Az albérlet 2. rész - Közös program

... A borotválkozás hamar megtörtént, mégis a fiú úgy érezte, mintha legalább fél óráig tartott volna. Maga sem tudta, hogy mi történt, de vegyes érzelmek kerítették hatalmába. Haragudott Imrére, amiért csak úgy szó nélkül bement hozzá a fürdőszobába, ugyanakkor furcsa és bizsergető érzés volt, hogy egy másik férfi előtt volt életében először meztelen...

A következő napok gyorsan elteltek. Zoli megkezdte a munkáját és esténként fáradtan ért haza. Csak néha találkoztak egymással, amikor egy-egy italt megittak, kicsit beszélgettek még, aztán jött a korai lefekvés.
Imre próbálta rávenni a fiút, hogy nézzenek meg együtt egy filmet, az segít kikapcsolódni, de a kora reggeli ébresztő miatt ez rendszerint elmaradt.
– Majd péntek este megnézünk valamit. Olyankor úgy is nagyobb a választék a tévében, no meg nekem sem kell korán kelnem másnap. – mondta a srác, azzal bevonult a fürdőszobába. Megtöltötte a kádat jó forró vízzel és elterülve benne élvezte, ahogy lassan teljesen ellazul a teste. A víz mozgása időnként himbálni kezdte a szerszámát is, amitől lassan merevedni kezdett, hogy aztán a víz áramlásának ellenállva, feszesen bújjon ki a makkja a víz felszínén. Tetszett a fiúnak a saját teste látványa. Élvezte a vízben fekvést, miközben a tusolófejből beáradó meleg vízsugár az egész testét simogatta.
Hirtelen egy kopogást hallott, majd rövid szünet után Imre lépett be a fürdőszobába. Zoli egyből felült a kádban és ösztönösen eltakarta az ágyékát.
– Ne haragudj, hogy így rád töröm az ajtót, de kaptam egy hívást és el kell rohannom egy találkozóra. Viszont ilyen borostásan nem jelenhetek meg. Gyorsan megborotválkozom, ha nem zavar.
– Hát, ha vársz két percet, akkor kiugrom a kádból és tied a fürdőszoba – mondta zavartan, még mindig magát takarva a srác.
– Ahh, ne butáskodj. Én két perc alatt elkészülök, és már itt sem vagyok. Amúgy meg nyugodtan leveheted a kezed onnan. Nekem is ugyanaz van, mint neked. Nem kell szégyenlősnek lenni. Látszik, hogy nem voltál még katona. – azzal várta, hogy a srác mit lép erre. Zoli vonakodva ugyan, de elvette a kezét az ágyéka elől, láthatóvá téve a még most is merev szerszámát, ugyanakkor azt sem tudta, hova nézzen zavarában. Imre ösztönösen megnyalta kissé a szája szélét, de látva a fiú kellemetlen helyzetét, próbálta megoldani a helyzetet: