A+ A-

Egy édes lány

Sokszor nagyon a varázsába tudott ejteni! Rég volt már... több éve. Én 20 voltam, Ő 18. Akkoriban még más volt a helyzet. Nagyon vágytam rá! Az a lány...hát az a lány tudott valamit. Ha mást nem, hát őrületbe kergetni. Mindig olyan igézően nézett a szemeivel, aztán már el is szállt az eszem. Olyankor úgy éreztem bármire képes lettem volna! Bármire!
Sokszor elgondolkodtam vele kapcsolatban... Mindenféle dolog járt az eszembe... Szépen lassan végigcsókolnám a testét. Centiről centire haladva adta volna át magát a gyönyörnek amit szám és nyelvem harmóniája okozott volna neki. Ránézek az arcára és látom, ahogy szemei csukva vannak és halk sóhajok közepette vibrálni kezd körülötte a levegő. Finom teste van! Nagyon! Jó érezni egy férfinak, ahogy egy ilyen finom teremtés kerül a kezei, ajkai közé. Legszívesebben oroszlán módjára szabdaltam volna szét, de mégsem szabad egy ilyen érzéki pillanatot elrontani ezzel, a győzelem a pillanatát! Annak a győzelemnek a pillanatát, ahogy a kapuk megnyílnak előttem, és utat adnak nyelvemnek, hogy megtalálja nyughelyét a lány szeméremajkainak puha, lágy és nedves felületén. Bele borzongok, ahogy becsukom a szemem, és erre gondolok. Teljesen elvesztem az eszem ilyenkor, mert képtelenség az ösztöneimet féken tartani! Egy lány... áhítatom lénye, a szépség és gyengédség kultuszának megteremtője, ki ott fekszik előttem és legszentebb, legintimebb csodáját tárja elém, hogy igyak rózsaszín szomjoltó kútjának édes mélységéből!
Gyönyörű... Megrezzen egész testében, ahogy szinte átrohan nyelvem eme csodának kapuján. Gerincében fut végig a mámor kéjes érzése egészen agyának legbelsőbb pontjáig, hogy aztán egész testében szétfutva az érzéklet rezegtesse hangszálait és engedje szabadjára torkából az első gyönyörhangokat. Mámoros... elmondhatatlanul szép! Még fel sem ocsúdott a lány és máris hevesebben dobog a szíve minden egyes nyelvcsapáskor, ami úgy szánkázik ki és be nedves ízletes kelyhében, mint ahogy a tenger nyaldossa a tengerpartot az esti naplementében. Érzem, ahogy ajkaim közt szépen lassan cseppről cseppre gyűlik a számomra mézédes nedvecske, mely arra hivatott, hogy jelezze az ösztöneire figyelő hímet... itt az idő!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 listike 2014. 03. 6. csütörtök 06:53
Képzelgésnek is kevés.
#3 papi 2013. 06. 12. szerda 08:03
Olyan rövid, hogy még véleményezni sem lehet
#2 papi 2013. 06. 12. szerda 08:02
Olyan rövid, hogy még véleményezni sem lehet
#1 Törté-Net 2007. 03. 12. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?