A+ A-

Tengerparti kaland

- Igen... csináld! - suttogta félig elalélva, érezve a közelgő édes kéjt. Igen, már jön az az ismerős bizsergés onnan a medencecsontja felől, valahonnan a gerince tájékáról, egy meghatározatlan pontból hogy aztán összpontosuljon minden oda, a lába közé, a nedves redők közé, a kis sötét barlangba, amelynek bejáratán most barátja szerszáma csuszkál erőteljesen ki-be és ezt az egészet mintha azzal a kis gombbal indítaná, amely onnan, a nedves szirmok közül bújik elő és amelyet most jobb kezének középső ujjával egyre vadabbul simogat körbe-körbe...
- Au, au ... - hallotta valahonnan messziről barátja fájdalmas hangját, és egy pillanat alatt magához tért a kábulatból, annál is inkább, mivel barátja egyszeriben mindent abbahagyott és nagy jajgatással leszállt az ágyról. A lánynak hirtelen egy gyermekkori emléke jutott az eszébe: 3-4 éves lehetett, éppen megtanult kerékpározni - a házuk előtt lévő dombbal viszont sehogy sem tudott megbirkózni, pedig de sokszor is megpróbálta. Aztán egy napon, minden erejét és bátorságát összeszedve újra nekiveselkedett. Már csak pár méter hiányzott a domb tetejéig amikor a szomszéd fiú, Géza rákiabált: úgysem érsz fel, úgysem érsz fel..! - és tényleg, pár méterrel a cél előtt feladta, nem bírta tovább és visszagurult... Gézát akkor egy életre meggyűlölte...
Mindene lüktetett. Kapkodva szedte a levegőt és ujjai még mindig a keményre duzzadt, nedves borsószemet simogatták, másik kezével bal mellét markolta... Lassan eljutott a tudatáig, mi is történt valójában. Barátja ott állt előtte az ágy végén, meredező szerszámmal, meggörnyedt testtel és a fájdalomtól eltorzult arccal makogott:
- Ne haragudj, képtelen vagyok folytatni, mindenem fáj, úgy érzem, szétreped a hátamon a bőr.. - mondta és óvatosan a háta mögött lévő fonott székre roskadt.
A lány felült az ágyon. Még mindig reszketett az egész belsője, jobb kezének ujjai még mindig lábai között matattak és talán a gyors mozdulattól - ahogy barlangjának nedves bejárata hirtelen bezáródott - pukizáshoz hasonló hangott hallatott. Maga sem tudta, hogy ettől a hangtól-e, vagy az egész helyzet komikus voltától, de féktelen nevetésben tört ki. Barátja értetlenül meredt rá és úgy nézett ki, mint akit rettenetesen dühít a lány nevetése. A lány csak kacagott, mellei vidáman táncoltak a nevetés ritmusára.. Nevetett, pedig az igazat megvallva, sírni lett volna kedve.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.5 pont (8 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 A57L 2014. 02. 12. szerda 06:29
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2005. 08. 6. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?