J4 2. rész

Amikor John ismét magához tért, már egy puritánul berendezett, egyszerű fehérre festett falú szobában volt. Legalább is a mennyezetről és szűkös, homályos látótere miatt első körben csak ennyit tudott kikövetkeztetni. Teste elgémberedett, ahogy tudata egyre tisztább lett jött csak rá, hogy egy orvosi szobában fekszik. A hely kísértetiesen emlékeztette valamire, de az ébredés óta egyre fokozódó fejfájása miatt nem ismerte fel a helyet. Megpróbált megmozdulni, de keze és lába is az orvosi ágyhoz volt rögzítve. Jobb felkarjának vénájában infúziós cső volt kötve, amibe az ágya melletti állványra akasztott tasakból folyadék csordogált. Kétségbeesetten próbált úrrá lenni egyre növekvő páni félelmén, de nem sok sikerrel. A sok éven át gyakorolt önkontroll ebben a kiélezett vészhelyzetben bizony cserbenhagyta. Magába roskadt, de a korábbi erőfeszítések sikertelensége, a kilátástalan helyzet ellenére nagy nehezen mégiscsak úrrá tudott lenni félelmén. Mintha a gyötrő fejfájás is egy kicsivel alábbhagyott volna – gondolta, de tisztuló tudata most egy újabb részletre hívta fel a figyelmét. Mellkasán apró tapadókorongok voltak, amelyek az ágya melletti berendezéshez vezettek. A csipogó hang egyenletesebb lett, ahogy arra gondolt, hogy kórházban van, és biztonságban is egyben. De a megkötözöttséget nem tudta mire vélni, de beletörődött a helyzetébe. Várnom kell – gondolta. Ha a berendezés egy nővérpulthoz küldi a jeleket, akkor az ébredés utáni pulzusváltozásra biztosan felfigyelt valaki. – Csak várnom kell, nyugi – mondogatta a belső hang. Szeme lassan körbepásztázta a szobát. Egy fém szemetes vödör, egy kis éjjeliszekrény, a sarokban egy fogas – mind – mind teljesen normális, orvosi betegszobákban megtalálható kellék. Ám agyát folyton valami nyugtalanító érzés járta át. A PLAFON... villant be végül a felismerés. Ugyanaz az anyag, ami a villában a padló anyaga volt. Az a különös, általa márványnak hitt anyag. Mégsem kórházban, hanem a villában van – agya villámgyorsan ráismert az eddig oly' ismerős helyszínre. Ugyanaz a szoba, amiben Chaterine – t először látta videón szerepelni, ugyanaz a berendezés, és ugyanaz a szituáció! És ugyanúgy, ahogy a filmen is, egy betegköpenyben az asztalon egy kikötözött és lényegében meztelenül fekvő ember. John szíve ismét szaporábban vert, a monitoron a pittyegések felgyorsultak.
Hamarosan nyílt az ajtó, és Julia lépett be. Legalább is John azt gondolta Julia az, de az esti party után már semmiben nem lehetett biztos.