A+ A-

Duna-parti

Délután ötkor úgy parkoltam le a lakásom előtt, hogy az ingemen megjelentek az izzadságfoltok a légkondi és az a bizonyos 24 órás védelem ellenére, amit annyiszor és persze jobbnál-jobb pasikkal és nőkkel reklámoznak. Kiszállva a kocsiból, még inkább éreztem a kinti forróságot, bár szellő formájában már szerencsére megmutatkozott a várva várt lehűlés.
A lakásban szintén hőség fogadott. Egyből ledobtam magamról mindent és a hűvös zuhany alá állva élveztem, ahogy a vízcseppek percről-percre lehűtenek és felfrissítenek.
Az elmúlt három napban olyan hajtás volt bent a cégnél, hogy egyszer sem tudtam lemenni az edzőterembe. A falon levő tükörbe néztem elégedetten állapítottam meg, hogy még most is rendben van minden a testemmel, hisz 33 éves létemre izmos és fitt vagyok. A hasam ugyan nem kocka, de mindezt ellensúlyozza a kidolgozott mellkasom, az izmos karom és a futásban is edzett lábaim.
A futás gondolata felcsigázott kissé. Olyan rég voltam már futni és a Duna-part egy óra múlva már igazán kellemes lesz azzal a kevéske szellővel, ami már most is érződik odakint. Elhatároztam, hogy kisétálok a partra és legyűrök pár kilométert.
Tíz perc séta után ott is voltam a Népszigetnek nevezett parton. Ezen a részen még sokan sétáltak, de pár kilométerrel feljebb tudtam, hogy már nyugodtabb körülmények lesznek. Oda már nem járnak ki az emberek kéz a kézben, mert az már túl nagy sétát jelentene nekik. Élveztem ahogy átjárja testem a mozgás öröme, tetszett, hogy megnéznek és természetesen én is megnéztem a velem szembejövőket. Semmi különös nem történt egészen addig, amíg meg nem láttam fehér vászoningben és egy rövidnadrágban a velem szembe kerekező srácot. Annyira a szemembe nézett, hogy képtelen voltam elkapni a tekintetem, és ahogy közeledtünk egymáshoz, már szinte zavarban voltam, hogy még mindig egymást nézzük. Az utolsó pillanatban elkaptam a fejem és látványosan a víz felé fordultam. Mindez azonban csak pár további lépésre volt elég, mert ösztönösen, szinte magától fordult meg a fejem, hogy lássa, mindez csupán véletlen volt, vagy a srác is hátrafordul? Szinte egyszerre néztünk vissza. Zavaró és izgalmas érzés volt egyszerre. Egyből elkaptam a fejem és róttam tovább a lépéseket, de már közel sem a futás öröme hajtott, hanem valami egészen más érzés kerített hatalmába.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.81 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 zsuzsika 2015. 02. 8. vasárnap 09:05
Közepes.
#2 v-ir-a 2012. 01. 18. szerda 22:46
kár h nincs folytatás...
#1 Törté-Net 2005. 11. 19. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?