A+ A-

Vera 1. rész

Verának pontosabban Veronikának hívták azt a lányt, akiről ez a történet szól. Veronika volt a keresztlevelében szereplő név, de mindenki csak Verának szólította, mivel így akarta egészen kislány korától kezdve. Mert elég régi a mi kapcsolatunk. Már az óvodában egy csoportba jártunk, és ez az egy osztályba járás meg se állt volna egészen az érettségiig, ha nem szól közbe az élet.
Apám katonatiszti pályafutása miatt családunk néhányszor költözésre kényszerült. A ilyen lakóhelycsere persze felégetett mindent maga körül. Kapcsolatokat, barátságokat talán még szerelmeket is. De mi a Verával nem hagytuk magunkat! Az áltanos iskola vége felé jött a költözési parancs, de én ellenálltam. Még fél évig. Így a Verával fejezhettem be a nyolc osztályt. A gimnáziumba már az új lakhelyünkibe kellett jelentkeznem. Ekkor aztán csak kikönyörögtem, hogy Vera legyen nálunk legalább a nyári szünetekben. Az egymás utáni vakációkon aztán egyre több időt tölthettünk együtt, az első nyáron három héttel kezdve míg ez az időtartam fel nem kúszott a harmadik osztály befejezésére már két hónapra. Június utolsó hetétől kezdve augusztus végéig közössé vált a világ.
Egyet még itt, előre le kell szögeznem: nem lettünk szerelmesek egymásba. A hosszú együtt gyerekeskedés inkább valamiféle fivér-nővér testvérkapcsolattá nemesítette a barátságunkat. Talán ezért is volt a gyerekkoron átívelő barátságunk ilyen tartós. Olyanok voltunk mint egy ikerpár. Mármint kétpetéjű ikrek. Együtt lógtunk, haverkodtunk, buliztunk, cikiztük ki az éppen fel-felbukkanó srácokat vagy lányokat. Ennek persze meglett az eredménye: barátságunk eleve meddővé tett minden más kapcsolatot, de ezt akkor mi nem vettük észre abban a kamaszodásunkkal, nemi érésünkkel és erre való ráébredésünkkel fűszerezett világunkban.
Az egész képet még egy tény bonyolította igazán, ami a történetünk szempontjából alapvető fontosságú lett: egy kicsivel több mint egy évre a születésem után családunkba érkezett az öcsém, aki kezdetben egyáltalán nem befolyásolta Verával való viszonyomat. Ő élte a saját életét a saját csajozásaival és csalódásaival együtt, mi meg a magunkét. Ez így volt egészen addig a bizonyos nyárig.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.9 pont (102 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 feherfabia 2015. 12. 12. szombat 06:33
Nagyon jó!
#12 Ulysses 2015. 07. 31. péntek 19:03
Jópofa szóvirágok, érdekes fordulatok, hosszasan, de nem unalmasan részletezett történet.Megnézem a folytatásait is...
#11 deajk2008 2015. 03. 16. hétfő 09:32
tetszett, jó lett 9p, folytasd....
#10 A57L 2013. 09. 1. vasárnap 05:08
Jó írás.
#9 papi 2013. 05. 23. csütörtök 05:32
Bevzetés, történet befejezés kellene, hogy legyen.
#8 sihupapa 2008. 10. 4. szombat 04:56
jó.
#7 915 2005. 08. 5. péntek 04:41
mi ebben a családi??? -1 pötty
#6 Nagy János 2005. 04. 8. péntek 17:34
Mi ebben a családi ?
#5 Pauba 2005. 04. 4. hétfő 22:45
Köszönöm az észrevételeket. A helyzet az, hogy a folytatás már készül, ez itt valóban csak a bevezetés. Mégis azért küldtem be, hogy megnézzem, hogyan tetszik eddig a sztori.
Szóval türelem...
#4 Süni 2005. 04. 4. hétfő 21:22
Jó az írói vénád, de fogadd meg Mz/X és Steve tanácsát.

#3 Steve 2005. 04. 4. hétfő 17:33
A bevezetés tényleg hosszú, a lényeg a végén öszecsapottan rövid volt!
De azért összességében, jó ötletekkel tűzdelt, nem rossz írás.
Írj más történetet is, mert alkalmasnak talállak erre!
#2 Mz/X 2005. 04. 4. hétfő 15:04
Kicsit sok bevezetés, és kevés "történés"..
8p
#1 Törté-Net 2005. 04. 3. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?