Szeretlek

"... Furcsa napokat élek.

A tény, hogy egy hete az egyik tanárom "által" elveszítettem valamit – s ez a valami a szüzességem, ami már a múlté –, kicsit ijesztő. Most itt ülök a szobámban, és próbálom megtanulni a verselemzést, ami ráadásul egy szerelmesvershez kapcsolódik, de mindig Mr. Jones jut eszembe, és az a csodálatos érzés, amit Ő adott. Közben az irodalom könyvet bámulom, és a verset, amit nyomdai betűkkel nyomtak bele ebbe az összekötözött papírhalmazba, de valaha egy férfikéz írt gyönyörű papírra... Egyszerűen képtelen voltam koncentrálni.

Ekkor hirtelen a telefon. Mivel nem voltak otthon a szüleim, nekem kellett felvenni, habár volt egy olyan érzésem, hogy nem szabadna. Most nem. Hatszor is kicsöngött, mire felvettem:
– Halló!?
– Szia Picim – szólt a vonal másik végén.
– Ki az?
– Én vagyok az, Jones tanárúr. Otthon vannak a szüleid?
– Nincsenek – mondtam remegő hangon.
– Beszélnünk kell!
– Nem lehet.
– Dehogyisnem.
Minden részem remegett, tudtam, hogy ki kell találnom valamit, nehogy mégnagyobb bajba kerüljek.
– Nem... Nem... Nem lehet, verselemzést kell írnom holnapra...
– Majd megoldjuk. Két perc és a lakásotoknál leszek – s letette a telefont.
– A fenébe! – leheltem idegesen.
Lehuppantam a nappaliba, a kanapéra. Eszembe jutott, mikor a múltkor letepert... Akkor már biztos voltam benne, hogy nem fogom beengedni az ajtón, de nem én! Akkor sem, ha... De már kopogtatott is. Kiléptem a folyosóra. Egyre erősebben dörömbölt, és én a legrosszabb szokásom szerint újból bepánikoltam... Döntöttem! Odarohantam az ajtóhoz, gyorsan kikulcsoltam, és kinyitottam, Mr. Jones ott állt mögötte.
– Szia – lépett be, s azzal a lendülettel lesmárolt.
Bezártam magunk mögött az ajtót, aztán tovább csókolt...

Behátráltam a szobánkba, ahol ledöntött a franciaágyamra. Jó széles, úgyhogy jól elfértünk rajta.
– Most megint le kell feküdnöm tanárúrral? – húzódtam el egy pillanatra.
– Miért, talán te nem szeretnéd? – kérdezte, s megint meg akart csókolni, de én újból elhúzódtam.
– Szerintem nem kellene beletenyerelnem mások életébe.