A+ A-

Ébredések

Kinyitom a szemem, a napfény a szemembe vág. A szekrényajtó tükrében látom a körvonalaimat. Te jó ég, hol is vagyok? A szoba ismeretlen, ruha sincs rajtam, és ki ez a pasi, aki itt szuszog mellettem? Próbálom felidézni a nevét, de nem nagyon megy. Gábor? Péter? Nem! Megvan, Dávid. A vezetéknevével meg sem próbálkozom, valószínűleg meg sem kérdeztem.
Hogy kerültem én ide? Hány óra is lehet? Elvileg gólyatáborban vagyok, de ez nem is a koli. Eszembe jut, kocsmatúra után még elkezdtünk tequilázni, és ő is akkor csapódott hozzánk. Táncoltunk is, már amennyire a hatalmas tömeg, és az nagy mennyiségű alkohol engedte.
Pedig anyukámnak megígértem, hogy jó kislánya leszek, igaz, ő még "ártatlannak" hisz, pedig ha tudná...
Fel akartunk menni a koliba, de kedves szobatársaim már elfoglalták a szobát, így kimentünk az albérletébe. Igen, akkor most itt vagyok. Sárga fal, motorokról, kocsikról képek a falon, számítógép, hi - fi, kókadozó növények, szétdobált ruhák. Egy igazi fiús szoba.
Dávid felé fordulok, és látom ébredezik. Hú, mi mindent csináltunk mi az éjjel...Fáj a fejem, pedig nem aludhattam többet két - három óránál, még nem lehetek másnapos, bár lehet, hogy csak a negyednap jött ki, vagy hogy életemben nem ittam ennyit. Fejfájás ide, félig ébredező, édesdeden szuszogó pasi oda, hirtelen megint István jut eszembe. Tegnap két hónapja, hogy azt mondta nem szeret. Akkor egy világ omlott össze bennem, bár lehet, hogy kettő is, de most, hogy már megint egy ismeretlen hímnemű lény fekszik mellettem, rádöbbenek, még mindig őt szeretem. Megpróbáltam elfelejteni, ehhez néhány pasit is igénybevettem, de mindegyiket csak kihasználtam, bár egyikük sem ellenkezett túlságosan.
Dávid kinyitotta a szemét, jó reggelt kíván, megcsókol, hasamon felejtett kezét ásító szája elé emeli. István egy mosolya többet jelentett az egész éjszakánál. Megkérdezi mosolyogva, sietek - e. Órámra nézve tudatosul bennem, már rég lekéstem a pálinkás jó reggeltet, és a reggeli tornát is, most biztos valami programon vannak leendő kollégáim. Telefonálok, ne keressenek, megvagyok, még élek, később megyek. Kérdezem, hogy mit csinálnak. Sportdélelőtt. Jó, majd pótolom a mozgást. Dávid javasol. Együtt is mozoghatnánk. Huncut mosoly a szemében. A pasik a szép mosolygós szemükkel vesznek le a lábamról. Isvánnak is ezzel sikerült, csak Dáviddal ellentétben neki négy hónapra.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.71 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 zsuzsika 2015. 01. 18. vasárnap 10:20
Hát a zseniálistól messze van.
#2 Teknősbika 2011. 03. 11. péntek 20:51
zseniális!
#1 Törté-Net 2006. 10. 3. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?