A+ A-

Szüleim 2. rész

Fordítás
Esküszöm, majdnem vetkőzni kezdtem.
Mondom, ott váltam nővé. Fura, de .,érintetlenül", és mégis. A rejtekek rejtekén.
Bemarkoltam két lábam közé...
Ám itt ők voltak a főszereplők. Egyikük sem szól egy szót sem, nyögtek csak. Anyám keze a tököt markolászta, apám keze anyám két lába közt túrt-fúrt, dúlt. Akkor, mintha összebeszéltek volna, egyikük a köntöst, másikuk a hálóinget dobta, tépte le magáról, és ott voltak mindketten meztelenül.
És hadd mondjam Önnek, kedves Barátom, nem jó szó erre, hogy "anyaszült meztelen". Jó, jó, mindkettejüket anya szülte, ahogy engem is... ám hogy két ember így legyen egymással mezítelen, ahhoz több kell, mint pusztán a születés ténye.
Vagy hát...
Nem én vagyok a "filozóf".
Ebben én egyszerűen csak biztos vagyok.
Ott ültek, így, pucéran, de hogy az maga volt a bujaságok bujasága. A legtöbb, ami létezik ezen a világon, gondoltam.
Rosszul gondoltam.
Mert - és ezt mondtam is - eztán jött a java.
Anyám hanyatt vetette magát, de úgy, hogy a feneke alá kerüljön a párna, és azt is észrevettem, hogy a tükör felé sandít. Majd elégedett arccal nyugtázza, hogy - látja magát benne. Apám ezt persze nem tudta. Ő ugyanis anyám izgatott, szépségesen hiú arca helyett inkább a lába közti régiót szemlélte, a már ismert guvadással.
És... megbocsát, Barátom, de Ön kérte így... lüktető tökkel. Anyám persze szintén törődött a "lentebbiekkel", mert úgy rakta szét a két lábát, hogy apám közébük térdelhetett. Mármost ha apám szeme dülledezett, állíthatom, hogy az enyém is. Ott, az alkóv félhomályán. Mindent jól láttam. Anyám megmarkolta apám dárdáját - így neveztem ösztönösen én is a... szerszámot -, majd vonni, vezetni kezdte. A lába közti résbe, az apám számára oly csodás vágatba. A likba.
Ám még nem is. Hanem megnyálazta makkját - fura! Tökmakk? Bakmakk? Mit mondjak ma? -, és firgette-forgatta ekképp. Majd azt suttogta: "Kedvesem... csak finoman... gondosan, óvatosan. Szeress!"
Ilyen összefüggésben sem hallottam még ezt a szót soha! Bár a tök esetében "függésről" szó sem volt most, az is igaz.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.85 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 vakon53 2016. 02. 24. szerda 18:20
Nagyon jó!

10 Pont!
#4 feherfabia 2015. 10. 23. péntek 06:16
Közepes!
#3 papi 2013. 08. 11. vasárnap 19:09
Nagyon jó
#2 Bambuló 2006. 01. 26. csütörtök 00:26
Valóban "ILLÚZIÓ" főleg, hogy úgy van beállítva mint a fennt nevezett fordítása. Ugyanis aligha hihető hogy az illúzió név mögött maga Tandori Dezső állna, aki Wilhelmione Schröder-Devrient: Egy énekesnő emlékiratai című regényét fordította pontosan ezekkel a szavakkal amiket itt olvashatunk.(22-től a 37. oldalig)Megjelent 2003ban a tabu.erotika sorozat 7. kötötetként
Mindazoknak kik minél hamarabb szeretnék olvasni a folytatást azt ajánlanám, hogy vegyék meg, mert tényleg nagyon jó történet, s a déli pu alatti kis könyvesboltban-ahol a taxik szoktak várakozni- megkapható 350 forintért.
#1 Törté-Net 2006. 01. 21. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?