Egy világ vége

Szavazás átlaga: 6.53 pont (19 szavazat)
Megjelenés: 2006. július 20.
Hossz: 7 114 karakter
Elolvasva: 1 007 alkalommal
A lány a puha fövenyen üldögélt, és egy hullócsillagot figyelt, amely keresztülhasította a sötét eget. Tekintete nem volt elragadott vagy áhítatos, csupán végtelenül szomorú. Mikor a fénycsóva kialudt, máris következett egy újabb, majd egy még újabb... némelyikük hanyatló lángja a horizontot uraló hatalmas, ragyogó gömbben oldódott fel.
A lány sóhajtott, s bár életében nem volt még éberebb, ásított egyet. Elvégre éjszaka volt, bár itt sosem volt túlságosan sötét. Három nap óta, amióta a hírt nyilvánosságra hozták, szinte semmit nem aludt. És tudta, nem is fog soha többé, leszámítva a végtelen semmit, amelyből nem lesz ébredés.
Már vagy egy órája üldögélt a tenger partján, amikor egy gyengéd kéz ereszkedett a vállára. A lány felnézett és elmosolyodott.
– Szia Altey.
A fiú visszamosolygott rá – azzal a kedves, szégyenlős mosolyával, amivel néhány hónapja megszorította a lány szívét. Megszorította, s el sem engedte. A lány pedig boldogan fogadta ezt – itt, mindentől távol, drága kincs volt a szerelem.
– Szia Rhea. Szép az éjszaka... sejtettem hogy itt talállak.
Altey lehuppant a lány mellé, és átkarolta a derekát. Rhea reszketegen felsóhajtott, és a fiú vállára hajtotta a fejét. Egymáshoz simulva, bánatosan nézték azt a földöntúlian gyönyörű látványt, amelyben most volt részük utoljára.
Az Ithaca Chasma öblének ezüstös tükre fölött, a látóhatárt betakarva, szivárványos gyűrűibe burkolva ott lebegett a Szaturnusz. Gigantikus gömbje arany s viola színekben lángolt, tisztán kivehetők voltak a felszínén kavargó örvények. A gyűrűk halovány színekben tobzódó abroncsként fogták közre a hatalmas gázgömböt, s átragyogtak rajtuk a távoli csillagok.
– Gyönyörű, ugye? – kérdezte gyengéden Altey, s megsimogatta Rhea kezét.
A lány bólintott, de a fiú észrevette, hogy kedvese már lehunyta szemét, s a zárt pillák alól könnycseppek peregnek le arcán. Akkor vadul magához ölelte a lányt, s arcát Rhea hajába temette. Érezte nyakánál a puha arc forróságát, és hirtelen azt kívánta, bárcsak vége lenne már mindennek.

Altey szinte születésétől fogva a Tethysen élt, immár huszonnégy éve – apja az első telepesek egyike volt – de Rhea csupán két éve költözött ide szüleivel a túlnépesedett Marsról.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 4 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6.53 pont (19 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. január 13. 14:33
#8
Ez a jövő.
1
a
angel234
2022. szeptember 4. 04:59
#7
Majdnem jó lett.
1
én55
2022. április 21. 08:40
#6
Szép történet.
1
a
A57L
2018. december 25. 04:09
#5
Kicsit furcsa.
1
zsuzsika
2015. január 15. 10:07
#4
Futurisztikus.Nekem nem jött be.
1
p
papi
2014. március 21. 12:03
#3
Egész jó
1
pilota_
2006. július 20. 17:11
#2
ahahaha végre egy normális író éshát én erre vártam
1
T
Törté-Net
2006. július 20. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1