Marcipánrózsa

Selyemmel kötötte be a szemét, úgy vezette be a szobába. Gyengéden karját fogva irányította maga előtt. Mikor az ágyhoz értek levette a kendőt. A látvány csodálatos volt. Apró mécsesekkel borította be a szobát, az ágyra rózsaszirmokat szórt és marcipán rózsákat. Egyszerűen tökéletes volt. Az ámulattól nem jöttek szavak a torkára. Csak nézte a meglepetést, mintha legszebb álma vált volna valóra. Érezte, hogy hátulról átöleli és csókot nyom nyakára.
– Tetszik? – kérdezte.
– Csodálatos.. – suttogta, még mindig ámultan nézelődve.

A fiú végig fektette az ágyon, és fokozatosan megszabadította ruhadarabjaitól. Lassan előbújtak formás mellei, melyeket csókokkal borított, pici köldöke, formás lábai. Tejfehér bőre csillogott a félhomályban. Kezébe vett egy marcipánrózsát, és végigsimította vele testét. Végig húzta combjain, keresztül a hasán, át a mellei közt, majd az ajkain játszadozott. Finoman szirmonként a szájába helyezte és hagyta, hogy szétolvadjon benne. Simogatta a hasát, s szájával masszírozta kebleit. Följebb csúszott, a nyakát kezdte csókolgatni.