A+ A-

Levél

Drága !
Levelet írok neked, mert meg akarom mondani, hogy megint rád gondoltam ma hajnalban, amikor felébredtem ugyanúgy, ahogy tegnap is és tegnapelőtt is. Ilyenkor újra végiggondolom, átélem azokat a perceket, amelyeket veled töltöttem átöleltelek, vagy megcsókoltalak.
Persze erre azt mondod, hogy hülyeség, nekem mégis sokszor a nap legszebb része visszaidézni a gyönyörű szép melleid formáját a bőröd illatát. (Bár múltkor azt mondtad, hogy nincs is ilyen, legfeljebb izzadság - szerintem a kettő között van átmenet - ) Érdekes, hogy mennyire belémvésődtek ezek a pillanatok ! Tisztán érzem a lélegzésed ütemét, ahogy magadhoz szorítottad a fejem, s ahogy a nyelvem alatt élettel teli ágaskodásba kezdenek azok az imádott bimbók. Sok ilyen pillanatot, képet, vagy egyéb momentumot tudok felidézni, a könnyeid sós ízétől, - melyeket lecsókoltam az arcodról - a bolyhos, nedves forróságig, - melyet minden vágyam végigsimogatni, végigcsókolni - .
Most megint biztos azt mondanád, hogy csak fantáziáljak az az én bajom, hogy mire gondolok, teneked ehhez semmi közöd. De tudom ! Érzem ! A te tested is reagál az enyémre. Több régebbi példát is mondhatnék, de nem ez a lényeg hanem az, hogy az én testem sem reagálna úgy a tiédre ahogy most, illetve a szellemi kapcsolat ami köztünk kialakult. Ami alapján azt mondtam, illetve mondom : szeretlek. Valamit szerintem te is érzel csak nem tartod helyesnek ezért harcolsz ellene. Sokszor küzdöttem én is az ellen amit érzek irántad, de a végén mindig rosszabb lett, így rájöttem, tulajdonképpen együtt lehet élni adott körülmények közt ezzel a fájdalmas és kielégítetlen érzéssel. Azt gondolom, hogy neked sem volt jó érzés többször is a testünk által felcsigázva, de kielégítetlenül elválnunk. Még ha ezt tompítja is az a gondolatod, hogy hű maradtál az elvekhez, amelyek nem biztos, hogy a sajátjaid, de a konvenciók által elvárt magatartás igazodni hozzájuk.
Hidd el tudom, és nagyon nagyra értékelem azt hogy egyáltalán valamennyire a magadhoz engedtél. Tudom milyen nagy dolog ez tőled és imádlak érte. Imádom a könnyeidet amelyeket nem lehet hazudni, imádom a felgyorsuló pulzusodat és lélegzetedet melyet nem lehet eltitkolni, a felforrósodó testedet és egyáltalán téged úgy ahogy vagy.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 zsuzsika 2014. 10. 30. csütörtök 20:12
Közepes.
#2 A57L 2014. 09. 5. péntek 06:09
Nem rossz írás.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?