A+ A-

Éjszaka Velencében

A velencei éjszakák mindig egészen különböznek a vizen épült város nappalaitól.
Egy barokk székecskén ülök és az arcomat pirosítom a régi, nagy, aranyos keretbe csiszolt velencei tükör előtt. A nyitott ablakon keresztül nem hallatszik már a városnéző turistacsordák zsivaja és nyüzsgése, elcsitult a világ összes nyelvének rokkája, megszűnt az idegenvezetők mindent túlharsogó hangja, amint azt magyarázzák, hogy éppen itt, ennek a palotának a második emeletén fogták el Giacomo Casanovát, amikor éppen egy dózse fogadott lányával szerelmeskedett. A velencei éjszakában másmilyen hangok moraja áramlik: szerelmesek halk hívogatásai, a házasságtörések titkolt érzékiségével és a nyár izgató melegével elegyedve.
Készen állok egy éjszakai kalandra. Csak még egy csepp kellemes illat a súlyos kristályüvegcséből a hónaljam alá, a melleim és a combjaim közé. Valamint a lenge piros ruha, amelyet meztelen testemre húzok és amelyet csupán két vállpánt tart.
Enrico cigarettázik és iszogat a hátam mögött. Időnként rátekintek a tükörben. Az imént adott csókoktól még nedvesen, a sliccéből kiáll ágaskodó hímtagja. Engem figyel, hogyan készülődöm és öltözködöm. Meg van elégedve a látottakkal. Feláll és odajön hozzám.
- Csak egy valami hiányzik rólad, Jana - és a csavaros diófaszekrényből egy japán dobozt vesz elő. Turkál benne, majd egy aranykapcsos, rózsaszínű muránói tejüvegből készült nehéz nyakékkel lép hozzám.
- Ezt a nyakéket akkor viselte az őseim közül egy nő, amikor Casanovával szerelmeskedett - mondja, és a nyakamba akasztja.
El vagyok büvölve. Gyönyörű, régi munka, amelynek ma már felbecsülhetetlen értéke van. Enrico a hátamhoz simul. Hátsó felemen megérzem felálló hímtagját, éppen a fenekem két félgömbje között. Nem mozdítja. Éppen csak tartja ott és úgy élvez ebben a nyugalmas érintésben, akárcsak én.
- Gyere, ideje mennünk - mondja egyszerűen, és kézenfogva vezet ki a régi szobákból, le a márványlépcsőn. Nem a térre jutunk ki, hanem a másikoldalon egy olyan velencei csatornára, amelyen egyetlen hullám nélkül tündököl a víz. Az ósdi fagerendákhoz kötözött nagy motorcsónakhoz vezet. Lehet, hogy Casanova is éppen éppen ezekhez az oszlopokhoz kötötte ki annak idején a gondoláját.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.42 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2016. 11. 10. csütörtök 02:15
Érdekes írás.
#3 dddd 2005. 05. 10. kedd 11:33
ez lopott történet... ezt már ismerem, de férji elbeszélésből, és Kata nevű nővel, szintén Olaszországban.
#2 onyx 2005. 05. 9. hétfő 19:47
gyönyörű (:
én csak egy kis szendvicset hiányolok belőle..
#1 Törté-Net 2005. 05. 9. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?