A tiltott gyümölcs, ami mindig édes...

Mint minden nyáron most is egy hetet töltöttem unokatesóméknál. Az évek során nem kerülte el figyelmemet a szomszéd fiú.
Balázs – mert így hívták – napbarnított bőrével, középhosszú hajával és a munkától megizmosodott testével egy görög istennek tűnt főleg a mai fiatalokhoz képest. Persze Ő ezt tudta jól, és nem ritkán dolgozott félmeztelen az Én nagy örömömre.
Tudtam, hogy szimpatikus vagyok Neki, és ez az érzés kölcsönös is volt. A lopva elkapott pillantások, a "véletlen" érintések mind arra engedtek következtetni, hogy valami alakul kettőnk között.
Habár nekem akkor már egy éve volt barátom, Balázs mindig elvarázsolt. Ő volt az egyetlen ember, aki megingatott a barátom iránt érzett szerelmemben.

Aznap szép nyári nap volt. Napsütés időnként kellemes szellővel. Szeretek sétálni ezért elindultam amerre a lábam vitt. Fehér szoknya és fekete top volt rajtam, ami talán jól mutatta ellentétes érzelmeimet. Persze, Balázs háza előtt sétáltam el elsőként remélve hátha kijön, és egy jót tudunk beszélgetni. Úgy tűnik jól időzítettem, mert Balázs pont akkor nyitotta ki az ajtót.
Így hát összetalálkoztunk, és megkérdeztem tőle, hogy nincs-e kedve velem tartani egy kicsit sétálni. Ő igent mondott és elindultunk. Sok mindenről beszélgettünk, a továbbtanulástól kezdve a zenéig. Egyszer mikor épp a kedvenc filmemről beszéltem Neki, a számra tette az ujját, és azt kérte, hallgassam meg, amit szeretne mondani.

Én erre elhallgattam, és a szemébe néztem. A szép barna szemeiben vágyat láttam, de úgy gondoltam csak én képzeltem oda.