A+ A-

A Császár kertje 18. fejezet

A Császárné teste már igen elnehezedett. Mikor a császár hazaért a fővárosból, minden délután sétáltak egyet a kertben, azután visszavonultak. Vu Ven - Sziung megvett egy majmocskát az egyik piacon és most azzal játszadoztak esténként. Kedves kis jószág volt, különös kegyekben részesítette. Jü Sziangh - Liun - t. Meghámozta neki a gyümölcsöket. Cukorba mártotta a mandulát, úgy dugta szeretett úrnője szájába. Ha elcsendesedett, ott aludt el a császárné párnáján.

- Velem már nem is törődsz - zsörtölődött évődve a császár.

- Nagy öröm ő nekem, amikor nem adhatom oda neked magamat - szomorodott el az asszony. - Pedig nagyon kívánlak ám - simította meg kedvese arcát.

- Tanultam ám én valamit egy öreg bölcstől - ölelte át a férfi kedvesét.

- Mindig megtudsz lepni - nézett rá mohón az asszony, majd boldog remegés járta át az egész testét.

- Ma egész nap furcsán érzem magam, és a gyermek is másképp viselkedik. Valahogy csendesebb. Talán elérkezett az utolsó szakasz.

- Most akkor is boldoggá teszlek - mondta a császár, azzal hanyatt feküdt, és maga fölé vonta az asszonyt. Széttárta lábait és nyelvével kezdte izgatni. Az asszony remegve várta, hogy belépjen a gyönyörök kertjének kapuján. Végül megindultak benne az érzéki hullámok, és ő sírva elégült ki.

A férje karjai közé bújt, majd merev vesszeje után nyúlt, ám keze sikamlós lett az imént kiömlő magtól.

- Hát ennyire szeretsz? Kielégültél az én gyönyörömtől?

A császár csak mosolygott, lenyúlt a takaróért, és betakarta kedvese hátát, hogy nehogy meghűljön, az pedig mélyen elaludt. Hajnalban nyögésre ébredt Vu Ven - Sziung.

- Mi van drágám?

- Jön a gyermekünk.

- Küldök az orvosokért!

- Ne, még ne. Sokáig fog tartani még. Addig is, hogy ne figyeljek a fájdalomra, elmondom a következő mesét:

Tizennyolcadik mese:

A bérgyilkosról és a császár ágyasáról

Élt egy császár, nagyon régen. Kétszáz ágyast tartott, de a legokosabb mind közül Tem Jin volt. Gyönyörű is volt, haja olyan ében fekete, hogy a császárné az ő fürtjeiből készíttette a vendéghaját. Alakja tökéletes, apró és karcsú, a Császár csak "Porcelánbabának" becézte.

De eszével tűnt ki legjobban. Nem volt olyan találós kérdés, amire ne tudta volna a megoldást.

Egy nap pont ez hozta a vesztét. Valami buta kis problémát ismét ő oldott meg, és ezért éktelen haragra gerjedt irányában a Császárné. Pár udvarhölggyel, akik, maguk is féltékenyek voltak Porcelánbabára, gonosz tervet szőttek. Mikor a Császárné együtt hált a férjével, elcsent tőle egy fontos iratot, és azt elrejtette a lány szobájában, aztán kémkedéssel megvádolta a riadt vetélytársát, aki azt sem tudta miről van szó.

Mivel a Császár nagyon szerette Porcelánbabát, nem ölte meg, de az északi tartományokba kergette.

A Császárné haragja még ennél is tovább tartott, és elment a közeli kolostorba, hogy felbéreljen egy bérgyilkost. Egy fiatal harcoshoz küldték, aki meghallgatta az asszony kérését, elvette a felkínált pénzt, majd azonnal elindult.

A császárné csodálkozva kérdezte, hogy mi ütött a fiúba?

- Amikor megölték a családját a betörő mongol hordák, megfogadta, hogy addig nem szólal meg, míg egy mongolt meg nem öl.

- Akkor, vele is jót tettem, Porcelánbaba, a mongolok vezérének lánya...

Jü Sziangh - Liun ismét felnyögött. Hüvelye tágult, ő pedig egy darabig nem tudta folytatni a mesét. Mikor a görcsök szűntek, a Császár párnákkal támasztotta körbe kedvesét, aki ivott egy kis teát, majd folytatta, ahol abbahagyta.

Az ifjú harcos tíz napig ment a célja felé. Egyre hűvösebb lett az idő. Magas hegyek közé ért, ahol a hágót is méteres hó födte. Szemét kormozott üveggel kellett befednie, különben a hó megvakította volna. Végül elérte a kolostort, ahol áldozata élt.

Porcelánbaba nagyon megváltozott. Haját kopaszra borotválták, karcsú alakját durva ruhákba öltöztették. Finom kezeit a házimunka eldurvította, okos szemeiből, pedig a fáradság kiölte a csillogást. A lány látta, amikor az idegen férfi végigment a kolostor udvarán, és tudta, hogy az miért jött. Szomorúan tette le, amivel foglalatoskodott, és bement a hálókamarájába. Maga mellé készített egy kendőt, és vizet, majd teát főzött. Kiöntött magának egy csészébe, mely egyetlen vagyona maradt a császártól, majd leült a gyékényre, amin aludt. Várta a halált.

Gyilkosa nemsokára be is lépett. A lányra nézett, majd összeszorult torokkal megszólalt:

- Te ugye mongol vagy?

- Igen, az egyik vezérük lánya.

- A fajtád kiirtotta a családomat.

- Akkor, hát nem irgalmazol nekem - sápadt el a lány, és a tea után nyúlt. A földre löttyentett belőle az isteneknek, aztán belekortyolt, majd a férfi felé nyújtotta a csészét.

- Miért adsz belőle nekem? - kérdezte meghökkenve a férfi.

- Így szokás nálunk, hogy lássa a gyilkosunk, hogy nem maradt gyűlölet iránta bennünk.

A harcos riadtan nézett Porcelánbabára, aztán elrohant. A lány, pedig boldogan nyugtázta, hogy még egy napot adtak neki az istenek...

Ismét fájások törtek a Császárnéra. Férje, pedig fogta a kezét, amíg tartott.

- Hagyd a mesét - mondta, mikor az asszony fáradtan dőlt hátra a párnákon.

- Anyám is ezt mesélte Apámnak, amikor születtem - mosolygott a Császárné, és folytatta:

Porcelánbaba éjjel arra ébredt, hogy a gyilkos ott áll mellette és nézi. Kezében tőr, de esze ágában sincs használni.

- Nem tudlak megölni, nem tudom miért.

- Mind a ketten a politika áldozatai vagyunk. Engem a császárné akar elveszejteni, a családodat, pedig a háború vitte el.

- Milyen okos vagy, és szép is, még így is - mondta a férfi, és leült a gyékényre a lány mellé.

- Az okosságom miatt kerültem ide. Soha többé nem kérkedem vele.

- Sajnálom Porcelánbaba, mégis össze kell, hogy törjelek. Ezért küldtek - nézett rá szomorú szemekkel a férfi. A lány arcán pedig végigszaladt egy könnycsepp.

- De szeretnék... - mondta, majd elhallgatott.

- Mit, kicsi szépség?

- Csak még egyszer egy férfival hálni.

A férfi pedig átölelte. Ő is erre vágyott mindennél jobban. A lány pedig meghálálta a boldog perceket. Olyan szolgálatba részesítette a férfit, amilyenben még nem volt része. Élt benne a remény, hogyha a férfi szívében sikerül fellobbantania a szerelem lángját, megmenekülhet.

A hajnal egymás karjában érte őket. A férfi ébredt először és a boldogság remegésével nézett a lány békés arcába. Aztán meglátta a földön a tőrt, és minden sötét és szomorú lett.

- Drágám, két fogadalmam is ahhoz köt, hogy megöljelek, pedig inkább megszöktetni szeretnélek - suttogta. A lány kéjesen nyújtózott egyet, majd feléje fordult, és kinyitotta a szemeit. Azonnal tudta, hogy meg fog halni. Kedvese ujjai a nyakára kulcsolódtak, és pár perc múlva mindennek vége lett. A férfi, miután elvégezte feladatát, felállt, felemelte a tőrt, és saját szívébe mártotta.

A futár pár perc múlva rontott be a kis cellába. A Császár parancsát hozta. Felfedezte a lány elleni összeesküvést. A bérgyilkost felmentette feladata alól, Porcelánbabát, pedig várta ismét a palotában.

A császárnéra most már elementáris erővel törtek rá a fájások. Vu Ven - Sziung rohant az orvosokért. Hamarosan ki lett tessékelve a szobából, majd hajnal felé sírást hallott a hálóból. A bábaasszony pár perc múlva kihozta az aranyhímzéses takarón a trónörököst.
Szavazz Te is!

Átlag: 6.95 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2017. 09. 3. vasárnap 03:54
Remek.
#7 t.555 2017. 08. 26. szombat 02:08
Kitűnőre sikerült!
#6 Andreas6 2017. 02. 9. csütörtök 13:13
Nagyon durva lett, de jól írtad meg, akár a többit.
#5 feherkalman1 2016. 10. 26. szerda 09:13
egész jól sikerült.
#4 genius33 2013. 02. 7. csütörtök 10:42
Nagyon fincsi nyes
#3 leticia_63 2006. 06. 6. kedd 17:20
Már feladtam a következőt is:)
#2 Norka 2006. 05. 29. hétfő 21:20
Végrevégrevégre :D
jaj de nagyon vártam már a folytatást!

Leti, nem hazudtoltad meg magad ismét :..)
#1 Törté-Net 2006. 04. 9. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?