A+ A-

Fruzina

Még számon éreztem Ancsur csókját, amikor becsusszantam a kocsiba. Alig csuktam be az ajtót, mikor Attila már indított is. Én meg hiába csúsztam lejjebb az ülésen, és sandítottam felfelé, nem láttam ablakunkat. Pedig tudtam, hogy Ancsur ott áll, és figyeli az autót, amíg csak el nem kanyarodunk, ki a lakótelepről.
Hosszú győzködés után fogadtam el csak Attiláék ajánlatát, hívását erre a hétre. Amikor először szóltak, hogy menjek velük, abban a pillanatban bizseregni kezdett a talpam. Olyan rég nem voltam túrázni, olyan rég nem másztam hegyet, hogy szinte elvonási tünetként tört rám a lehetőség! Hogy aztán a következő pillanatban el is kedvetlenedjek, hiszen abban azonnal biztos voltam, hogy Ancsur nem fog jönni. Sosem túrázott, és még a kíváncsiság sem volt meg benne a történet iránt. Amíg én alig vártam a vizsgaidőszak végét, hogy felcuccolhassak, és utána irány a hegy, addig ő napozni akart, heverni a vízparton, és csokibarnán visszamenni az irodába - learatva az elismerő szavakat és irigykedő pillantásokat. Talán ez volt az egyetlen - sőt nem is talán: biztosan - dolog, amiben nem tudtunk zöldágra vergődni.
Nem is én említettem neki a meghívást, hanem Erzsi - Attila felesége - hívta őt telefonon. Utána már ő is folyamatosan mondogatta nekem, menjek csak el Atiékkal, érezzem jól magam. Persze tiltakoztam, hiszen alig vártam, hogy kettesben mehessünk valahová. De ő is érezte, hogy ez kicsit olyan "udvariassági" tiltakozás, mert már két nyár óta nem hódolhattam eme szenvedélyemnek. Végül azzal győzött meg, hogy eddig mindig én "áldoztam" föl magam nyaranta, itt az ideje, hogy most ő tegye mindezt.
A következő kört az egyedül vagy együtt kérdés töltötte ki. Napokon keresztül próbáltam meggyőzni, jöjjön el velünk ő is. Még szeretkezéseink utáni meghitt összebújásainkat is kihasználtam erre, de nem hagyta magát meggyőzni. Mindig fennakadtam azon az érven, hogy úgy sem bírná a hegyeket, úgy sem tudna feljönni velünk a csúcsra. És végül igazat kellett neki adnom, hiszen nádszálnyi, vékonycsontú alkata tényleg nem hegymászásra teremtetett.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.64 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 04. 2. szombat 17:31
Nagyonjó!
#6 zsuzsika 2015. 01. 21. szerda 07:24
Ritka jó ! Ízlésesen megírt szép történet.
#5 A57L 2014. 04. 17. csütörtök 06:15
Kiválóan megírt írás.
#4 genius33 2013. 03. 24. vasárnap 16:39
Ejjha smile na kérem... nyes
#3 Hula 2006. 09. 28. csütörtök 23:23
szuper! ebben minden benne van... 10p legjobb
#2 lili 2006. 09. 27. szerda 17:30
perfect!
#1 Törté-Net 2006. 09. 27. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?