A+ A-

Liliána

Az én történetem
Gyermekkorom óta vonzódom a lányokhoz. Mivel falun nőttem fel, az ottani viselkedési normák, társadalmi beállítottságok miatt ezzel a különleges vonzalommal nem törődtem. Azt gondoltam, majd megismerek egy fiút és szépen elmúlik.
De nem így lett. A saját nemem iránt való vonzódásommal 1992 - ben, 22 éves koromban szembesültem igazán. Ez időig volt kapcsolatom fiúval, de csak rossz tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Talán ezért is vetettem számot akkor az életemmel, ki vagyok, mit akarok, hogyan lehetnék boldogabb. 23 évesen többedmagammal - lányok - egy albérletbe költöztünk Budapesten.
Ott ismertem meg eddigi életem - talán igaz ez - egyetlen szerelmét. Ő 19 éves volt akkoriban. Andrea olyan típusú ember volt, aki kifricskázta viselkedésével az általánosan elfogadott emberi normatívákat. Bakancsot hordott, szakadt cuccokban járt, és mindíg olyan dolgokat tett, amikkel másokat "kiakasztott".
Mint később kiderült, ezek a kamaszkori lázadás utórezgései voltak. Lassan kerültünk közel egymáshoz, nehezn ismertük ki a másik jó oldalait. Együtt laktunk már fél éve, amikor elmondhattuk, hogy sikerült összebarátkoznunk. Nyár volt, nagyon meleg, fülledt éjszaka. 10. emeleten éltünk egy panellakásban, a hőség szinte elviselhetetlen volt. Arra gondoltam, hogy az erkélyen töltöm az éjszakát.
Megágyaztam odakint a csillagos ég alatt és élveztem a kellemes, hűvös szellő érintését. Ekkor Andrea megkérdezte, kijöhet - e ő is, velem töltheti - e az éjszakát. Mivel bőven volt hely két ember számára, természetesen megengedtem neki, hiszen akkor még semmi "melegebb" kapcsolatra nem gondoltam. Kifeküdt mellém és mindenféléről beszélgettünk. Később én kértem, hogy hagyjuk abba a beszélgetést mert aludni szeretnék. Akkor odabújt hozzám, egésszen közel, befészkelte magát a karjaimba és úgy aludt el. Furcsa érzés volt így ölelni valakit. Persze szinte az egész éjszakát éberen töltöttem, hiszen nem voltam hozzászokva a társas alváshoz.
A holdfény megvilágította az arcát. Olyan volt mint egy gyámoltalan kisgyerek. Ugyan már teljesen elzsibbadt a karom, de nem akartam megmozdulni, annyira jó volt ez az érzés. Ott fekszik mellettem egy hús - vér ember, kellemes az illata, kellemes testének melege. Hajnalban csak elnyomott a fáradtság. Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcomat és úgy ébresztget. Elmondhatatlanul kellemes volt így ébredni! Ezután szinte minden éjszakát így töltöttünk el, egymás mellett aludva. Lassanként éreztem, mennyire jól esik hozzáérni, simogatni a hátát, cirógatni az arcát mielőtt álomba merülnénk. Pár hét múlva már a többieknek is természetes lett, hogy együtt alszunk, hivatkozva arra, hogy nincs elég hely. (Hozzátenném, három szobás lakást béreltünk heten. Hat ágy volt a lakásban, egy ember mindíg a földön aludt, többnyire én, azaz ez az állítás valós volt.) Ezek a bensőséges éjszakák egyre célratörőbbek lettek. Akartam, hogy azt érezze amit én.
Szexualitásról még mindíg nem esett szó. Kívántam. Eszméletlenül kívántam őt. Eltelt 3 hónap, és még mindíg csak a simogatásoknál, apró pusziknál tartottunk. Egyre nyilvánvalóbb lett, hogy ez a kapcsolat merre halad. Féltünk tőle, ezért megbeszéltük, hogy többet nem alszunk együtt. Emlékeim szerint egy hét telt el így, hogy egyedül aludtam, érezve fájó hiányát.

Az első csók


Mivel jó barátságba kerültünk, a szülei meghívtak egy hétvégére, hogy megismerjék Andrea lányuk legjobb barátnőjét. Ez október végén történt. Természetesen elfogadtam a meghívást, hiszen sülve - főve együtt voltunk ezek után is, csak az éjszakák voltak sivárak. Nagyom betegen mentem el hozzájuk. Aznap este már 39C - os lázam volt. Andrea ágyba dugott és ápolt. Amikor szülei lefeküdtek aludni, ő még mindíg virrasztott mellettem. Gondos ápolásának köszönhetően a lázam lement 37C - ra.
Jól éreztem magam, csak fáztam. Látva didergésemet, pizsamára vetkőzött és odabújt mellém. Átölelt és magához szorított. A könyökömre támaszkodva fölé hajoltam és megcsókoltam az arcát, azután a szemét majd egyre közelebb puszilgattam az ajka felé. Akkor nagyon féltem. Vajon ő is annyira akarja mint én? Hozzáértem a szájához, éppen csak megérintettem. Nem mozdultam onnan, ő sem rántotta el az arcát. Akkor megéreztem a nyelvét, amint végig simogatja az ajkamat. Összefort a szánk, egyetlen véget nem érő csókba. Magamhoz szorítottam, ő a fejemet szorította az arcához hogy még csókoljam, ne hagyjam abba. Nagyon kívántam őt, de csóknál tovább nem jutottunk. Innetől kezdve minden kettesben töltött pillanatban szinte csak egymás ajkát kerestük és természetesen újra együtt voltunk éjszakánként. Körlübelül 3 héttel az első csók útán - amikor már mid a ketten hozzászoktunk - kicsit bátrabb és követelőzőbb lettem. Érezni akartam kezemben a mellét, a lágyékát simogatni, csókjaimmal ott elborítani, ahol eddig még nem jártam. Ez is elkövetkezett.
Éjszaka volt. Hosszú - hosszú csókolózás után megéreztem a vágyát, ahogy kapkodja a levegőt, nyelvemmel érzékeltem nyaki ütőerén szivének gyors lüktetését. A kezemmel felfedező útra indultam, amit a számmal követtem. Végre eljátszhattam a mellbimbójával, ami keményen meredezve reagált nyelvem játékára.
Tenyeremmel simogattam a combját, egyre feljebb haladva vágyinak lüktetése felé. Megállított. Azt mondta hogy ő még szűz és nem akarja ezt. Mondtam neki, hogy jó lesz, bízzon bennem. Tovább simogattam testét, ahol erogén zónáinak rejtelmeit sejtettem. Halkan felsóhajott és megvonaglott melettem. Nem ellenkezett többet.
Az újjammal végig siklottam belső combján, nagyon gyegénden megérintve szeméremajkai közt azt a bizonyos pontot. Tovább nem tudta magát tűrtőztetni, halkan nyögdécselni kezdett, ami engem mégjobban felizgatott. Kezem ritmusával együtt mozgott előbb szelíden, mint ahogy a tenger hullámai nyaldossák a homokot, majd egyre gyorsabban, viharosabban. Teste ívben megfeszült, ahogy elöntötte őt a gyönyör. Akkor én fizikailag kielégítetlen maradtam, de látva a szeretett ember gyönyörét, kárpótolva éreztem magam. Az ajkammal soha nem érinthettem meg ott, ahol a kezem volt az úr. Azt már valóban nem engedte meg.
Megtanultuk, hogyan tudunk egymás melett, egyszerre a gyönyör forássában megmártózni. A mai napig hihetetlen élmény ez számomra.

Sem addig, sem azóta nem sikerült ez felülmúlnia senkinek. Januárban felmondták az albérletet, nem volt pénzünk, hogy közösen lakjunk együtt tovább. Én szállóra kerültem, őt a barátai fogadták magukhoz. Itt ért véget a tesi kapcsolatunk. Ma már férjezett, gyermekes családanya.
Azóta a tél óta nem érintkeztünk többet, de barátok maradtunk. Láthatóan Andrea túljutott ezen az élményen, én nem. Azóta volt egy vőlegényem, de nem vágytam és nem vágyok egy férfi testére sem. Majd hogy nem "zárdába" vonultan élek. Sok lányt ismerek, de senki olyat nem, aki ilyen közel akart volna kerülni hozzám.
Ennyi. Kicsit hosszadalmas, de végre, 6 év után kiadhattam ezt magamból. Aki így gondolkodik, mint én, az megérti mit jelent ez. Most én is társat keresek. Szerető, megértő társat, aki kedves, okos, életvidám. Nem kell, hogy tapasztalt legyen, csak érezni akarjon engem, és én is érezni akarjam őt. Várok. Az élet nem áll meg...
Szavazz Te is!

Átlag: 6.69 pont (113 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#25 feherkalman1 2017. 05. 12. péntek 09:57
Gratulálok Liliana! Nagyon szép történet.
#24 zsomberos 2016. 12. 22. csütörtök 11:53
Kicsit bővebben még jobb lett volna
#23 listike 2014. 11. 15. szombat 06:58
Nagyon szép.
#22 fiú19 2014. 06. 22. vasárnap 19:54
10 pont nekem tetszett a valóságossága.
#21 feherkalman1 2014. 05. 28. szerda 22:13
Szép , szomorú történet.
#20 A57L 2014. 04. 19. szombat 07:01
Én szerintem gyenge.
#19 papi2007 2013. 09. 10. kedd 08:37
jó , de rövid
#18 tutajos46 2013. 07. 10. szerda 11:08
10 pont
#17 Bikmakkocska 2013. 01. 1. kedd 20:58
Megint egy szép történet. 10!
#16 sztbali 2010. 03. 5. péntek 11:41
Jó történet. Remélem még lesznek más történeteid is.
#15 pandur 2007. 09. 18. kedd 11:26
nagyon jó és szépen van irva, tetszett
#14 Mr 2007. 04. 30. hétfő 21:47
Gratulálok Lili! Szereztél egy újabb rajongót a személyemben. Remélem, még olvashatok Tőled újabb történeteket, mert nemcsak őrülten izgatóak, hanem rendkívül EMBERIEK is!!! Üdv Neked, bárki vagy és bárhol is...
#13 angyalka 2006. 05. 8. hétfő 16:22
grat!! nagyon szép, igazi szerelmes és szomorú..valami ilyesmit élek én is át
#12 Liliana 2005. 09. 30. péntek 11:34
Honey: kívánom, hogy legyen részed abban, amiben mi élünk Kedvessel...

Igérem, ha megszületik a folytatás, ide is felkerül majd!
#11 honey 2005. 09. 7. szerda 10:49
Liliána!Köszönöm szépen a válaszod!Kívánok a csodálatos 6 év mellé még sokszor ennyit!Írásaidat azt hiszem minden nap tudnám olvasni még még még.....
Nem tudtam szó nélkül elmenni ezért írtam le az érzéseimet amint elolvastam a soraidat!Nem keresek hiszen ha kell akkor úgy is megtalál a szerelem újra!
Köszönöm a mosolyt amit kaptam Tőled hiszen Te okoztad soraiddal a Lényeddel!
Szeretettel üdvözöllek!Honey
#10 Liliana 2005. 08. 9. kedd 18:00
Honey: köszönöm.
Ez az írás már nagyon régen született, 1998-ban. Akkoriban ez hirdetésként futott egy leszbi oldalon és valahogy idekerült. Végeredményben nem is volt ezzel semmi bajom.
Csak azóta eltelt 7 év, és már régen aktualitását veszítette. Mivel boldog kapcsolatban élek Kedvesemmel immáron 6. éve.
Ezért megtévesztő az utolsó bekezdése...

Már nem kell keresnem.
#9 honey 2005. 05. 31. kedd 18:55
hát azt hiszem régóta nem olvasta ezeket a történeteket,mert szó nélkül nem lehet elmenni mellettük,szerintem!Csodálatos ember lehet Liliána!A belsődet már most imádom és minden vágyam a megismerésed lenne...
Köszönöm Neked ezeket a perceket és a boldogságot és gyönyört amit okoztál a történeteiddel!Kívánok minden jót és szépet Neked!
Mégegyszer,KÖSZÖNÖM!
Egy leszbi lány...
#8 Rajongo 2004. 09. 17. péntek 12:56
Édesem..
Nem gondoltam volna hogy még mindig keresel..5év után..
Ezt azért nem kellett volna...

Mackód
#7 Kover 2004. 09. 6. hétfő 14:34
Szerintem remesen gyenge.
#6 TheChronic 2003. 07. 7. hétfő 20:07
Ez csodálatos történet.Azt hiszem,nem meglepö,hogy nem hiányoltam belöle egyáltalán a szexet,söt,erotikából is elég volt ennyi.Öszinte vallomás,és az érzékek játéka - ez volt minden,amit nyújtott,és ennél többet itt és most nem is igényeltem.A maga nemében remekmű.

Nagyon köszönöm Liliána,és továbbra is maradok az eddigi tisztelettel hódolód:
TC