A+ A-

Punci 10000 méter magasban

Munkámból adódóan gyakorta utazom külföldre, így a hozzám hasonló vándormadarakkal egyetemben, a hosszú évek alatt lassan én is átéltem a rendszeres utazás minden örömét, és gyötrelmét. Kezdve az első utazások izgalmától (amikor még egy vámos kollega olyan egyszerű kérdése is, mely szerint "üzleti, vagy turista útra utazik?" zavarba tudja hozni az embert, és ennek megfelelően pár órás játékba felejtkezhet ki- és becsomagolva az összes ruháját, garnélarák konzervjét, és mini esztergagépét, az utazó társak és a vigyorgó vámos el nem múló gyönyörűségére) át a méla undor és a délibábos hajnal vízióján, egészen a napjainkra jellemző nihil és közöny rutinjáig, minden periódust szépen megkínlódtam.
Őszintén szólva, egy-egy repülés alatt az ember olyan szinten tud belefeledkezni unalmába, hogy a lehető legritkábban jut eszébe, hogy társas és kulturális kapcsolatok ápolásába kezdjen, illetve hazánk jó hírét, és személyes varázsát fitoktatva azon igyekezzen, hogy úton útfélen megcsillogtassa acélos elméjét (félreértések elkerülése végett: nem a nehéziparban dolgozom !) és bájos modorát.
Mindazonáltal hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elmúlt 3-4 év alatt nem sikerült néhány kedves szuvenírrel, egy-egy önzetlenül felkínált Túró-Rudival (csak Malévon!) pár barátságosabb padszomszéd háláját és megbecsülését elnyernem. (Ezen eseményekre egyébként nagy általánosságban igaz, hogy minél gagyibb és használhatatlanabb aprósággal leped meg az utazó társakat, annál hálásabbak. A mai napig nem értem például, hogy a francia EDF elnöke (a magyar elektromos művek tulajdonosai többek közt) Francois Roussely - akivel egy borongós őszi napon sikerült együtt utaznom Lyonba - miért örült olyan fenemód
egy pár órás beszélgetést követően a nálam talált 1974-es Casco-s kártyanaptárnak, rajta egy platós IFA gumiján ücsörgő szőke portáslánnyal? A fene sem igazodik ki rajtuk... )
Mindazonáltal az utóbbi időben rákaptam, hogy ha már sikeresen letudtam az aznapi betevő tárgyalást, szabad kapacitásomat nem csak azon válogatott kínzás nemek memorizálásnak szentelem, amit a reptereken csatangoló 3-12 éves korú randalírozó, üvöltöző és legtöbbször csapatokban garázdálkodó gyermekeknek szánnék, hanem igyekszem arcomra nyugalmat erőltetve minden repülőtéren felfedezni és kiosztani a "legszebb szakállas nő", a "leggyorsabb WC-re igyekvő",(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.84 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 A57L 2014. 09. 29. hétfő 07:30
10P Nekem nagyon tetszett.
#10 AlexHun 2014. 04. 22. kedd 19:27
Szuper!!!
#9 papi 2013. 12. 28. szombat 20:44
Egész jó
#8 zsuzsika 2013. 10. 29. kedd 16:36
Csak az a sok zárójeles mondat ne lenne.
#7 sihupapa 2008. 12. 21. vasárnap 22:11
hát az utazásnak is vannak örömei.
#6 laca 2008. 07. 15. kedd 23:34
Mindjárt el is élvezek:_! Mivel éppen most csikarom ki magamból a csodálatos nedveket!!! ÉS SIKERÜLT IS!!! HÚÚÚÚÚÚÚ !!!!!!!! De jó ezt csinálni!!!!!!
#5 laca 2008. 07. 15. kedd 23:21
Nekem tetszett!
#4 ndr 2005. 04. 19. kedd 15:51
Túl finomkodó, akár a Romana-ba vagy a Tiffany bais elmenne, a pornó legyen kemény, öncélú és vulgáris.
#3 Solo 2005. 04. 19. kedd 10:39
Nagyon jó történet.A bevezetés egy kicsit hosszú, ettől függetlenül 10 pont.
#2 Marci 2005. 03. 20. vasárnap 15:59
Kicsit hosszú a bevezető rész, de a lényeg az élvezhető:)))
#1 Törté-Net 2005. 03. 19. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?