A+ A-

A török postás

Egy hete laktam Martinnál Berlin Kreuzberg nevű kerületében, ahol minden ötödik ember arab, török, görög, afrikai, és ha nem külföldi, akkor egyetemista, művész vagy meleg. Martinnal is egyetemisták színházi találkozóján találkoztam, neki is volt barátja, nekem is, de a bemutatásunkat kísérő kézfogás, néhány sablonos mondat után mindketten csak arra vártunk, hogy vége legyen a hivatalos programnak. Martin kézenfogva vitt hazáig, a szánk csak pillanatokra vált szét, amíg levegőt vettünk, a bérház kapuját átlépve pedig Martinnak mintha száz keze nőtt volna, varázslatos sebességgel és ügyességgel vette elő mindkettőnk farkát, két markával összefogva néhány rántás után összevissza spricceltük egymást. Az az éjszaka egy folyamatos, összefüggő orgazmusként él az emlékezetemben, de szerencsére nem csak ott, mert 4-5 évente Berlinben vagyok hivatalos ügyben, és ilyenkor ugyanazzal a szenvedéllyel esünk egymásnak, annyi különbséggel, hogy Martin éppen aktuális barátja is élvezheti szeretkezéseink gyönyörét.
Most tehát délelőtt 11 óra körül járt az idő, és teljesen átadtam magam a forró-hideg zuhany élénkítő hatásának, amire igencsak szükségem volt az előző éjszaka és reggel fergeteges eseményei után. Martinnal és barátjával, Antonióval (Madridból), végigjártunk egy csomó bárt, aminek az lett a vége, hogy hazavittünk egy dél-afrikai fekete srácot (Hot! Hot! Hot!; minden, amit a fekete srácokról legendáznak, igaz!) és egy végtelen mosolyú brazil-kínai keverék táncos fiút ( minden, amit a táncos fiúk fenekéről legendáznak, úgyszintén igaz!). Reggelig nem bírtuk abbahagyni a mókát, amikor úgy tűnt, hogy mindannyian kinyúltunk, egy fáradt csóktól, egy véletlen símogatástól már újból meredeztünk, és az orgia folytatódott. Utoljára Antónió spriccelt a számba, miközben Martin oldalt fekve hátulról baszta, én pedig szintén oldalról élveztem a fekete bika döngölését, elöl meg a táncos fiú mutatott be fantasztikus numerát a farkamba húzva magát. Itt nálam elszakadt a film, és tíz óra körül egyedül ébredtem a nagy franciaágyon. Martin és Antónió bementek az egyetemre, gondolom, a két szerzemény nem is aludt velünk, a reggeli a konyhaasztalra volt készítve, csak a kávéfőzőt kellett bekapcsolnom, és mentem a zuhany alá.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.34 pont (44 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2014. 12. 24. szerda 08:01
Olvasható.
#3 papi 2013. 08. 23. péntek 07:01
Egész jó
#2 genius33 2012. 10. 9. kedd 07:27
Tutter smile
#1 Törté-Net 2006. 02. 23. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?