tanították meg, hogy az öcsike az ugyan úgy később született mint a húg. Nem indogermánok vagyunk! A magyar nyelvben a testvért neme és kora alapján más-más szóval jelöljük.

Sajnos idegen nyelven még nem tudtok, de már magyarul sem!!!
#3 Lemon Orange 2007. 02. 27. kedd 14:02
Maga a történet tetszett, csak mintha már olvastam volna valahol.
#2 D. 2007. 02. 27. kedd 10:11
NAgyon szép írás csak figyelj rá hogy a Zoli mindig Zoli maradjon és ne legyen véletlenül Peti:))
Nálam 10pont
#1 Törté-Net 2007. 02. 25. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?