Mikor az Erotika elemlámpával világítja a Napot

Szavazás átlaga: 5.89 pont (27 szavazat)
Megjelenés: 2007. március 12.
Hossz: 10 624 karakter
Elolvasva: 5 273 alkalommal
A fejükön zacskót hordók naponta kilépnek a fénybe és még sem ismerik meg egymást. Persze az én történetem egészen más – morzsolgatja a rózsafűzért a nagymama, saját reform imáját suttogja,... üdvözlégyvilág...



Próbálom rendezgetni a sorokat a soraimmal. Mi merre, egymás után a polcokon, miket írtam össze, főzéshez, élethez, amik nélkül kis közösségünk nem létezhet. Utálom a bevásárló központokat, de kisboltos hálózatomat legyalulta a modern kor.
Kati csicsergése amolyan háttérzene, ami kellemes, de figyelmet nem érdemel.
Ő a szabad nézelődő, akinek a színek és formák készülnek, a csábítható vásárló. Nincs feladata. Szegény, most csak rohanhat utánam, a vérprofi után. Nem hoz lázba az újdonság varázsa, a régi jól beváltakat pedig ugyanott, ugyanolyan köntösben messziről kiszúrom, dobálom egymásra. Ez nem az érzelmek helye. Mustár, tészta, sajt, öblítő, mosópor és így tovább.
– Azt hiszem, megcsal. Beleőrülök a tudatba. – Hallom meg a nótában a refrént.
Belekukkantok a tojásos dobozba, egyben van-e mind a tizenöt, és csak ezután a lányra, aki hajdanában a legjobb barátnőm volt. Akkor sem tudtam az okát, most sem érdekes. Komolynak látszik.

Míg a teára, kávéra várunk, zavartan pislog félre. Megértem, majd ha az italokat hozzák és lesz valami a kezében, akkor kinyögi végre miért jutottam az eszébe két év után. Mindig szüksége volt díszletekre. Vérbeli színész, szakmailag elismerve.
Túl enyhe a tél, meg fog olvadni a mirelit cucc a csomagtartóban. Ez meg itt gyötrődik és mikor kerültem én ilyen iszonyúan magas szintjére a huszonegyedik század csömör emberének, hogy ez jár a fejemben?
– Nem kértem cukrot a kávéhoz. – jegyzi meg Kati a tálcás lánynak, aki vállat ránt. : – Akkor nem teszed bele.
– Te se zsebre, amit majd fizetek!
Na, ez már közelebb áll hozzánk. Kellékek meg vannak, indulhat az előadás.
– Tudod, – honnan a frászból tudnám? – fél éve együtt élünk. Tombolt a szex. Úgy két hete kezdődött. – kanala közben kavarja a semmit, kocog a műporcelánhoz. Türelmetlen vagyok. Idegesít.
– Mi van? – kérdem, és – Hé! – mert a szomszéd asztalosok kölke másodszor veri le a kabátomat rohantában. Elkapom a kismancsot. – Sziamia, mi a neved?
– Hagyjááál! – ordít a kissrác.
– Oké Hagyjál, azt fogjuk játszani te mindig erre futsz én pedig mindig elkaplak és megkérdem hogy hívnak? Még mindig Hagyjál a neved?
– Anyaaa
Többé felénk se néz.
– Figyelsz egyáltalán? – von kérdőre Kati.
Ráhasalok az asztalra, könyökből folytatom a figyelmet. – Persze.
A teám szagra és színre is rémes. Bűzölög a csersav.
– Hogy is hívják...
– Zsolt.
– Tehát Zsolt. Esetleg történt valami egyéb Zsolttal, ami felmenthetné? Több meló, influenza, fogfájás, miegymás?
– Több meló az igen! Arra fogja. Az apjának dolgozik, ő méri fel a melókat. Na most képzeld el, mikor pont az apja keresi este, miközben állítólag ő küldte vidékre.
– Rémes. Elképzeltem. – gúnyom alig sunnyog csak. Van egy tanárom, ő idéződik fel, a világ éppen összedől, és ő azt kérdi: mi ez a morzsa az asztalon? – Mondd csak Katka, mielőtt belebonyolódnánk ebbe a játékba, és én leszek később a főgonosz, mert tanácsot adok. Szerelmes vagy?
– Á, nem erről van szó.
Kár volt megszólalnom.
T
alf
öm
alf
én
alf
y
monológ következik arról, hogy ki, kinél mennyivel különb, pláne Kati Zsoltnál, aki pusztán egy hiúsági kérdés immár. Szakítás előtti stádium, de ne képzelje egyetlen férfi sem, hogy a barátnőmtől szívszakadás nélkül távozhat. Se más. Még én se. De kell a bizonyosság. Az fontos nagyon. Zsolt szegény beteg, nemileg túlontúl. Az internetre izgul fel. Katka is ily módon korcsult bele. Ott lehet az ok és a bizonyság.

Leteperem a házi munkát. Mosógép lábujjal indít, jobbomban az elektromos fogkefe, balban az újabb flakon mosogatószer, csenget a mikró, bugyog a tésztafőző víz... ilyesmik.
Villára tekergetem a bolonyai spagettit nem sokkal később, és kattogok a számítógép elé varázsolt privát csevely szobára, mert idő van. Valami kelletődző nevet kéne kitalálni... szaftos..., igen a pólomon a vörös folt a tészta alapból. Akkor szaftos csöcsike. Undorodom. De nem, mi legyek? Ami nem túl direkt. Vajon mire bukik a pasi? Katifélét keres, vagy pont az ellenkezőjét?
Oké, elvállaltam, még röhögtem is rajta, megérdemlem. Keresem tehát a barátnőm pasiját a cseten, hogy megszédítsem. Látom is, Pritorplus a neve és ennyi, mert nyilvánosan nem szólalna meg. Nem ám, hogy levegyek némi adást, Katin túlról. Kénytelen, a már tudott infóknál maradva, zokszót áradozok arról, mennyire hiányzik az életemből egy kovácsoltvas kapu. Mert azzal foglalkozik a szentem. Edda dalokat szavalok, sőt, még amit szeret, megfőzöm a cseten szabolcsi módra a töltött káposztát.
Mellesleg csak, emilkéket nézegetek, egyet várok nagyon, helyette – egye fene – dolgozat anyagokat szabdalok a szövegszerkesztőmbe.
Már kedves Pritorplus privátjára irogatok, mikor nagy nehezen válaszol.
– Hogy nézel ki?
– Szarul.
Másfelé bambultam éppen, ezért az eredeti kérdése kihozta belőlem az eredeti választ.
Nyomban helyesbítek.
– Akkorát a dobbant a szívem. Izgatott nagyon a némaságod Prit. – ami szintén igaz is.
– Mi dobna fel még ennél is jobban?
"Ha kiderülne, csupán dolgozatot írsz te is drágám. " – A fantáziád világa. Úgy érzem hatna rám.

Kapok annyi fantáziát, hogy nyögni is teher. Nincs benne hétfejű sárkány, sem a Föld száz év múlva, inkább a szexualitás a téma – milyen meglepő. Valahogy úgy érzem, mintha mindketten a legmegfelelőbb szavakra koncentrálnánk, hogy a legtöbbet hozzuk ki a másikból. És semmi mást. Két órával később, hatalmas ásítás közben nyomom a szöveget: – Nekem is jó volt veled.
– Megadod a számod? Kipróbálhatnánk élőben. – kéri, ilyen kedves visszafogottan, direkt. Belefáradtam a szójátékba.
Hoppá és
m
alf
eg
alf
cs
alf
ör
alf
ren
a mobilom. Hinta-palintát játszva a forgófotellel alig rémülten hanyatt esek. Majdnem.
Mégsem. Nincs telepatikus képessége Pritorplusnak.
Gábor az, félórát emleget, amin belül nálam van. Gábor a hosszútávú lélekröptés kapcsolat. Jó öt éve már egymásban pihenünk ki ciklusokat, amiket egymás nélkül éltünk meg. Mostanság kicsit elhúztuk, három hete tart az egymást tutujgató iszony, – ahogy elneveztük.
A gépkapcsolatot átmenet nélkül megszüntetem és nem is értem, szégyellem magam, az egészet.

Mikor amolyan hevenyében beeresztem
G
alf
áb
alf
or
alf
t
, ő visszaránt egy ölelésre és lényegretörően simul bele jobbja a bugyimba.
– Mi izgatott fel? Hm? – nyögi a fülembe.
Hagyom a történetet, bár több részről nem értem. Vetkőzés közben futólag bevizsgálom magam, valóban nemi-inkontinenciám van? Termelek ezt-azt
ö
alf
nt
alf
ud
alf
at
alf
lan
? Mivel ilyesmit nem tapasztalok, az ősiségre fogom, mely szerint a hím kiszagol olyanokat, amiknek még a sejtése is kialudt már kényszerűen modernizált önmagamból.
Nem esnek jól a csókok, hiányzik az összhang, az ő felpörgése visszavet, az ágyat becsméreljük tettekkel, meztelen. Miközben a: hé most komolyan, akarod te ezt? – szöveg restartol folyton a fejemben. Gábor, a horror filmem hőse lóg a testemen, feldarabol részekre, cicizik és puncizik és tájékoztat róla újra, meg újra, mennyire fent vagyok, mennyire másképp akarok, akarom. Talán, ha csendben lett volna, nem lököm le magamról és az ágyról.
– Új játék? – vigyorogja és visszázna.
– Éhes vagy? – kérdezem hidegen, felöltözve egy ágyközépen landolt párnába.
Erre négykézláb közelít, végignyelveli a lábam bokától combközépig. Az este békés együttműködést kívánna, én nem.
Az ágyban, pláne vele, aki a gyógyszer, nincs felebaráti szeretetből elkövetett vöröskeresztes csomagosztás.
– Mi bajod? – kókadozik a férfi minden téren, viharos menekülésem közben.
A nő, az örök, ilyenkor azt feleli. – Semmi.
Ez mondjuk a minden.

Viszont a testben elszabadult ingernyomdász, olyat is elraktároz, ami tulajdonképpen sose volt valódi. Hosszúra nyúlt előjátékunk végül, sokkal később eredményes.
Úgy indul, hogy tévés félálomban, ahol a tévé csak kép, és zene szól, lagymatag, dallamos, ismétlődően laza, hozzábújok. Így feloldódva a testmelegben, a kezdetek tragikomikuma kívánnivaló álmokká szelídül. Lehet, ennél is egyszerűbb az egész. Pusztán a kezdeményezés váltása ragad el.

Mikor ilyen hullámokon terjed a vágy, volt már hullám, fent is, lent is, a szex szagosan és reálisan létező irrealitásokon nyugszik. Ezek természetes nedvek és szagok, hogy elfordulva élvezed, vagy habzsolod attól függ, mi ég bele a lélekbe mélyen a kezdetek zsengéjéből.
Tehát habzsolom. A könnyező férfiszervet saját belsőm adta lüktetése érinti meg és a nyelvem ízleli a sót. Viszonzás, ahogy alulról én magam kapom. A latin szerető nőben remek, férfiban a hirtelen ragadt indulat gyors véget ér, de kit érdekel a latin, ha egy közép-európai legény komótos figyelme az enyém. Kapkodok tehát, fals a zene, ha már hangszer, mély és magas kontrasztja alkotja a középutat, ami valójában nem létezik. Elszakít a sablonná szédült játéktól, teste nagyérdemű nyúlványától. Szerelmes csecsemőm a mellemen szédeleg, mint jámbor király, osztja figyelmét egyenrangúan a felek között. A félgömbök között. Két kéz, mily szerencsés alkotás, másutt figyel rám, érzem tenyere forró és tüzel a bőröm ott, ahol ez is hűvösnek hat. Ó, hogy szeretem!
És gyűlölöm egyúttal, mert a kígyózó test nem győzi meg, haladni kéne, adja magát hozzá! Még húzza. Még tovább. Eleven lüktető szomjas hús, tört képek időn és téren túlról, én vagyok és e két szóból az "én" szertefoszlik. Ősi harc. Többször fut neki, többszörös élvezet, hogy megnyerem magamnak és elveszítem. A levegő játéka, mély sóhaj bent az ígéret, fogyása az alsó hullám, aztán egy újabb korty és a – nem számít már – gyönyöre. Távolról visszhangzó nyögések,, enyém, tied, miénk. Ellágyult ölelés szereti a görcsben repülőt, aztán megnyugszik ő is.

Másnap szétszórt időmet keresem és a szavakat Katkának. Nemlegeseket.

Hajdan a lányok öltözőjében órákkal távozásuk után is erekciót szagolt az aktuális gondnok. Manapság a parfümök, hajlakkok, izzadás-gátlók, testápolók gonosz egyvelege, inkább a vizualitásra terelte a vágy alagútjának vonatát. Gyakran kisiklik. Melltelen, vállizmos idomok, keskeny csípő, szálkásan kiművelt rostok, ott, ahol hús volt, ahol a nő gömbölyű. A gömbölyűt esetleg hájnak hívnák, ha malacom lenne, ott, ahol lenne.
Fuldoklom a gázokat, a fogasra tekert intelligensen öblített ruhák közt. A rövid szöveges üzenet többedszer világít a kezemben:
"A légvárakból egyszer elfogy az oxigén. Pritorplus vár a Földön. "
És még mindig azon merengek, honnan tud Pritről a feladó, Gábor.
Nem másról.



meztelen álmatlan hosszú a szökés,
majd te hazakísérsz: Sötétedés.
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 5.89 pont (27 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
didide
2023. március 5. 00:29
#12
Nem tetszett
1
v
vasas62
2023. március 3. 13:16
#11
Mi ez, értékelés?
1
a
angel234
2022. július 28. 03:58
#10
Jobbat vártam,ez nem tetszett.
1
én55
2022. július 27. 10:30
#9
Egyszer olvasható.
1
Andreas6
2021. március 7. 08:31
#8
Az írás stílusa nagyon tetszik, a tartalom nem kötött le.
1
z
zoltan611230
2019. szeptember 15. 06:52
#7
Jó ez az elemlámpa.
1
a
A57L
2019. január 20. 03:55
#6
Erőlködésnek is nagyon gyenge.
1
t
t.555
2017. november 1. 04:04
#5
Lehetne jobb is!
1
zsuzsika
2014. december 13. 07:51
#3
Elmegy.
1
p
papi
2013. szeptember 12. 02:33
#2
Nem rossz.
1
T
Törté-Net
2007. március 12. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1