A+ A-

Akarva-akaratlan 2. fejezet

Mivel tudtam, hogy tettem megtorlást fog eredményezni, néhány napra egy haveromhoz költöztem, hogy biztonságban érezhessem magam sógorom bosszúja elől. Ez a srác még az intézetben lett a barátom, két értelemben is. Három évvel volt idősebb nálam és nagy tekintélyt szerzett magának odabent rendkívüli erejével, amivel a kötekedő legényeket leállította. Még a nevelők sem igazán mertek vele ujjat húzni, amióta az egyiknek nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott puszta kézzel. A balga ember az egyik védencét akarta magáévá tenni az engedélye nélkül. Ráfaragott, az élvezet helyett gipszágyat kapott, ugyanis Péter eltörte a gerincét, amikor rajta kapta, hogy a szobájában molesztálja az Ő szeretőjét. Az ilyen dolgok szinte mindennaposak voltak, ami elkerülhetetlen, ha sok fiú évekre össze van zárva. Péter homoszexuális volt, a lányokat csak csicskáknak, szolgáknak tekintette. Soha nem volt kapcsolata nővel.
Amikor odakerültem, már öt éve ott volt. Az első nap kiszúrt engem. Megkérdezte, hogy miért kerültem oda. Elmeséltem a sztorimat és Ő megértően bólogatott. Felajánlotta, hogy amíg ki nem dobják az intézetből, a szárnyai alá vesz. Rengeteget tanultam Tőle és nagyon hálás voltam neki. Művelt, sokoldalú fiú volt. Megtanított verekedni, sportolni és meg szerettette velem az irodalmat. Hobbyja a fotózás volt. Minden csínját-bínját megtanította.
Egyszer ebédnél egy ötfős csapat kóstolgatni kezdett. Péter éppen mással volt elfoglalva. A hálójában szeretkezett egy sráccal. Úgy állt a szénám, hogy nincs menekvés a verés elől. Nem volt rajtam "füstszűrős-sapka". Valaki az utolsó pillanatban riasztotta Pétert, aki azonnal a segítségemre sietett, így aránylag könnyen megúsztam, csak két bordám repedt meg, mire jótevőm a helyszínre ért. Azok a fiúk nyíltan gyűlölték, mert féltek Tőle. Többször is keresztbe tettek neki, de nem tudta őket elkapni, mert a megvert fiúk nem szóltak időben. Akkor, viszont aki szólt, nagy jót tett nekünk, mert az ebédlőbe belépő Péter a saját szemével láthatta az akciót és azonnal közbelépett. Az első hatalmas ütés után, amit az a srác kapott, aki éppen belém rúgott, a többi egyemberként támadt rá, de négyen sem bírtak vele. Az utcán nevelkedett fiú rövid idő alatt legyűrte őket. A fairplay szabályai az utcán nem érvényesek. Ellenfelei megszégyenülve, vérző orral és egyéb sérülésekkel vonultak vissza a küzdelemből.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.46 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 papi 2015. 07. 15. szerda 07:14
Nem rossz
#2 A57L 2014. 02. 18. kedd 04:51
Elmegy.
#1 Törté-Net 2005. 11. 13. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?