A+ A-

A koleszban

A koleszban hárman voltunk egy szobába, legalább is az utolsó két évben. Előzőleg a négy, illetve később a hat ágyas szobába kaptam elhelyezést, de ott más évfolyambeli csajok is voltak. Utoljára aztán hárman mentünk a "kisasszonyok" szobályába, ahogy a kolesz-dirinő nevezte a helyünket. Ez már csak azért is jó volt, mert ez kívül esett a kolesz épületén, tudni illik az egyetemi épület hátsó lépcsőháza felől van egyedül bejárás ide. Így aztán szabadok lehettünk mint a madarak. Három ilyen szoba volt ott fönn a tetőtérben egy közös wc és zuhanyzóval. Ide jobbára végzőskoruak kerülhettek, "kihalási alapon". Eredendően ezek valamikor raktárhelyiségel voltak, és csak igazándiból pár éve nyitottak itt kollégiumi szállást, mert hogy már az épületben minden hely elkelt. A Dékán úr több kollégiumi férőhelyről papolt több hivatalos helyen, így aztán ennek meg kellett nyílni, mert hogy ez a megoldás tűnt a legolcsóbbnak, talán. Építeni nem építettek újat, csak ezt a kis egykori raktárrészt alakították át, némiképp, és hozzárendelték a többi kolesz szobához. Ilyesmi hely volt másutt is egyébként, mert több tetőteret is megnyitottak, de azok az épületen belül is máshová estek... Nekünk inkább olyan kihelyezett albérlet volt ez, kolesz áron.
Sokmindenki fújt erre a helyre egyébként, tanárok és diákok egyaránt, hogy ilyen rossz, meg lakhatatlan, meg minden, de én mindenesetre nagyon bírtam a dolgot, bár hozzá tartozik, hogy szeptemberben még meg lehetett fulladni a melegtől, decemberben meg össze lehett fagyni ott a tetőtérben. Hiába sírtunk a portásoknak, mikor az egész épület fütetlen volt hétvégéken, ők nem tehettek semmit, nem tudtak nagyobb meleget lehelni a tetőtérbe, mert valamilyen más vándorágon jött a meleg ide, már amikor jött... Mi ilyenkor szét fagytunk, aztán meg kaptunk még plusz takarókat a koleszépületből, de a hálózsákot is el hoztuk mindannyian otthonról. Mindezekkel együtt is a szabadság nagyszerű érzetét ébresztette bennünk, mert hogy nincs portaügyeletes már nyolc után, kulccsal jövünk megyünk amikor csak akarunk, és nem pampog senki, hogy kit-mit viszünk fel meg hasonlók.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.08 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 papi 2014. 06. 7. szombat 09:45
Tetszett
#10 A57L 2013. 10. 8. kedd 04:40
Nagyon jó.
#9 sihupapa 2008. 10. 4. szombat 21:56
nekem bejött.
#8 wfg4saaf 2008. 09. 25. csütörtök 00:43
Szuper jó volt, közbenén is elmentem.
#7 rbc5yzrs 2008. 04. 18. péntek 15:37
szuper
#6 oTtO 2007. 06. 1. péntek 01:01
Édes jó Istenem... Lehet, hogy egy kicsit materialista, és naturalista megközelítésben nyilatkozom, de: iszonyú jó volt..!
#5 Pavlov 2005. 12. 24. szombat 14:44
Azóta elolvastam tüzetesen, és örömmel láttam, hogy egy hamisítatlan Hanake-sztori ez is. Jó olvasni, a szokásos párhuzamok, kukkolások megtalálhatók benne. Fincsi!
#4 Pavlov 2005. 12. 21. szerda 17:16
Vadiúj Hanake-történet??? Vaú!!! Ezt legvadabb álmaimban sem gondoltam volna! Remélem, újra belelendülsz majd az írásba, és sok olyan sztorit olvashatunk majd tőled, mint a DVD-sorozat!!!!

Mondjuk ez se semmi, amit mellékelten olvashatunk....
#3 piszke 2005. 12. 21. szerda 16:04
Csak ez a katasztrofális helyesírás...
#2 Sasha 2005. 12. 21. szerda 15:06
Nem olvastam itt még ennél jobban megírt sztorit!!!!! 1000 pont!
#1 Törté-Net 2005. 12. 21. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?