A+ A-

Másnapi kijózanodás 2. rész - Visszaköszön a múlt

Claire lecsúszott rólam és egy alig hallható cuppanás háttérzenéjével eltűnt a sátor oldalánál,így amikor lebbent a sátor ajtóponyvája, a gyerekek már csak engem láttak békésen sörözgetve a tábori széken.
Tehát jöttek a gyerekek. Gyerekek? Már nem is tudom. Egy biztos, hogy rájuk nézni is tiszta borzalom volt, pogány állapotban masíroztak kifelé. Elöl a lányom- minden peckes tartást mellőzve-, vállai előre estek, a feje lógott, haja csapzottan csüngött, és az a hamvas arcocskája olyan zöld volt, mint a be nem érett paradicsomok október közepe felé.
Kisdanny sem nézett ki különbül, fázósan húzott össze magán egy vihar és farokvert pokrócot, és az arca úgy ki volt fehéredve, mint Ülő Bikának, mikor kihirdették elötte a rezervátumtörvényt.
Janelle-n az anyja tegnap esti bő hálóinge volt, mely teljesen tisztának mondható, hiszen nem sok szerepe volt az elmúlt éjjeli történésekben.Magamban megkönnyebbültem, hogy a reggeli, kijózanodott szembenézés családunk tagjaival és magunkkal egyenlőre elmarad,most azonnali elsősegély kellett a gyerekeknek, el is kezdtem a kúrálásukat.
Kisdanny csak bólntott felém köszönés képpen, Janelle még arra is képtelen volt, csak ült a kihozott táboriszéken, és meredten nézett maga elé.Előkerült Claire is, aki azonnal felfogta az állapotok rendkivüliségét, és begyújtva a kis spirituszfőzőt, vizet rakott fel kávénak és teának. Én is megmozdultam, elmostam néhány poharat, és közben kérdeztem Claire-től.
-Ugye nem akarod a kölykök szenvedéseit meghosszabbítani ilyen löttyökkel, mert remélem tudod,ezektől még estére sem jönnek rendbe?
-Van jobb ötleted?-kérdezte Claire némileg megbántott hangon.
-Hogyne-válaszoltam-, ilyenkor éhgyomorra be kell venni az aszpirint, és egy igazi, jéghideg sört muszáj letuszkolni, a túlélés érdekében.
Claire már ment is be a sátorba az aszpirinért, miközben Janelle felnyögött,az alkoholnak csak az említésére is elkezdte öltögetni a nyelvét.
-Apu! Ugye ezt nem gondolod komolyan?- kérdezte elhaló hangon, mikozban az arca színe zöldről sárgára váltott, mint a közlekedési lámpák zöldje vált sárgára, jelezvén, hogy jön a piros.
-Édes kislányom, hidd el nekem- bontottam meg két sört-, hogy ez most az igazi medicína.Tudom nem esik majd jól, de hát az orvosság soha nem jó, meg úgy nem is kunszt inni, hogy jól esik, meg aztán tudvalevő,hogy aki édeset eszik, az keserűt kakál.
-Én ugyis kihányom- morogta Janelle-, már most is liftezik a gyomrom, ha ránézek.
-Nem baj- válaszoltam-, két kortyot megiszol, egyet kihánysz, marad benned egy korty orvosság gyanánt. Na!- szóltam rá erélyesen-, gyerünk vele befelé!
Kisdanny megakarván mutatni, hogy ki a legény a gáton, szájára kapta az üveget, és egy istenes kortyot húzott belöle. Mire rákiáltottam, hogy ezt nem szabad, már nyargalt is a bokrok közé, és a szénsavtól felkeveredett gyomra miatt olyan OÁÁÁ-zásba kezdett, mint csecsemőkorában, ha időre nem volt a szájában az anyja cicije.
-Te szeleburdi- korholtam mikor visszavánszorgott-, ezt nem szabad üvegből inni, hanem pohárba kell habmentesen kitölteni, és onnan lassan, vékonyan, három kortyonként eregetni lefelé.
Én magam is nyitottam egy üveget, és jó példával jártam elöl, mikor mutattam a sörivás rehabilitációs módját. Az üvegek felénél már látszott a hatás, a gyomrok megnyugodtak, és már szólni is bírtak egy-két szót,csak az arcuk váltott ismét színt, most mindkettőnek egyformán penész színe volt.
Csendben gyógyultunk, nem beszélgettünk, sem a tegnapról, sem a máról, és a holnapi "hogyan tovább" sem került terítékre. Azt nem mondanám, hogy kerültük egymás tekintetét, de nem is kutattunk a másik után.Igazából nem voltunk zavarban, és mégis egy picit mindenki zavarban volt.Mint egy varázszsóra kisütött a nap, s derűje megmozdította az agyakat, az izmokat, vége lett a tespedésnek.
Janelle felállva a nap felé fordult, karjait kitárva napfürdőzött, a hálóingen keresztül látni lehetett azt az egész paradicsomot, ahol tegnap éjjel jártam. Kisdanny bontott még egy sört, fantasztikus gyorsan tanult és regenerálódott, látszik az apja fia. Üveggel a kezében elment megkeresni az anyját, aki már a sátorban próbált az őskáoszból valamiféle rendet teremteni. Mivel nem bíztam Kisdannyban, s gondoltam, hogy az első alkalommal alányúl az anyjának.
Szóltam Jenelle-nek, hogy menjünk mi is segíteni almozni, és utána lemegyünk a patakra fürödni, mert büdösek vagyunk, mint akik egész éjjel azt csinálták, amit mi is csináltunk.
Törülközőket vettem elő a kocsiból, meg tisztasági neszeszereket, Claire a fürdőköpenyeket kereste össze, Kisdanny felpakolt még pár üveg sört, és megindultunk a patak felé.
Mikor idejöttünk, egy kis részt elkerítettünk kövekkel, s a felduzzadó vízben elfértünk mind a négyen kényelmesen. Mikor megérkeztünk, és le kellett venni a fürdőköpenyt, egy pillanatra mindenki megállt, szinte leblokkolt. Ez volt az első " hogyan tovább?", és Claire oldotta meg a helyzetet, felvetette a fejét, anyásan végignézett rajtunk, mosolyogva kioldotta a köntösét, lecsúsztatta a hátán át a földre, s melleit előre peckesítve méltóságteljesen bemasírozott rögtönzött medencénkbe.
Kisdanny rögtön félrenyelte a sört, próbált mindenfelé nézni, de nem sikerült, szinte vonzotta az anyja ringó fehér csípeje. Én is ledobtam a köntöst, és Janelle-hez léptem, elvettem tőle a sört, és lesegítettem róla a köntöst.
-Nem lazsálunk, nem kényeskedünk- szóltam rá-, mars bele a vízbe, most ennek van ideje, nem a mélázásnak.
Feküdtünk a vízben, mint malacok a dagonyában, áldón sütött a nap, és én ismét a tegnap este történt dolgokon kezdtem törni a fejem. Igazából nem a történéseken, hanem a motivációkon, a kiváltó okokon, a mozgatórugók mozgató tolattyúját szerettem volna megismerni úgy magamban, mint a szeretteimben.
Mint már kora reggel studíroztam, én nem hittem volna azt, hogy Janelle még érintetlen, Kisdanny-ról meg biztos voltam, hogy már belenyalt a mézesbödönbe, de az a rutin, az az összeszokottság, ahogyan ők szeretkeztek, azt ne mondja nekem senki, hogy egy első próbálkozós véletlen találkozás volt.
Claire lecsutakolta magát, kiment a fűre, s ott törülközés nélkül szárította magát a nappal. Janelle pokrócot terített ki mindnyájunknak, és ahogy végeztünk a tisztálkodással, egymás után élveztük a szárítkozás, kiszellőzködés örömeit.
Most senkit nem zavart a meztelenségünk, ki ki a sörét szürcsölte, én rágyújtottam Claire-nek is, és magamnak is. Hallgattunk, és jó volt ez a csend.
Sokáig forgattam a szót magamban, de végre elhatároztam, bele kell vágni a közepébe, mert soha nem lesz vége a dilemmáknak.
- Hm! Hm!-hümmögtem-, szertenék valamit kérdezni, ha szabad.
Várakozóan néztek rám, Claire továbbra is csak az eget bámulta, rezzenetlen arccal fújta a füstöt a felhők felé.
Nehezen, rekedtes hangon kezdtem:
- Az, hogy az éjjel mi történt, hogyan történt, szerintem kár ragozni, megtörtént, ki nem törölheti senki az életéből, ezzel élünk tovább. De igazából engem az a kérdés izgat, amit az éjjel láttam Kisdanny és Janelle között, tehát azt, hogy olyan összeszokottan és természetesen szeretkeztetek, mint régi, hívséges szeretők. Mikor Janelle hozzám bújt felizgult, és ha Kisdanny az anyjára nézett már be is gerjedt,ez igaz. De mikor Ti voltatok együtt, az olyan rutinszrűnek tűnt számomra.
Jól láttam én ezt, vagy nem? Tudnátok erről valamit mondani nekem, Nekünk?-néztem Claire-re.
Claire is felült, érdeklődve nézett a gyerekekre, lehet, őt is piszkálta valahol a gondolat, ha nem is fogalmazta meg. Kisdanny és Janelle egymásra nézetek, és most tényleg olyan helyzet alakult ki, mintha ítélők elött lennének a fiatalok, pedig pont kettőnknek ehhez semmi jogunk nem volt.
_ Na igyunk még egy sört, és ha akartok válaszoltok, ha akartok nem. Itt senkinek nincs joga számon kérni, ítélni és elítélni akármit, vagy akárkit- mondtam, mert enyhíteni szerettem volna a fagyos levegőn.
Janelle ránézett Kisdanny-re, az vissza őrá, majd mind a ketten belenéztek a mi szemünkbe, s ismét egymásra. Éreztem, hogy olyan síkon "beszélgetnek" most egymással, ahová mi talán soaha nem fogunk eljutni Claire-el.
...Egymás mellet ültek anyaszült szépségükben, de most egymás felé is fordultak lassan, megfogták a másik arcát, két tenyerükbe szorították, és puhán elkezdtek csókolózni.Ahogy belemelegedtek, csendesen lefeküdtek, szembe feküdtek az oldalukon, és a szabad lábukat felemelték.
Amit ezek után láttunk Claire-el, azt sok felé tanítani lehetne, de egyenlőre csak mi okultunk a látottakból.
Egymás arcát el nem engedve, felbuzdulás nélkül, nyitott szemmel, lágyan csókolóztak, és csak az ágyékuk közeledett kutatva, keresve egymásfelé. Kisdanny farka merev volt és előre szegeződő, mint a kozák dzsida, Janelle hamvas punikája pedig köröző mözdulatokkal kereste a prédáját. Lábukat magasra emelték, hogy a keresést megkönnyítsék, és így vakon matatva egymásután, lassított jelenetként koerografálták azt, ami a szívükben lejátszódott.
Kisdanny farka belebökött Janelle combjábam aztán a hasa aljára, majd túlszaladva a popsijához, és Janelle mindig pontosan korrigálta, cípónyi kerek posiját úgy igazította, hogy a már vörös makk ott volt végre az áhított kapunál.
Nem siettek. Janelle rákörözött a fityma hegyére, aztán visszahúzta, és előlről kezdte. Meglepődtem, mert Kisdanny sem vágta be a farkát a hugába, hanem ő is játszott, ha a huga rákörözött, ő kintebb ment, ha elvonult a puncika, akkor táncszerűen utána keringőzött.
Rápillantottam Claire-re, azt hittem felizgul, de én lepődtem meg igazán, mert csak ült némán, nézte a hihetetlent, és én nézetm a mellbimbóit, melyek nyugalmi állapotban vöröslöttek a barna folt közepén, és lenéztem a farkamra, amely teljesen pisilős állapotban mutatot a föld központja felé.
S akkor rádöbbentem, hogy most nem szexet látunk, itt nem erotika folyik előttünk, hanem elmesélnek valamit a gyerekek nekünk, nem szavakkal, hanem mint egy pantominjáték színészei.

Az események nem gyorsultak hanem mélyültek. Lassan eltünt a makk, és egyre ritkábban került elő. A köröző mozdulatok sem gyorsultak, hanem szűkültek, koncentráltan törekedve a farok vastagodó töve felé, s amikor végleg elnyelte, mozdulatlanná dermedt.
Csend volt a tisztáson, és mi megigézve néztük ezt mozdulatlan egymásba olvadást, mely mozdulatlanság mellett a fűszálak bólogatása kerge lepketáncnak tűnt.
Janelle beszívta Kisdanny alsóajkát, akinek így Janelle felsőajka jutott. Szerintem nem is szívták, csak tartották egymás szájában a szájukat, mikor egy mozgásra lettem figyelmes.
Csak a hasizmuk dolgozott. Ritmikusan keménydett és lágyult el a hasuk egyszerre, és már tudtam, hogy hüvelyre és prosztatára dolgoznak!
Úgy is lett! A látszólagos mozdulatlanságban egy hosszú pillanatra megmerevedtek, hátuk ívben hátrafeszült, mint a kerékbe tört emberé, szemük még mindig nem engedte el egymást, de már kissé párás ködök lepték be a retinákat, és akkor elernyedtek.
Semmi nem mozdult.
Ők sem én sem, Claire sem.
Akkor állt az idő egy hosszú szusszanatnyit, és béke volt az időben, és béke volt bennünk is.
Gyújtottam Claire-nek, magamnak, nyitottam sört, és hallgattunk.
Kisdanny és Janelle lába fáradtan lefeküdt, hanyatt fordultak, kicsit nézték a kék eget, aztán felültek.
Mindketten minket kerestek a szemükkel, és miuatán megtalálták, egymásra mosolyogtak.
-Ezek után kérdezhettek, ha akartok-mondta Janelle.
-Szerintem meséljetek Ti- mondtam én, és gyújtottam nekik, és sört vittem nekik, és össze voltam babonázva miattuk és értük, meg velük.
- Mond Te - unszolta Kisdanny Janelle-t, és az komolyan rábólintva elkezdte.
-Igazatok van abban, amit kiszúrtatok, mi nem ma éjjel voltunk először együtt. Nem is másodszor, de nem az a lényeg, hogy mennyi volt az alkalmak száma, inkább az, miként, és hogyan indult a mi kapvsolatunk Kisdanny-vel.
Janelle felállt, odajött hozzám, bontott magának egy sört-hogy belejött az orvoslásba a kis ártatlan-, aztán az anyja mellé ült, válllát neki támasztotta a vállának, és mesélni kezdettt.
-Hogy a közepébe vágjak, mi Kisdanny-vel szeretjük egymást, remélem mélyen és tartalmasan, szerelmesek vagyunk egymásba, de olyan módon, ami messze túlmutat a sexualitáson. A kapcsolatunk sem a sex rojtosra taposott ösvényein kezdődött, soha nem leskelődtünk egymás után, és kukkolva nem maszturbálgattunk a másikat nézve a fürdőszoba tükrében.
Két évvel ezelőtt történt, hogy mind a ketten igen magunk alatt voltunk, a nagy kamaszlelkeink össze voltak törve, az enyém azért, mert a suliban, felettem két osztállyal járó ideálomról kiderült, hogy egy igazi tahó, és a kúráson kívül semmi nem is jut eszébe.
Kisdanny az önképző körben ismerkedett meg egy vele egykorú Barbie babával, aki gyönyörű volt, kedves, bájos és aranyos, de elkövette azt a hibát, hogy azt hitte, ezek a tulajdonságok feljogosítják őt arra, hogy mindenkivel lekezelően, felülről beszéljen.
Sokat nem voltatok otthon, és mi sokat voltunk otthon együtt, némán kerülgettük egymást, nem beszéltünk a bajainkról, mindenki szótlanul nyalogatta az első harci sebeket.
Egy éjjel,nyitott szemmel feküdtem a nem látható plafont kémlelve, s gondolkoztam azokon a dolgokon, amiken nem kellettt volna gondolkozni, de honnan is tudhattam: egyes történések megítéléséhez bizonyos időnek el kell telni.
Ti már aludtatok, mikor bejött Kisdanny, a sötétben odabotorkált az ágyamhoz, felemelte a takarót, és szó nélkül mellém bújt. Fejét befúrta a hónom alá, ott szuszogott egy picit, és mozdulalanná dermedt. Én is. Egy idő után éreztem. hogy valami meleg lé csurog le a hátam felé, s akkor döbbentem rá, hogy Kisdanny sír.
Zavarodott, és ijedt voltam, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ezért csak a jobb kezemet mozdítva megsímogattam a fejét, aztán a tarkóját magam felé húzva, még jobban bele nyomtam a hónaljamba.
Sokáig hüppögött még, s aztán nem tudom miért, de elszabadult a pokkol, a kitárulkozás, a gyónás ideje jött el, és én álmélkodva hallgattam az előttem mindig erős bátyám kínjait, amit belehüppögött a hónaljamba.
Nagyjából az volt a gondja, hogy aki neki tetszik külsőleg, az üres belül, aki viszont tartalmasnak mutatkozik, az vézna, beesett mellű, fogszabályozós stréber, akikkel nem tud mit kezdeni.
Olyan őszinte volt a fájdalma, majdnem elnevettem magam, de sok röhögésre nekem sem volt okom, hiszen akiktől szépet és jót vártam volna, azok mind a falu bikáit játszották, az apjuk által teremtett pszeudó imázst használták fel hódításaikhoz, s azok, kikben tartalom rejtőzött,pattanásos, későn érő kamaszok voltak nagy fülekkel, meddő vágyakkal, és otthoni sunyi farokverésekkel.
Én is elmondtam Kisdanny-nek ezeket a dolgokat, hajnalig beszélgettünk, és jó volt tudni, hogy van valaki ezen a sárgolyón, akivel tudunk beszélni olyan dolgokról is, ami minket, csak minket érdekelt igazán.
Kisdanny úgy ment el, hogy már nem csak a testvérem volt, hanem egy jó barátom is.
Ettől kezdeve könnybben mentek a hétköznapok, ha valami gond volt, megbeszéltük, és ha nem volt gond, azt is megbeszéltük. Kialakult egy olyan kontaktus közöttünk, ami feloldotta a napi gondokat, leföldelte a feszültségeket.
Persze folyamatosan próbálkoztunk a testi és leki élet rögös ösvényein eltapogatózni másokkal is, de egy idő után észre vettük, hogy szinte örülünk a másik kudarcának, mert ha nem élt volna át kudarcot, nem lett volna mitől beszélni, megoldódott volna magától minden, és nekem elveszett volna egy barátom, és maradt volna "csak" a tesóm.
Mennyi "volna" volt az utolsó mondatomban, de nem így alakult a jövő. Ismét egy dupla csalódáson mentünk át, ezt is jól kibeszéltük, Kisdanny szokásos módján csak a hónaljamba tudott "vallani"-, mikor felemelte a fejét, és nagyon őszintén azt mondta:
-Tudod Janelle, olyan kár, hogy nem Te vagy az, akit kergethetnék.
-Én pedig nem futnék el, ha kergetnél- mondtam szinte önkéntelenül, és akkor Kisdanny zavarodottan félre hajtotta volna a fejét, de én visszahúztam. és megpusziltam a száját. Visszapuszilt Ő is, és a puszik után nem húztuk el egymástól az arcunkat, hanem ott tartottuk, és az meleg volt, és meghitt, és jó.
Aztán szétnyitottam a számat, és Kisdanny életében először megcsókolt, lágyan, hoszan, lassan, türelmesen, ahogy ti is láttátok az előbbi bemutatóban.
Ettől kezdeve izgalmas és békés volt az életünk. Izgalmas, mert mindig keresni kellett a nyugodt és üres helyeket az együttlétünkhöz, és békés is, mert elmaradtak a partner vadászatok, az azokkal járó keservek, csalódások, és egyéb nyűgök.
Kisdanny szinte minden éjjel átjött hozzám, és rengeteget beszélgettünk, de már nem a párválasztásunk nehézségeiről, kudarcairól, hanem csak rólunk. Elmondtuk egymásnak ezerszer, hogy mi milyen szerencsések vagyunk, és mindig egymás arcát fogva csókolóztunk, később már nem is csókolóztunk, hanem csak nyaltuk egymás száját kívül belül, amit akkor sem szakítottunk félbe, ha mondani akartunk valamit a másiknak
Ez így folytatódott többhónapon át, és el kell hinnetek Apu, hogy semmi nem történt köztünk. Két hónap csak azzal telt el, hogy egymás száját megismerjük, és a kezünket soha nem vittük le a másik vállainál lejjebb. Igaz, Kisdanny néha a vállamtól lefelé símogatta a karomat, mert az különösen szép volt számára, de a legintimebb hely ahová nyúlt, az a hónaljam volt. Azt még nagyon szerette símogatni, és gyakran nyalogatta is. De ennyi volt az egész.
Aztán egy éjjel, azt hallottuk, hogy a hálószobátokból hangok halatszanak. megijedtünk, hogy lebukunk, ezért Kisdanny rögtön futásra vette a dolgot, és elspriccelt a szobája felé, de egy perc múlva visszajött, és némán integetett, hogy menjek vele. És azon az éjjelen végighallgattuk, ahogy az Anyánk és az Apánk szeretkezik, és megtanultuk a sóhatásokat, a nyögéseket, a becéző szvakat, és minden olyan hangot, ami a szeretkezéssel együtt jár.
Mikor elcsendesedtetek, kézen fogtam Kisdanny-t, visszamentünk az én szobámba, és most vadul csókolózni kezdtünk. A hangok intimitásának folytatásaként nagyon szerettük egymást, szóval piszkosul be voltunk gerjedve.
-Ha megfoghatom a farkadat- szerelmem- mondtam Kisdanny-nek, akkor te megsímogathatod ott, ahol én is, meg te is nagyon szeretnéd.
Kisdanny átölelt, és a kezem levitte a lábai közé, és rárakta a farkára. Akkor fogtam életemben előstör férfi nemiszervet, kicsit ijesztő volt a nagysága, de izgalmas a forrósága, lüktetése, és hogy ugyanolyan nyálkás volt a hegye, mint az én puncimnak, mikor izgatott voltam valamelyik fiúra.
De most a testvéremre izgultam és ez még gyorsabban hozta elő belőlem a vágyat, s gondolom így volt ezzel ő is, mert vadul kezdte szopni a nyelvemet.
Mint minden, azt is is meg kell tanulni, hogyan okozzunk örömet egymásnak. Sokáig sután bénáztunk egymás lábai között, és össze-vissza rángattam Kisdanny farkát, és ő ügyetlenül matatott a puncimban, sokszor fájdalmat okozva, mert felsértette az érzékeny részeket.
Én javasoltam neki, hogy csillapodjunk meg, mert ez így nem fog menni, hanem először én elélveztetem az ő útmutatásával, aztán ő engem. Így is lett, hanyatt feküdt, és én elkezdtem verni a farkát, és ő szólt, hogy mikor gyengén, mikor erősen, és hogy a ritmust ne tévesszem el, mert ennek íve van, amit ha elrontunk, kezdhetjük előlről.
Sokáig nem tartott a tanulás, mert Kisdanny elélvezett a hasára, és én álmélkodva láttam a farkából kilövelő gyöngyházfényű valamit, a görcsös rángatózását, majd az elernyedését.
Aztán ő vett kezelésbe engem pár perc múlva, és én irányítottam az ujját a nagyajkakról a pöckömre, onnan a kisjkakra, majd bele a pinámba. Mikor betolta az ujját, én elkaptam a csuklóját, és rászorítottam a kezét a Vénusz dombomra, és a hüvelygyürűimet rámaszíroztam a kezére. Én is elélveztem hamar, picit csókolóztunk, aztán ennyi volt az első esetünk.
Egy hét múlva már nem csak külön tudtunk élvezni, hanem együtt is, bár azt, hogy igazából egyszerre élvezzünk el, csak hónapok múlva tudtuk elérni.
Itt elkadt a mesélésben egy pillanatra Janelle, és odanézve már láttam is az okot, mert Claire a vállának dőlő kislánya mellett előrenyúlva, megfogta, és lágyan elkezdet maszirozni a melleit. Az ő melleire néztem és láttam hogy a sötétbarna körből hegyesen merednek elő rózsaszínű mellbimbói, és a körkörösen elhelyezkedő tejcsatornákat is meglehetett számolni.
Szóval Claire begerjedt, de ez nem volt ellenére Janelle-nek sem, mert hátrafordulva megkereste az anyja száját, és elkezdtek puhán csókolózni.
-Most álljunk meg, most álljunk meg!- szóltam rájuk erős hangon, nem irígyellem tőletek az örömet, de most nem ennek van az ideje. Majd ha elmondtátok végig a történetet, akkor lehet nyalakodni, meg szeretgetni egymást, én nem bánom. De most azonnal gyere ide Janelle mellém, és folytasd, ahol abba hagytad.
Janelle kényszeredetten felállt, odajött hozzá, leült mellém, és a térdem felé nyúlt, de elhárítottam a mozdulatot.
-Legalább addig bírjál magaddal, amíg mesélsz, aztán majd lehet mindenről szó- mondtam neki ingerülten-,ülj le középre, mindenkitől távol, és fejezd be a történetet.
Claire mérgesen nézett rám, Janelle durcáson arrébb ült, Kisdanny pedig a hirtelen felálló farkával szótlanul felállt, és beleült a hideg patakvízbe. Olyan komikus volt a higgasztó ülőfürdője, hogy mindannyian elnevettük magunkat, és ezzel minden sérelem élét vesztette.
-Már nincs is mit mesélni- mondta Janelle, nagyjából így jöttünk össze, és a sok öröm és szépség mellett azért sok félelem és szorongás is volt, mumusként mindig ott voltatok a háttérben, és a félsz, hogy kitudódik a mi titkunk. Mert sok mindent nem tudtunk, de hogy amit csinálunk az nem helyénvaló, azt tudtuk. Ezért a jövőben majd kicsit könnyebb lesz nekünk is, mert az éjszaka fényében nem hiszem, hogy különösebben bele szólnátok az életünkbe.
Ezzel Janelle felállt, odament Kisdannyhoz, megcsókolta, és megindult a víz felé.
Kisdanny felé fordultam, cigarettát kínáltam meki, és rágyújtva mondtam:
-A hugod egy kicsit elkapkodta a történet végét, részletesen elmesélt mindent, szépen, visszafogottan, csak egy lényeges részt hipp-hopp átugrott. Nem akarnátok erről is mesélni?
Janelle a vízből kiabált ki, hogy "nem, nem akarunk", és Kisdanny is csak rázta a fejét.
-Ne haragudjatok Apu, de ha nem muszáj akkor nem. Nem hiszem hogy akárkinek jót tenne.
Erre már Claire is felkapta a fejét, és kívácsiságtól is ajzott hangon kerítette be a gyerekeket.
-Na de milyen titok lehet még itt, és különben is amit együtt átéltünk az éjjel, lehet nekünk még titkunk egymás elött fiam?
Janelle kijött a vízből, odament az anyjához, megölelte, és azt mondta, meglepően felnőttes hangon.
-Tudod Anyu, titkunk tényleg nincs, és azt hiszem szégyelni valónk is csak más szemében, esetleg. De lehetnek olyan dolgok, amik kényelmetlenek lehetnek, és miért rontsuk el ezt a remek napot?
-Nektek lenne kényelmetlen, vagy nekünk- kérdezte Claire, és megdöbbentünk a válaszon, ami Kisdanny-tól jött.
-Mi azt hisszük Janelle-el, hogy mindnyájunknak kényelmetlen lenne, ezért nem akarjuk.
Most már én is beleszóltam, és annak a véleményemnek adtam hangot, hogy ezt azért ne csináljuk egymással, és ha valami feszélyezettség van, vagy sérelem akárkire nézve, hát akkor nézzünk szembe vele, és oldjuk meg.
-Rendben- mondta Kisdanny-, de Te mondjad hugi, mert nekem darabos a beszédem. Én inkább hozok még sört, és rakok egy kis tüzet.
Így is tett, Janelle pedig beszélni kezdett, de tulajdonképpen ott folytatta, ahol az előbb hirtelen abbahagyta.
- Ti akartátok, rendben: Tehát ott tartottam, hogy bár igaz, nagy vágy volt bennünk, azt a bizonyos határt nem akartuk, nem mertük átlépni. Sokat szeretgettük egymást, sok örömet adtunk egymásnak, néztünk együtt magazinokat, meg vettünk titokban pornófilmeket is, amiket aztán dugdostunk előletek.
Egyik délután, Kisdanny-nek tiszta sperma lett az alsógatyája, és hiába keresett, nem talált tisztát. Benyúlt ezért Apu szekrényébe, és onnan úgymond kölcsön vett egyet. Ahogy matatott a fehérneműk között, talált egy kazettát. Kihozta a gatyával együtt, aztán berakta a videóba. Meztelenül mellém heveredett, és én kérdeztem, milyen kazetta az, de azt mondta nem tudja, nincs rajta semmi felirat.
Elkezdtük nézni a kazettát, és egy igen érdekes filmet láttunk. Amatőr felvétel volt, ez abból is látszott, hogy a kamera nem mozgott, kb. csípőmagasságban volt elhelyezve- gondolom állványon-, és ha mozdult is a kép, nagyon remegett, tehát nem zummoltak, hanem kézzel vitték előrébb, hátrébb.
Na, de a film! Egy franciaágyon hanyatt feküdt egy férfi, a kamera a lába felől vette,a nagy merev farka pont a kép közepén pompázott. Pompázott, de nem látszott kié, mert a férfin, a kamera felé fordulva egy nő ült, és láthatóan igen iparkodott, hogy a méretes farkat beletuszkolja a hófehér pinájába, mert akár hiszitek, akár nem, ez egy albínó pina volt, már úgy értem, a szőrzete teljesen hófehér volt. Először azt hittük, valami gerontofil filmet nézünk, s bár a nő arcát nem lehetett látni, mert csak a nyakáig volt a képben, sem a hasán a bőr, sem a mellei nem utaltak igazán idős asszonyra. Középkorúnál valamivel idősebb lehetett.
A fekvő férfit teljesen takarta a nő, annak csak a farka látszott. Küzdött a fehérpinájú nő, és kis idő múlva rá is bírt ereszkedni tövig a farokra, és ott kéjes keverésbe kezdett. Mi meg csak pislogtunk Kisdanny-vel, mi e fene ez, mi sül ki ebből?
Kiderült, hogy többen voltak, mert az albínó pina akkor hanyatt feküdt a férfin, lábait szélesen széttárta, és premierplánba lehetett látni az egész farokkal bélelt berendezést. Egy új alak jött be a képbe, egy nő a kamera felől, csak a háta látszott ezért, és a szép alakja, mert hogy teljesen meztelen volt, s az is, hogy ez fiatalabb volt, mint az albínó. Ahogy az ágyhoz ért, letérdelt, és a nyitott combok közé rakta a fejét, s vélhetően nagy és gondos pinanyalásba kezdett.
De a meglepetések még nem értek véget- folytatta Janelle-, mert volt még valaki ott, aki most kissé hátrébb húzta a kamerát, hogy nagyobb képet tudjon a gép felvenni, s tette ezt azért, mert ő is bejött a kamera felől a képbe,egy férfi, és a nyaló nő mögé erszkedve, beigazította a farkát a kerek fenék valamelyik lyukába,s erőteljes mozdulatokkal elkezdte döfködni. Nem lágyan, és nem szép lassan szeretgette, hanem gyors és határozott mozdulatokkal- ne haragudjatok, de így volt-,keményen és kitaróan baszni kezdte.
Mi csak pislogtunk Kisdannye-vel, és nekünk is elkezdett mocorogni a vágyunk, de ez már nem tudott kiteljesedni soha, mert a képen látható dolgok, szinte sokkoltak minket.
A fekvő férfi felnyúlt, és az albínó melleit gyúrva, heves faroklökésekbe kezdett, a térdeplő nő olyan gyorsan nyalt, hogy alig látszott a feje, az albinó hirtelen letámasztotta a talpait az ágyra, kiemelte a farát, teste ívben megfeszült, és egy nagy sikollyal elélvezett. A fekvő férfi lököt még vagy tizet rajta, aztán ő is elernyedt, legvégül a négykézláb baszó férfi merevedett meg, és ilyen mozdulatlanul maradtak még pár percig.
Mondtam Kisdanny-nek, na, vége az előadásnak, inkább mi is csináljunk valamit, de ő leintett, és azt mondta várj, kiváncsi vagyok, mi lesz a vége, és Apu miért dugdos egy ilyen filmet a gatyái alatt?
Hallgattam rá, és a következőket láttuk történni.
A keményen baszó férfi kihúzta a farkát a nyaló nőből, aki rögtön rámászott a hanyattfekvő albínó pinára, és hevesen csókolózni kezdtek. A baszó férfi is felmászott az ágyra, lehengerítette a nőt az alsóról, és hanyatt fektetve becézgette. Az albínó is lefordult a fekvő férfiről, és ráfordulva ők is símogatták egymást.
Így ment ez egy darabig, amíg lenyugodtak, akkor mind a négyen hanyatt fordulva, arccal a kamera felé felültek, és belenevettek a lencsékbe.
Ekkor rogyott ránk az ég!!
Mert a hanyatt fekvő férfi az Te voltál Apu- fordult felém Janelle-, az albínó pina, aki ott dorbézolt a farkadon, az Anyunak az anyja volt, a mi misztifikált, visszafogott modorú Nagyink, aki hevesen nyalta az albínó pináját, az Te voltál Anyu, aki a saját anyját lefetyelted önfeledten, és a keményen baszó férfi, pedig a saját apád volt,az urimodorú, halkszavú Nagyapánk.
-Higyjétek el- vette át a szót Kisdanny-, hogy majdnem elrontottuk a videót, annyiszor játszottuk vissza a filmet, aztán csak egyes részeit, később már kimerevítettünk képeket, mert nem tudtunk mit kezdeni az információval. Csak Janelle mondta nekem elfúló hangon, hitetlenkedő arccal:
-Látod Kisdanny, és még nekünk volt lelkiismeret furdalásunk.
Ismét Janelle vette vissza a szót.
-Mi ezt nem akartuk elmondani nektek, hogy tudjuk, de ti erősködtetek. Akkor most megkérdezem, ugye ez nem trükkfelvétel volt, hanem olyan éles helyzet, mint az éjjel velünk is megesett?
Claire merev arccal nézett maga elé, én meg Claire-re.
Csak bólintani tudtunk.
Kisdanny söröket nyitott, Janelle cigarettákat gyújtott, majd mosolyogva ránk nézett.
-Akkor most nem gondoljátok úgy, hogy a tisztesség végett- már ami megmaradt-, Nektek kéne mesélni?
És Claire-rel egyszerre bólintottunk ismét egy nagyot.

Folytatása következik:
Másnapi kijózanodás 3. rész - Claire története
Másnapi kijózanodás 4. rész - Roy és Tamara
Másnapi kijózanodás 5. rész - Az esküvők
Másnapi kijózanodás 6. rész - Vissza az útra
Szavazz Te is!

Átlag: 8.19 pont (188 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#36 feherkalman1 2016. 10. 31. hétfő 18:47
Nem találom a következőt. Kár érte.
#35 Szende István 2016. 06. 26. vasárnap 09:17
Miért nem készült el, az előre jelzett, további négy rész??? Netán elkészült csak nem ide - nos azt viszont meg tudom érteni!!!
#34 A57L 2016. 06. 26. vasárnap 06:29
Ez nem tetszett annyira.
#33 fiú19 2015. 03. 25. szerda 23:46
Nagyon jóó mindkét rész kár,hogy nem lett folytatása neki.
#32 genius33 2012. 11. 29. csütörtök 07:21
Folytatás?
#31 Beth 2012. 04. 5. csütörtök 22:49
Az előző rész is tetszett de ez valahogy jobban megfogott.
#30 zsorzs29 2011. 11. 1. kedd 12:09
Folytatás nem lesz?
#29 Neo005 2011. 07. 22. péntek 17:52
Szerintem ebben csak az a hiba, hogy még nincs itt a folytatása nyes nyes
#28 sztbali 2009. 04. 22. szerda 08:47
Mikor lesz folytatás?
#27 worluk 2009. 03. 14. szombat 01:46
Hol van a folytatás ?????
#26 renji 2009. 02. 15. vasárnap 15:19
ebbe már csak az ajtó a hiba. na meg h a fiatalok söröznek és cigiznek
#25 CatmanJoe 2009. 01. 19. hétfő 00:56
várom a folytatást :) ez jól sikerült nagyon
#24 sihupapa 2008. 10. 2. csütörtök 00:22
kedves"kerge" két év eltelt jólenne olvasni a folytatást. mert az eddigi átlagon felüli volt számomra
#23 pandur 2007. 09. 17. hétfő 19:50
nagyon jó várjuk a folytatást
#22 pisti47 2007. 06. 15. péntek 18:09
Vegre valamit vegig tudok olvasni.Ehez szoktam 14eves korom ota. A folytatasoknak is epizodszerueknek kene lenniuk.
#21 KurdaM 2007. 05. 10. csütörtök 15:39
fokozódik a gangulat :D
#20 c'm@n 2007. 05. 9. szerda 11:34
MÉG!
#19 danika 2007. 04. 10. kedd 22:55
Nagyon jó a sztori nagyon örülnék neki ha lenne folytatása!!!!! Ne hagyd abba!!!!Ne tedd ezt velünk!!
#18 Laci 2007. 03. 3. szombat 18:02
Isteni leiràs. Többször olvasom s mindig elélvezek
#17 Kiváncsi ember 2007. 02. 26. hétfő 15:43
Kerge!!Ez azt jelenti hogy nem lesz befejezése a történetnet?Ha igy lenne vége, akkor nagyon sájnálnám.