A+ A-

Ős(z)i mese

Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
Az asszonyok a tuz körül ültek a barlangban. Egyikük a lángokat táplálta, a többiek dolgoztak valamivel. Koszerszámaikkal egy elejtett oz borérol kaparták le a romlandó réteget. Odébb az öregek foglalkoztak a gyerekekkel, vagy a gyümölcsöket pucolták. Békesség honolt, néha egy - egy kölyök hangját lehetett hallani, vagy egy felsíró csecsemojét, akit az édesanyja meg is szoptatott. Mindenki a vadászatról visszatéro férfiakat várta. Már napok óta el voltak, néhány asszony aggódott is értük. Osz felé járt már, és bár ilyenkor igen boséges a zsákmány, az éjszakák hidegek, és ráadásul a ragadozók is pontosan tudják, mikor vonulnak a növényevo nagyvadak dél felé... Az egyik fiatal lány viszont egész másért volt izgatott. Az idei nyár volt neki a tizenötödik, vagyis három kézujjnyi. Rendes törzsi szokás szerint ilyenkor számított felnottnek, ilynkor ülhetett eloször a nok körébe. Az öltözéke is az aszonyokéhoz hasonlított, melleit nem takarta többé semmi. Kicsit furcsállta, hogy az o mellei fehérebbek, mint atöbbi asszonyé, nem jutott eszébe, hogy nyáron még eltakarta a borruha. Nagyon izgalmas volt ez a szabadság. Napok óta közel ült a tuzhöz, és behunyt szemmel élvezte, ahogy a meleg léghullámok csupasz mellbimbóját csiklandozzák. Arra gondolt, hogy o most már aszony lett, és o is itt ülhet közöttük, és milyen izgalmas lesz bort kaparni, meg ruhát készíteni, csonteszközöket faragni, és esetleg kis fadarabokból meg apró karmokból és fogakból neki is lehet olyan izgalmas nyaklánca, mint a többeknek. Eszébejutott, hogy neki is lesz saját gyereke akit babusgathat, és nemcsak szalmából kötött babája. Valahonnan viszont felrémlett benne, hogy a gyermekszülés fájdalmas, minden asszony sír és sikoltozik olyankor, és bár elvonulnak az öreganyókkal ha jó az ido az erdobe, télen a barlangban születnek a gyerekek, és olyankor hallja a fájdalmukat. Eszébe jutott, hogy neki is lesz egy társa, egy ifjú vadász. Vajon melyik lesz az? Guro - nak nincs még asszonya, meg a sebzettlábú Uwá - nak sem. Vagy talán az ifjú Meor? Választhat - e o? Legjobban a Uwa tetszett neki, mert bár kicsit sántított, karja eros volt, dárdájával pontosan célzott, és mindig ügyes csapdákat eszelt ki. A földi madarat, a guli - t is el tudta ejteni, kitalálta hogyha ozbélbol hosszú szálat készít, és hurkot tormál belole a fészek felett, és türelmesen vár, a gyanútlan buta madarat egy rántással meg lehet fogni. Erre ot is megtanította, hogyha hosszabb ideig vannak távol a férfiak, a gyerkekek tudjanak guli - t fogni...

Majd ha visszatérnek, o és a leendo társa együtt is fog aludni, és az asszonyok olyankor is szoktak sikoltozni néha, de ez egészen más sikoltás, nevetnek is közben. Kérdezosködni kezdett, mert valakitol azt hallotta, hogy egy asszonynak ez sem olyan jó, foleg az elso alkalmakkor. Nem nagyon kapott válaszokat, mindenki a munkájával volt elfoglalva, mígnem az egyik öregasszony felfigyelt rá, és mesélni kezdett neki.

O volt a legeslegvénebb a hordában, talán ötször két kézujjnyi meleg évszakot is látott már, és nagyon sok gyereke meg a gyerekeinek is sok gyereke volt. A neve is rég feledésbe merült, mindenki csak Anyónak hívta. A régi idokrol mesélt, amikor még egészen másképp éltek az emberek. A férfiak verték az asszonyokat, de nem ám úgy mint ma, csak amikor az megérdemli, hanem mindig, mindenért. Akkor még nem volt ritka, hogy egyes hordák úgy cserélgették az asszonyokat, mintha csak húst adtak volna sóért vagy halért.

Ahogy hallatták, az asszonyok felmordultak minden ilyen mondatnál, és áldották a sámán isteneit, hogy ok már ebben a modern korban élnek. Egy - egy no szomorú is lett, mert az o férfitársa többet verte mint mások, és szeretett volna o is egy olyan embert, aki kevesebbet üti. Ahogy Anyó tovább folytatta, elmondta, hogy azokban a régi idokben nem voltak párok sem, az asszony közös volt, minden asszony mindenkié, illetve csak a nagyon sikeres vadászok engedhették meg maguknak, hogy kisajátítanak egy - egy not maguknak, ám általában ez sem tartott sokáig. Ha a férfiak hazatértek a vadászatból, nagy lakomát csaptak, és az ero és a zsákmány értéke szabta meg, ki melyik novel aludhat aznap éjjel. Nem is kímélték a noket, csak párzottak velük mint az állatok, és akkor ez így volt rendjén, ez volt az elfogadott. Volt viszont egszer egy fiatal vadász, aki egyik osszel hatalmas zsákmányt ejtett, kitalálta hogyan kell csapdát ásni a mamutnak, és végül az o lándzsája terítette le az állatot. Amikor diadalittasan tértek haza a vadászatról, nehéz húsokat cipelve, az asszonyok hatalmas tüzet raktak, és a lakoma is fennséges volt. Persze a nok csak abból kaptak, ami a férfiaknak nem kellett...

Anyó hallagtósága elszörnyülködve itta magába az öregasszony minden szavát. A fiatal lány majnem sírni kezdett, és inkább visszakívánta a régi, egybevarrt ruháját, amiben ugyan nem látszott hogy o milyen szép, és nem nézegethette magát az eso utáni tócsában, de gondolatban sem kellett együtt aludnia ilyen vademberekkel. Meghúzódot az egyik sarokban, és úgy hallgatta tovább a történetet...

A nagy lakoma után a férfiak lekiláttak, hogy eldöntsék, ki melyik asszonnyal háljon. Most az ifjú vadász, akit Treg - nek hívtak - ami azóta "mamutölot" jelent - választhatott elsonek. Megakadt a szeme egy fiatal lányon, aki akkor ült eloször az asszonyok körében, és megtetszett neki a kerek, fehér keble, meg a végony dereka. Valahonnan rémlett neki az arca, mintha mielott vadászni indultak volna, még a gyerekek közt látta volna. Még a nevére is emlékezett, Jielának hívták. Treg nagyon örült. Eddig mindig csak csúnya asszonyok jutottak neki, mert fiatal volt még, és nem volt valami ügyes vadász, gyengébb volt társainál, de most, hogy csapdát állított a mamutnak, végre o is fiatal not szorongathatott. A szokásokhoz híven a hajánál fogva maga után húzta Jielát, és amíg a többiek az asszonyokon vitatkoztak, el is vonult vele egy félreeso barlangrészbe. Leterítette a magával hozott állatbort, és magához húzta a riadt lányt. Nagyon tetszett neki. A borét markolászta, a mellét tapogatta. Minden feszes volt, sima és kemény. A lány hosszú, kócos haja patakként omlott szét a testén. Széles csípoje formás, bore illatos volt. Treg nagyon megkívánta.

Jiela egész testében remegett, ahogy a férfi hozzáért. Félt sírni, nehogy megverjék, félt sikoltani is, bár Treg nagyon erosen szorította a kezét. Tenyerét érdesnek érezte, ahogy a lándzsa és az ásó felsértette. A férfi bore a füsttol és a mamuttól kellemetlen szagú volt, hangja egyre ijesztobb lett, morgott és nyögdécselt, ahogy ot tapogatta. Érezte, hogy valami kettojük közé ékelodik, keményen, egyre követelozobben, és amikor Treg eroszakosan az állatborre nyomta, tudta mi fog következni. Engedelmesen négkézlábra állt, és remegve érezte, ahogy a férfi letépi róla a borszoknyát. Az a kemény valami egyre többször nyomódott a combjához, míg egyszercsak a lábai közt érezte. Villámként hasított belé a fájdalom, ahogy a férfi vadul beléhatolt. Félelmével nem törodve Jiela sikoltott egyet, és ahogy a fájdalom nem szunt, sírni kezdett. Minden lökésnél csillagokat látott, ahogy Treg kemény férfiassága magának követelte. A fájdalom lassan átment valami zsibbasztó, eros érzésbe. Azt hitte menten összeesik, de nem így történt. A férfi erosen szorította a csípojét, és egyre gyorsabban dolgozott benne. Jiela hallotta, hogy egyre hangosabban morog, liheg és nyögdécsel, míg hirtelen egy utolsót nem taszít rajta, és meg nem áll. A lány nem érzett semmit, csak örült hogy vége van. Ahogy a férfi "kivonult belole", összeesett a takaróra, és halkan sírdogált, nem érdekelte ha megverik is érte, ennél rosszabb úgyse lesz...

Treg nagyon jól érezte magát. Fantasztikus élmény volt számára. Ahogy elméje lassan visszatért a fellegekbol, kinyitotta a szemét, és meglátta a lányt, ahogy összegörnyedve fekszik elotte, és sír. Eszébe sem jutott megverni érte. Valami egész más villant át a tudatán. Elesett, árván maradt ozgida képe, élelemért csipogó madárfióka, síró gyermek, és valahonnan, emlékei mélyérol o maga, ahogy az édesanyja vigasztalta, amikor kicsi volt, és megsebesült. Ot is elöntötte valami szomorúság, és utat engedett valaminek, ami eddig csak lappangott a kemény, agyafúrt vadász szelleme mögött. Lehajolt a lányhoz, és megsimogatta a hátát. Jiela összerezzent a érintésére, és ettol o is megijedt. Egészen finoman ért hozzá megint, de a síró, finom test újra elhúzódott tole. Rájött, hogy o okozta a fájdalmat, és neki is kell jóvátenni. Kedves szavakkal, és egészen finoman ért újra a lányhoz, kissé határozottabban. Melléfeküdt, és átölelte. Érezte, hogy Jiela meglepodik, de kellemesen fogadja a becézgetést. Amilyen gyengéden csak tudta, simogatni kezdte a no hátát, és egyre szorosabban, de nagyon finoman magához ölelte.

Jiela lassan abbahagyta a sírást, és ahogy a férfi felült vele, és az ölébe vette, ahogy az anya szokta a gyermekét, fel is nézett a szakállas, torzomborz vadászra. A férfi szemében nem az a vad tuz égett mint az elobb, hanem valami gyengédség tunt elo a durva arc és göndör szorzet alól. A szemek ot nézték, a karok ot simogatták, és ez jólesett neki. Lassan kezdte elfelejteni ami történt vele. Bátortalanul o is átölelte a férfit, és amikor az egy beleegyezoen sóhajtott egyet, felsotestével hozzásimult a szorös mellkashoz. Érzékeny borének durvák voltak a szorszálak, de a test forró volt és lükteto, ugyanakkor valami megfoghatatlan nyugalom áradt belole...

Ahogy a fiatal test hozzásimult, Treg újra vágyat érzett. Ez azonban már nem valami állati ösztönszeru dolog volt, ilyet még egy asszonynál sem tapasztalt. Mintha valami isten gyógyító kezét érezné, ahogy a lányhoz ér. Emlékeibol felrémlett, hogy az anyjának volt ennyire finom érintése, és hogy mindig hozzábújt, ha fájt neki valami. Most o érezte magát "anyának", o akarta kényeztetni a "kisfiát". Simogatni kezdte a lányt, nyakától a lábáig az egész testet. Valahogy mégig más érzés volt ez. Ahogy keze újra és újra végigsiklott a lány testén, érezte, hogy Jiela élvezi amit csinál. Ez boldogsággal töltötte el. Ahogy "gyermeke" teljesen megnyugodott az ölében, ot is elfogta valami isteni jóérzés. Fárasztó napja volt, aludni szeretett volna már. Lefeküdt a borre, és maga mellé húzta a lányt. Együtt aludtak el.

Ezek után Treg mindig Jielát váasztotta, mindig úgy intézte a vadászatot, legyen joga ezt tenni. Idonként ezért nézeteltérései támadtak néhány férfival, de fortéllyal mindig sikerült lebeszélnie róla mást. Megpróbált minél kevesebb fájdalmat okozni Jielának ha vele volt, és a no meg is hálált minden simogatást. Telt az ido, és az asszony gyereket is szült. Treg kitartott mellette, bár egyre több gondja lett abból, ahogy intézi az ügyeit. Jiela szép no volt, és többen is szerették volna megkaparintani. Az agyafúrt vadász azonban talált magának híveket, egyre több férfinál figyelte meg, hogy "visszajárnak" bizonyos asszonyokhoz, és mivel Treg egyre sikeresebb harcos lett, az általa vezetett ifjú csapat egyre nagyobb zsákmányokat hozott, a törzsfonök akaratán felül is tudott hatást gyakorolni a csapatára. Olyan embereket állított maga köré, akik értékelték odaadását és "furcsa hajlamait", mivel ok is éreztek valamit. Treg megtanította oket hogyan bánjanak asszonyaikkal, és elmondta nekik, hogy sokkal kellemesebb is, ha nem erosszakkal kell rávenni a not egy kis együttlétre. Sokan azonban nem nézték jó szemmel a dolgot, ok az asszonyok verése és a teljes férfiuralom melett foglaltak állást, és valami rosszakaró isten megbabonázásának tartották, hogy ezek a férfiak nem verik az asszonyokat csak úgy, és nem is osztják meg osi szokás szerint a választott nojüket a többiekkel. Az indulatok addig fokozódtak, amíg Tregnek és követoinek el kellett hagyniuk a hordát, és másik vadászterületet, lakóhelyet kellett keresni.

Treg északnak vezette kis csapatát, mely alig több mint három kézujjnyi férfiból, ugyanennyi asszonyból, és az asszonyok gyermekeibol állt. Egy szép völgyben találtak egy tágas barlangot, és miután csapdába csalták és elpusztították a benne lakó medvét, a kis horda beköltözött új otthonába. A környék jó vadászterület volt, és új, szárnyas állatokat is láttak, amik a földön fészkeltek, így tojásaikat az aszonyok gyujthették, a madarakat meg könnyu volt elejteni.

Anyó megtörölte a homlokát. Régen hagyták ennyit beszélni, és elfáradt. Az asszonyok lélegzetvisszafolytva hallgatták, és közben több borrel végeztek, mint máskor egy egész nap alatt. Megkérdezték Anyót honnan tudja ilyen pontosan ezeket, mire o csak mosolygott, és fáradtságra hivatkozva visszahúzódott a barlang sötétebb részébe...
Szavazz Te is!

Átlag: 5.62 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 feherkalman1 2017. 05. 13. szombat 10:26
Egyszerűen udvaroltak.
#8 vakon54 2016. 09. 18. vasárnap 00:17
Ennek az írásnak semlessz folytatása.
#7 Clown85 2014. 07. 24. csütörtök 09:50
smile
#6 feherkalman1 2014. 05. 29. csütörtök 09:12
Egyszerűen mentek a dolgok abban az időben.
#5 papi 2013. 08. 21. szerda 05:37
Ez nagyo jó, folytasd
#4 tutajos46 2013. 07. 11. csütörtök 20:22
Ma már nem lehetne így csajozni.
#3 v-ir-a 2009. 11. 30. hétfő 23:09
egy ilyen eszembe se jutott volna, nagyon ötletes
#2 loui 2003. 01. 16. csütörtök 18:35
lehetett volna egy dugas a mamuttal!!!
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?