A+ A-

Álom vagy Valóság?

... Egy megelégedett sóhajjal dobom le a tollam. Elkészültem végre. Átdolgozott éjszakák sora, közel két hónap megfeszített munka végeredménye fekszik előttem, letisztázva, dokumentumokkal alátámasztva, ahogy az elő van írva. Lejár félóra múlva a munkaidő is, eltelt ez a hét is, de nekem még koránt sem ért véget. Fáradtan hajtom ökleimre fejem, nagyon kimerültem, üres vagyok. Nem is gondoltam, hogy ilyen nagyon nagy volumenű dologba vágtam a fejszém, amikor bevállaltam ezt a munkát. De bizonyítani akartam, a többieknek, Neked és elsősorban magamnak. Nagyon fontos volt, hogy megkapjam ezt a munkát, fontos volt bizonyítani előtted, hogy rászolgáltam a bizalmadra. Fiatalkorom ellenére bekerültem, behoztál ebbe a fantasztikus csapatba, s minden vágyam, hogy itt is maradjak. Nagyon sokat számít a véleményed rólam, adok a szavadra, úgy, mint senki másnak. Az együtt eltöltött tengersok túlóra, munkaidőn kívüli találkozások során észrevétlenül nőttem fel hozzád, érzem rajtad, hogy ezt te is észrevetted.
Már teljesen más hangon beszélsz velem, mint mikor csak régi ismerősökként ültünk le beszélgetni. Erőmön felül próbálok megfelelni híresen magas elvárásaidnak, amit nem csak másoktól, de magadtól is ugyanúgy megkövetelsz. Kapcsolatunk furcsa egy kicsit, amolyan se veled, se nélküled, plátói, viszont nagyon összetett, hihetetlen őszinte és baráti. Igazán nem is lehet jól megfogalmazni. Benne van minden, de minden. Viszont most valami megváltozott, bennem. A tavasz teszi-e, vagy csak érzékenyebb vagyok a külvilágra, nem tudom még mitől, de ha őszinte akarok lenni magamhoz, utóbbi időben bizony többször is rajtad felejtettem a szemem, szemed szenvedélyes villanásaitól megrogynak a lábaim, s hevesen kívánkozom oda, ahová eddig még eszembe sem jutott. Egyre veszélyesebb a közeledbe kerülnöm, de egyszersmind vágyom is ezt a közelséget. Nem tudok nevet adni ennek az érzésnek, jó is, rossz is. Vonz és taszít is egyben. Félek, ha belemegyek, kockára teszem azt, amit nagy merészen barátságnak nevezünk, azt a hihetetlen szoros kapcsot, ami összeköt minket már évek óta. Ki nem mondott szavakkal, de mindig megtaláltuk egymást, ha szükségünk volt a másikra. Féltem a Harmóniánkat. De tudom azt is, hogy ha eluralkodik rajtam a vágy, engednem kell neki, különben míg élek bánni fogom. Olyan nehéz józanul gondolkodni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 A57L 2014. 06. 1. vasárnap 07:18
Jó kis történet.
#1 Törté-Net 2006. 09. 21. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?