A+ A-

Néha...

Néha léha lepedők és lomha takarók lágy takarásában ébredek ismeretlen szép szemek vággyal teli sugarában. Gyűrött emlékeim, mint édes papírból gyúrt galacsin rejtik a tegnapot, az alkohollal átitatott rostokon. Ki vagy te gyönyörtünemény? Ki lakik szép testedben? Kérdezem csak magamtól, és csodálom önnön másságom, azt, aki szesztől tehetetlen agyával ilyen csábításra képes. Vajon milyen lehetek, amikor ittasan korlátaimat vesztve magam csábítok?
Magam, aki én vagyok, feloldott külsőm meztelen valójában. Nem ismerem azt a valakit, aki ugyan én vagyok, de sohasem találkozunk. Én akkor megyek, amikor ő jön, nincs felület, amin közös létünk kezet foghatna. Nézem a lányt, eszementen szép, a lelke cirmos, a feneke kerek, bőre tejfel. Innom kellene valamit, mert szavamra vár, a tegnapira, arra a szépre, amiről azt hitte, hogy a szó, ami hallik, a testemből származik, így egyenlő velem. Mondanom kellene valamit, úgy, mint tegnap éjjel, de nem törhetem meg a varázst, inkább csak hallgatok, mint bölcs varázsló a leleplező kérdés után. Ha, szép kocsim lenne és flancos nyaralóm, talán józanul karcos szavaim korlátain átugorhatnánk, de rozsdától vacogó autóm albérletbe vezető lovas hintaján kevés lenne a szesztelen szövegem kétes magyarázata. Édes kincsem, angyalszemű lánykám, mondd meg kérlek, hogy mi áron rohannál velem a hétköznapok szürke falának konok fejjel? Mi lenne az, amiért józan eszem egyszerű fonalát összegabalyítanád saját aranyzsinóroddal?
Felkönyökölök, nézem hibátlan szemöldökét és paradicsomajkát. Beszél, érdeklődik, kívánságom lesi. Igen, egy kávé jól esne, mondom, ebből baj nem lehet, talán a nagyok is így mondják. Meztelen testéről ledobja a takarót, feláll, nem szégyenkezik, mosolyogva néz rám, tudja, hogy mozgó testének látványa örömet okoz nekem. Örül, hogy örülök, boldogságunk pillantásunkban válik valósággá. Anyám! Temetem kezembe arcom, amint már nem lát. Mit vétkeztem én? Miért nem vagyok olyan, mint részegen? Sokan kötekednek és bántják a világot, ha isznak, én csak csábítok. De, ahogy józanon rendes, aki tegnap még pofán vert, és bocsánatodért esedez, én suta bohóccá válok, minden csábítók ellentéteként. Verjen az isten korai halállal, inkább, mint efféle kínnal. Legyek inkább pap, vagy befele fordult megszállott, de szép nők érintését ne kövesse kiábrándult másnapi mosoly.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.11 pont (9 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 papi 2015. 01. 22. csütörtök 22:24
Egész jó
#4 A57L 2013. 11. 16. szombat 05:13
Nem rossz.
#3 Reb 2005. 08. 17. szerda 08:47
kifinomult, bár néhol giccses... de azért nagyon tetszett!
#2 gandi 2005. 08. 17. szerda 03:29
"Magam, aki én vagyok, feloldott külsőm meztelen valójában. Nem ismerem azt a valakit, aki ugyan én vagyok, de sohasem találkozunk." "Ő még nincs itt, talán a holdon jár, apró ugrásokkal repked a napfényes semmiben" Mi ez a baromság?
#1 Törté-Net 2005. 08. 15. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?