A+ A-

Belépési engedély

Nyugdíjaztatásom alkalmából az irodában a régi papírok között selejteztem, amikor egy megsárgult celluloidtokba zárt, névjegy méretű nyomtatott lapocska került a kezembe. Majdnem kidobtam, amikor megfordítva egy kisméretű fényképemet (érettségi tablókép) láttam rajta, a szövegét elolvasva megrohantak az emlékeim.
A lap egyik oldalán fényképem és :
Állandó belépési engedély
Árkody László
részére
szöveg volt olvasható.
A hátlapon pedig:
Jelen engedély alapján fent nevezett jogosult Kovács Zsuzsa bugyijába előzetes értesítés nélkül belépni, ott tevékenykedni és örömöt szerezni.
A fenti engedély át nem ruházható, és visszavonásig érvényes!
Árkod, 1964. június 25.
és Kovács Zsuzsa aláírását láttam.
Hát igen, Zsuzsi!
Kovács Zsuzsa!
Neki lehetek hálás egész életemben, hogy megtanított szeretni!
Tőle tanultam meg szeretkezni! Az ő karjaiban váltam férfivá!
1960. őszén az Árkodi Élelmiszeripari Technikumban kezdtem a középiskolás tanulmányaimat. Ezért 14 évesen a megyei polgárvédelmi szervezetbe (LÉGO) osztottak be iskolatársaimmal egyetemben (megkérdezésünk nélkül). A felderítő szakaszba kerültem, feladatunk az esetleges atom - , biológiai - és vegyi - támadás esetén a hatásterület megismerése, a szennyezettség nagyságának és összetételének megmérése. Mivel magfizikával akartam foglalkozni, készültem, és nemsokára az egyetemi jegyzetekből is felkészültem. 1962 - ben szakaszparancsnok lettem, ami rendszeres havi juttatást is jelentett (800 Ft - ot, azaz egy segédmunkás fizetését).
Rendszeresen voltak gyakorlatok, és hétvégeken ügyeletek. Az ügyelet pénteken 16 órától hétfő reggel 8 óráig tartott. A családos kollegák nem szerettek ügyelni, nekem viszont a havi két ügyeletért kapott iskolaigazgatói fizetés sokat jelentett. A Megyeháza pincéjében volt az ügyelet.
A Megyei Tanács három épületegyütteséből, az ügyeleti - és bázis - parancsnokság a Megyeháza pincéjében volt (kitelepítések esetére több tartalék vezetési - pontunk is volt). A városban "új" Megyeházán, a IV. Károly által avatott irodaházat értették, a "régi" Megyeháza középkori épületében szállásolták el Bocskai fejedelmet, a Megyeháza -jelző nélkül- a Rákóczi fejedelmet is vendégül látó háromszáz éves épületet jelentette.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.57 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 A57L 2014. 06. 17. kedd 05:20
Nem rossz.
#6 papi 2013. 09. 2. hétfő 05:02
Tetszik
#5 listike 2013. 04. 8. hétfő 17:00
Szép történet. Köszönöm Laci Bácsi.
#4 laci bácsi 2006. 11. 4. szombat 10:22
Gyuri!

A hatvanas években a vegyipari és hasonló iskolák tanulóiból létesítettek felderítő szakaszokat. A tényleges munkára a köztisztasági vállalatok, a mentők, tűzoltóságok és olyan cégek dolgozói voltak befogva, akik rendelkeztek a megfelelő gépekkel.

A katonai középiskolában érettségizett 18 éves srácok alhadnagyként kerültek a seregbe.

Bizony az én korosztályom 18 évesen már vezető lehetett, általában művezetőként kezdtünk dolgozni.

Engem, egyébként valóságban is, 17. születésnapom előtt egy héttel neveztek ki a megyei felderítők parancsnokának, amikor a képzést évfolyamelsőként fejeztem be.
#3 gyuri 2006. 11. 3. péntek 08:58
Ezb egy faszság laci bácsi , a polgárvédelembe gyerekeket nem osztottak be.
#2 rebyc 2006. 10. 28. szombat 06:29
már megint egy dupla... ti nem olvassátok el a sztorikat, kedves lapszerkesztők?
#1 Törté-Net 2006. 10. 27. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?