Négy férfival egy nap alatt 5. rész

Kellemesen meleg volt az éjszaka. Lágy szellő fújdogált, s a szálloda nyitott ablakán át behozta a szobámba a tenger illatát. S behozta a hangokat: zenefoszlányt, nevetést, s szavakat, amelyek közül némelyiket azonosítani sem tudtam, hogy milyen nyelv lehet. Múlt az idő, s múltak szalmaözvegységem szabad percei is, én pedig az ágyon heverészve, félálomban merengtem az elmúlt nap történésein. A menyasszonyom egy sms-t küldött, hogy a szobájában fekszik, rám gondol és nagyon szeret, a szülei jól vannak és siet vissza hozzám. A levél olvastán azon nyomban kipattant a szemem, tova szállt a fáradtságom. Válaszoltam neki, hogy én is imádom, s el sem tudja képzelni, hogy mennyire várom! Olyannyira nem, hogy gyorsan magamra kaptam valamit, hogy ismét kisétáljak a partra és élvezzem még az életet, mert azután ki tudja, mikor lesz rá lehetőségem ismét. Jobb ötlet híján ismét megmártóztam a tengerben, a partra érve kiráztam a hajamból a vizcseppeket, majd megtörölköztem. A törölközőt a két végén megfogva végighúztam a hátamon, gondosan felitatva a sós vizet. Habár már éjfél is elmúlt, nagyon sokan voltak a parton. Észrevettem egy fiút, aki éppen akkor jött ki a habokból. A félhomályban csak a körvonalait láttam. Nagyon szép, karcsú srác volt, középmagas. Amikor közelebb ért, az arcvonásait is megfigyelhettem. Nagyon jóképű volt. Sötétszőke, középhosszú haja nedvesen összetapadt. Amikor mellém ért, egy rövid hellót mondot, s a legnagyobb megdöbbenésemre csak annyit mondott, hogy láttalak délután, azzal a pasival. Nem tudtam hirtelen, hogy mit is mondjak erre? A rövidzárlatomat kihasználva azonnal cselekedet: mélyen a szemembe nézett, s közben megfogta a fenekemet. Felvillanyozott ez a határozottság.