A+ A-

Átverve, megcsalva

Hideg volt és fújt a szél kint, ide csak az srácok halk beszéde hallatszott, akik a tűz körül még sörüket iszogatták. Egyedül voltam, de nem a szó szoros értelmében, csak úgy éreztem. Mellettem aludt egykori barátnőm, aki szegény még nem is tudta, hogy már régen leírtam a leltárból. Az ő történetének most itt nincs hely, talán meg sem érdemelné, hogy legyen. Egy biztos, nagyon rosszul esett az egyedüllét. Szomorúan feküdtem le, mert, hogy az én babám miért van távol. Mindig csak a munka, a munka és semmi más. Már bántam, hogy nélküle indultam, inkább maradtam volna otthon, de nem tehetek róla, valahogy bele voltam kényszerülve ebbe a kirándulásba.
Munkakirándulás?! Ha nem megyek el, biztosan félreértelmezték volna a kollégák, így is éppen eléggé haragszanak, mert nem járok velük kocsmába, s inni sem szoktam. Csak forgolódtam, s rágódtam azon, amiért semmit sem tehetek. Kapcsolataimat a felsőbbrendű állatokkal - gondolok itt a főnökökre - sehogy sem tudom helyesen kezelni, a konfliktusokból sajnos mindig én kerülök ki vesztesen. Persze, mert nekem mindig hallgatnom kell. És ez a Zunge, mindig azt hiszi jópofa, pedig egyáltalán nem az. Olyan hosszú a nyelve, hogy háromszor átéri az elnök fenekét, de tény, ezért vitte annyira, hogy kisfőnök lett belőle. Tulajdonképpen, ha egy drága kolléganő és ő nem lenne, nem is lenne semmi baj az irodában. A Zungenak soha sem fogom megbocsátani azért amit velem tett... Szerettem volna már elaludni és félretenni minden ilyen és ehhez hasonló gondolatot
De "nyugodt" forgolódásomnak vége lett, Zunge jött be a sátorba, s lefeküdt mellém. Nem tudom mit keresett a mi sátrunkban, hisz neki is van. Még itt sem hagy nyugton, egyedül tépelődni a sötétben. Tettem magam, hogy alszom, és meg sem mozdultam, mert olyan kicsi volt a hely, hogy ha szuszogok, valószínű azt is érzi. Kárörömmel tapasztaltam, hogy ő is nyugtalan, forgolódik, mint a ruha a mosógépben, nem találja a helyét. Ez is bosszantott, tulajdonképpen minden bosszant vele kapcsolatban. Egyszer csak azt látom, hogy úgy helyezkedik, hogy én vagyok a kiskifli. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha valakinek hátat fordítok, akkor nincs vele semmi kapcsolatom, sőt távol tarthatom azt, aki mögöttem van. Hát ebben az esetben teljesen másképpen nézett ki a helyzet. Már nagyon bántam, hogy a hálózsákot csak magamra terítettem, mert ha belebújok, akkor talán megvéd.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.08 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 06. 4. szerda 05:16
Egynek elmegy.
#2 papi 2013. 05. 1. szerda 08:24
Egész jó
#1 Törté-Net 2006. 07. 29. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?