Hobbifotózás

Amikor belépett hozzánk az új kollega, örültem neki, hogy ő is korombeli és meglehetősen egyformán gondolkodunk a dolgokról.
Egy rokonlélekkel az ember hamar szót ért és nem csak a kapcsolatban, hanem minden téren jól egy húron pendültünk. Munka után eljártunk moziba, bulira vagy strandra, mindenhova.
Egyedül csak csajozni járni nem szerettem annyira vele menni, mert nagyon is egyforma volt a gusztusunk. Volt, hogy ráraboltunk valami bombázó kis csajra, mindketten ugyanarra, és ha a lányra hagytuk a választást, mindig a haveromat választotta, mert előnyösebb fazon, magas is, meg ő egy kifogyhatatlan dumagép, és az tetszik a nőknek.
Tetszik nekem is persze, épp ezért mászkálok vele minden felé, mert olyan jókat mond, élvezem hallgatni, de persze, hogy sértette a hiúságomat is, hogy annyira sikeres.
Megpróbáltam olykor a tőle hallott jó kis dumákat valami új lánynál beadni, de tőlem nem hangzott olyan jól. Ha úgy alakult, hogy egyszerre két barátnővel jöttünk össze, kiderült, hogy mindkettő a barátomra volt vevő, egyik se rám. Bár bosszantott a helyzet, de nem annyira, hogy elmaradtam volna ettől a sráctól, mert jó fej volt egyébként, és mégiscsak ellestem tőle egy – két fogást, a csajokkal való viselkedésről. Volt, hogy egészen jól kamatoztattam a tanultakat. Érdekes módon a rivalizálás nem rontotta meg a kapcsolatunkat, ébren tartotta a harci szellemet. Azért mégis inkább egyre gyakrabban próbálkoztam nőzni nélküle.
Egyszer fölszedtem egy bombázó kis csajt igazi csinibabát, egész jó volt vele. Kerültem is a lehetőséget, hogy a barátommal találkozzanak.
Egy szombaton még a 8 – as mozi előtt fölmentünk hozzánk elütni a délutánt. Ez is jó szó rá, de sokkal jobban telt, mint csak elütni. A lány készséges volt, mindent engedett. Remekül telt az idő. Épp fölöltöztünk, hogy indulunk a moziba, amikor váratlanul betoppant az a srác, aki elöl eddig sikeresen rejtegettem a nőmet. Próbáltam volna lerázni, mondtam, hogy mozijegyünk van. Elkísért odáig, dumált, viccelődött, megnevettette a lányt. Átvette a szót, nem is tudtam visszavenni tőle.
Jó kis film volt. Ám a vetítés után ott állt a kijáratnál az a fiú és invitált bennünket egy . Nem nagyon örültem az ötletnek, de mire találtam volna valami kifogást, már be is ültünk egy közeli . Egyre inkább éreztem, hogy kicsúszik a kezemből a dolgok irányítása. Már csak ők beszélgettek, én meg már nem annyira szívesen hallgattam, mint máskor.
Azután nem sokára, valami átlátszó ürüggyel engem dobott a csaj, és ők kezdtek együtt járni. Nagyon is intenzíven. Annyira, hogy már nem is jött velem többé sehová a kollegám, csakis ők ketten szerveztek programot, együtt lógtak mindenfelé.
Tán 4 hónapig ment így, amikor szólt, hogy összeházasodnak szombaton, alig lesz ugyan vendég, de én jöjjek el, a fényképezőmmel, kellene egy sorozat a ceremóniáról.
Tudta rólam, hogy nagy hobbifotós vagyok, egészen komoly cuccal, szép rajzú zoomos objektív, magas vezérszámú vakú, sőt segédvaku is a mennyezetre, derítésként. Fogtam a felszerelést, és még az esküvő előtt fölmentem abba a bérelt lakásba, ahol együtt éltek már vagy 2 hónapja. Már beöltöztek a jelmezbálba, mire odamentem. A lánynak földig ért a selyem ruhája, a haja föltűzve és mindenütt fehér kicsi fejű rózsák beleszúrva a hajszálak közé. Szenzációsan nézett ki. Nagyon is rányitottam a szemem, annyira tetszett. A ruha dekoltázsa egészen mély, a két keble halma úgy duzzadt alatta, legszívesebben végigtapogattam volna, hogy megtapasztaljam, valóban annyira feszes-e mint ahogy látszik.
Már annyira tetszett, hogy el kellett kapni a tekintetemet róla és a gépemmel meg a vakuval babráltam, hogy ne bámuljam már olyan föltűnően azt a szép domborulatot, amelyik annyira kívánatos volt.
Van egy – két tipikus beállítás, ami ilyen fotózásnál megszokott. Szemből, oldalról, így is úgy is. Végigvettük, aztán mondtam, hogy most jöjjön a csók. De ahogy a srác rátapadt a lányra (nem csak egy szimpla pusziért hajolt oda), éreztem magamon, hogy egyre izgatottabbá válok, ahogy nézem őket. Ők meg egymástól izgultak egyre inkább. A srác olyan szenvedélyesebben smárolta, simogatta a mellét, nekem meg majd kiugrott a szemem, a szívem veszettül kalimpált, és akkora merevedésem lett, hogy a nadrágomat messze előrenyomta. Megpróbáltam ugyan lelapítani, vagy oldalra dönteni, de minden érintést simogatásnak véve még daliásabban feszült. Elég ciki volt, de nem bírtam levenni a szemem róluk, mert annyira hevesen csókolták egymást, és a cicisimogatás következtében a kivágásból előbukkant az a kebel, szépséges rózsaszín bimbója előkukucskált a napvilágra, szabályosan bizsergett az ajkam is (meg a farkam is), ahogy néztem.
A gép ott lógott erőtlen kezemben, ahogy figyeltem őket. Észbekapva egy percre, exponáltam egyet – kettőt, de aztán alábbhagyott a fotós kedv, a lány mellei kitöltötték az egész látómezőmet. Nagyon csábító volt, ahogy ott imbolygott a szemem előtt. Váratlanul ért, hogy a srác hátralépett – szerintem nem is tudta már, hogy ott állok én is.
Hátralépve leguggolt hirtelen, és a hosszú szoknyát a fején átdobva guggoltában odahajolt, ahová az újabb puszikat tervezte adni. Észvesztően gyönyörűnek láttam a lányt. Két duzzadt melle a ruhájából kiemelve, ott hullámzott a szemem előtt közvetlenül, szép bimbói, mint egy – egy málnaszem.
Csak pusztán azért, hogy meggyőződjek a málnához való hasonlatosságáról, odahajoltam és az ajkam közé fogtam az egyikek, a másikat az ujjaimmal teszteltem. Ha nem is málna, de nagyon finom volt, ahogy a nyelvem hegyével tologattam gyöngéden, az meg ellenállt neki, szinte mintha a kis bimbó próbálta volna nyalogatni az én nyelvemet. A lány nem nyitotta ki a szemét, amikor megérzett engem, csak úgy vak tapogatással indította el a kezét. Különösebb keresgetés nélkül beleakadt a keze a dákómba, hisz az már annyira előrefeszült, hogy eltéveszteni se lehetett volna. Úgy, a szöveten át kezdte simogatni nekem, nagyon lassan, érzéki fonom érintéssel.
Végre letettem a gépem (csak most), és letoltam a cipzáramat, hogy beférhessen a résen. Értette mindjárt, hogy mire gondolok, mert fürge kis ujjaival máris odaszaladt, körülfogta a fütykösöm és finoman megszorította. Előnedveim oly bőségesen fölkészültek a remélt várható bevetésre, hogy csupa síkos várakozás volt a környék. Ahogy fogta a markában, hüvelykujját elemelve, az ujjbögyével simogatni kezdte a makk csúcsát. Széjjelkente a zselét, nem csak a pici nyílást cirógatva, hanem a makk egész felületét, különösen a féket meg a fityma visszagyűrt bőrét. Alig bírtam mozdulatlanul tartani, mert lüktető vágyam inkább valami intenzívebb mozgásra sarkallt volna. De annyira finom volt, ahogy dörzsölgette tovább, hogy majd megroggyant a térdem belé.
Közelhajoltam az arcához, épp meg akartam csókolni, de csak közelhajoltam és az ajkam bőrével fogtam a lihegését. Belelihegett a számba, kis kéjelgő nyögései egészen az ajkam közé érkeztek. Nagyon izgató volt hallani, ahogy ott vibrál a számon az ő gyönyörének kezdete. Direkt nem zártam le az ajkait, csak belélegeztem azt a forró párát, amit kilehelt. Amint megnyalta kiszáradt ajkait, nyelve széle az én számat is érintette. Hú, nagyon izgató volt. Csaknem elsültem tőle.
Még ha nehezen is, de csak képes voltam visszatartani magam, de a szoknya alatt nagyon finomakat érezhetett, mert egyre szaporábban kapkodta a levegőt, a kis kéjes nyögései hangosabbá erősödtek, egészen addig, amint végül ellepte a gyönyör.
Amint elélvezett, ellazult a marka, amivel eddig olyan jól szorított engem. Odakaptam gyorsan és lazuló ujjait a magaméval visszaszorítottam úgy, ahogy az imént volt, és mostmár nem az ujjbögye simogatására figyelve, csak a szorítást élvezve mozgattam a csípőm előre – hátra. Csodálatos volt. Próbáltam megcsókolni, de elhúzta a fejét, épp csak annyira közel tartva az ajkát, mint az előbb én. Most ő élvezte kapkodó lélegzetemet, most ő élvezte gyönyöröm hangjait, párás lihegésem, remegésem.
Csak a legvégén nyitottam ki a szemem, s néztem bele az arcába, a kéjtől borzongva, reszkettem még, amikor villant a vaku, elvakított egészen.
A haverom a hosszú szoknya alól előbukkanva azt látta meg éppen, amint én a végső stádium felé vágtatok a beteljesedése felé. 3 felvételt készített (én csak egyet vettem észre).
Valahányszor ránézek a képekre, már csak a rápillantástól is föláll a tarkómon a szőr, és beleborzongok az emlékébe. Többet sose ismételtük meg a dolgot, pedig gyakran gondolok rá.