Hárman párban

Már javában benne voltunk a nyárban, nekem meg nem volt társam, se társaságom, hogy legalább eljárhattam volna bulizni. Hogy csitítsam magamban a tüzet, ami már nagyon lángolt, hisz azt sem tudtam már, hogy mikor voltam utoljára férfival, gondoltam egy nagyot: keresek valami alkalmi kapcsolatot, s felcsípek egy fazont! Elmentem a központi autóbusz állomásra (egy nagyvárosban lakom), mert tudtam, hogy ennek a környékén rengeteg a meleg. Egy picit vacilláltam még az épület előtt, de aztán egy nagy lélegzetvétel után beléptem. Akkor voltam először ilyen céllal ilyen helyen, úgyhogy egy picit remegett a belsőm, de hát ki voltam éhezve, s ez az érzés legyőzte a félénkségemet. A nyilvános vécébe érve mindjárt megpillantottam néhány tébláboló alakot, de mivel nem tudtam, hogy mit is csináljak, beléptem az egyik fülkébe. Alighogy beléptem, s amikor magamra akartam csukni az ajtót, éreztem, hogy valaki megfogja a külső kilincset, s halkan megszólalt: "Bejöhetek? "

Bólintottam, s erre a srác is bejött utánam. Valamivel magasabb volt nálam, eléggé sovány, s lehetett vagy 27 éves. Na, most mi lesz? – kérdeztem magamban, s amikor a fiú észrevette rajtam a határozatlanságomat, s szememben a félelmet, azt javasolta, hogy menjünk inkább valamilyen kulturáltabb helyre, amibe azonnal bele is egyeztem.
A többi alak továbbra is a közelben őgyelgett, s irigykedve néztek ránk, én meg egy pici büszkeséggel az arcomon, hogy hát mégis megcsináltam, szótlanul követtem a fiút. Amikor kiértünk az épület elé, elmondta, hogy Marionak hívják, s ne féljek, mert egy szuper helyre visz.

Ahogy a kocsija közelébe értünk, észrevettem, hogy már ül benn valaki. Mariohoz képest egy valódi szuperpasi volt! Marconak hívták, s azt mondta, hogy 24 éves. Nagyon magas volt, rövid fekete hajú és égszínkék szemű. Semmit sem kérdeztem, hanem rábíztam magam a sorsra, hogy lesz, ami lesz! Mario azt javasolta, hogy mind a hárman menjünk a város másik felén lévő ligetbe. Amíg a kocsi a cél felé haladt, ők elől arról beszélgettek, hogy milyen király lesz az este, én meg csak hallgattam hátul. Amikor a ligetbe értünk, kerestünk egy szép, alkalmas helyet, s kiszálltunk a kocsiból. Ekkor Mario parancsoló hangon, a társa lába közé mutatva azt mondta nekem: "Szopd le neki! "