A+ A-

Rebecca

- Gyere bemutatlak a húgomnak! - lökte oldalba Steve hirtelen ötlettol vezérelve Robertet. Mindketten Steve születésnapi partijának nagy kerti sátrában ácsorogtak, elobb még elmélyülten beszélgettek a különféle édességektol és hidegtálaktól roskadozó asztaloknál.
- Megyek már! Csak ezt a falatot még lenyelem. - forgatta meg szájában az utolsó falatot és tette le a tányérját a legközelebbi asztal szélére a hirtelenszoke fiú, aki most volt eloször kollégiumi szobatársának családjánál.
A két elso évfolyamát most záró fiatalember átvágott a vendégek sorain. Steve anyja szinte mindenkit meghívott, aki élt és mozgott és tudott a fiáról valamit. Itt voltak a régi haverok, iskolatársak, és a rokonok persze, szóval több mint száz ember.
A srácok a hatalmas kert vége felé ballagtak, oda, ahol az embermagasságúra növesztett, gondosan megtervezett és formára vágott sövénylabirintus állt a néhány nagy, évszázados tölgyfától balra, szinte a kofal mellett. Ez egy ideális helyet kínált arra az esetre, ha az ember el akart bújni a világ baja-zaja elol. Az útveszto elég nagy és bonyolult volt ahhoz, hogy egy idegen tényleg eltévedjen benne.
- Rebecca is ide szokott elbújni, ha elege lett a világból. - folytatta Steve a séta közbeni beszélgetést, aminek témája a barátjának bemutatandó lány volt.
- Ismered a rejtekhelyét?
- Még szép, hogy ismerem! - nevetett fel Steve, mikor éppen odaértek a különös hely bejáratához. - De most már maradjunk csendben, nem akarom, hogy ido elott meghallja: meg akarjuk lepni ot.
A két fiú elhallgatott és nekivágott a kacskaringókkal, éles válaszutakkal teleszott külön világnak. A magas növényfal néhol csak egy embernek elegendo helyet hagyott, néhol meg kiszélesedett, sot fapadokkal, koasztalokkal kis pihenoket, zugokat takargatott.
- Mindjárt ott vagyunk! - tette az ujját szükségtelenül a szája elé Steve, mikor hátraszólt a barátjának, aki az elobbi figyelmeztetése óta meg se mukkant, és már fogalma sem volt, merre járnak, hová lyukadnak ki.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.04 pont (67 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 papi 2016. 04. 18. hétfő 13:36
Nagyon jó
#9 feherfabia 2016. 01. 23. szombat 07:09
Nagyon szép!
#8 A57L 2013. 09. 1. vasárnap 05:11
Nem rossz.
#7 v-ir-a 2012. 01. 20. péntek 22:58
azta de jó volt olvasni....grt az írónak
#6 nagygege 2005. 06. 7. kedd 14:04
igen nagyon kimondhatatlanul jóóó
#5 David 2005. 05. 27. péntek 08:12
Tökéletes, várom a folytatást
#4 wergy 2005. 05. 26. csütörtök 22:51
10-10-10-10-10-10-10-10-10!!!!!
Remek! ;)
Igényes megfogalmazás, kerek történet... Nagyon tetszik.
#3 B 2005. 05. 26. csütörtök 14:27
Teljes mértékben igaza van Pavlovnak.Ritkán lehet olvasni(sajnos)ilyen hosszú történetett.
#2 Pavlov 2005. 05. 26. csütörtök 12:42
Végre egy jó hosszú sztori. Ilyen kell még sok!
#1 Törté-Net 2005. 05. 25. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?