A+ A-

Puding és nyalakodás

Egyik nap nagyon borús hangulatban mentem haza. Összerúgtam a port a fonökömmel, és ráadásul be kellett látnom, hogy annak a baromnak majdnem igaza is volt. Szóval félig, meddig én szúrtam el. Ennél nem tudok rosszabbat elképzelni sem.
Kedvemet az sem virította fel, hogy otthon, az egy szobás kérómban éppen leendo anyósjelöltem vendégeskedett. Még ez is! 54 éves, de 84 - nek néz ki, és állandóan karattyol valamit. Ha éppen nincs senki mellette, akkor megemeli a hangját, hogy a többi helységben is lehessen hallani. Szóval el lehet képzelni...
Ahogy hazaértem, nem is várt más, mint amire számítottam.
- Szerbusz, képzeld foztem paradicsomlevest, mert gondoltam éhes leszel mikor hazajössz, mert ha jól emlékszem szereted ( - soha nem mondtam ilyet - ) és ezért ma kimentem a boltba, és megvettem a hozzávalókat, de hogy nálatok itt pesten milyen drágaság van, mert otthon a tojás két forinttal olcsóbb, meg a tej is csak 84. - Ft, és itt meg száz forint, hát nem élnék itt pesten, mert...
Gondolom elég volt. Nekem is. Leültem a TV elé, és megpróbáltam kikapcsolni az agyamból a mai napot és a nyanyát is. Csak késobb jutott el az agyamig a monoton dumcsiból egy mondat:
- ... és csináltam vanília pudingot is, a kedvencedet, itt van a hutoben...
Végre valami pozitívum ma. Azért van néha valami haszna is az öreglánynak.
Ekkor ért haza a barátnom. Szerettem ilyenkor elnézni, ahogy belép az ajtón. Mindig mosolyog. Legalábbis amíg belép. Utána már nem mindig.
- Sziasztok! Anyu, szólt a szomszéd Margit néni, hogy menj át hozzá beszélgetni.
- ... mert a novérem is mindig csak a pénzt nézi, de én sosem voltam ilyen, mit érdekel engem a pénz, ha már ilyen beteg vagyok, ugye, mert semmi értelme a pénznek ha az ember nem tudja elkölteni és élvezni, legfeljebb a gyerekeinek adhatja, de azok meg úgyis öröklik, ha meghal...
- Persze anyu. Nem mész át?
- ... merthát elobb utóbb úgyis meghalok, de... na jó átmegyek, de mi a csudának, úgyis csak karattyol az az öreglány is, de azért átmegyek, ne sértodjön meg nekem itten, meghát...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.95 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2015. 10. 7. szerda 08:47
Egész jó
#3 feherfabia 2015. 09. 12. szombat 11:33
Nagyon jó!
#2 TheChronic 2003. 01. 9. csütörtök 21:39
Érzéki,részletes.Én is csípom a pudingot!!
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?