A+ A-

Az utolsó tábor

Eredeti szöveg:
Az itt leírt történet, még az előző rendszerben történt. Általános iskolai tanulmányaimat éppen befejezve, ( évvesztes lévén éppen elmultam 15 éves ) egy nyári úttörő sátortábor résztvevője voltam, kihasználva az iskola nyújtotta utolsó lehetőséget. Jellemző, hogy felügyelőként jelen volt két tanár, két-három szülő és három úgynevezett ifivezető (két lány és egy fiú kb. 18 évesek). Egy ilyen tábor számunkra az első "nagy felelőséget" is jelentette, hiszen az éjszakai őrséggel a társaink épségére kellet vigyázni, két óránkénti váltással. Persze ez nagyon jó bulinak tűnt, és az is volt. Ezen a nyáron, mint már két éve, a szüleim voltak azok a szülők, akik jelen voltak, mint felügyelők. Az ifivezetők egy állandóan horgászó huszonéves srác és két 18 éves, állandóan együttlévő barátnő.
A tábor egy tóparti, fenyves erdőben helyezkedett el, akárcsak a szomszédos sátortáborok. Megérkezésünk napján, a kipakolás után azonnal megtámadtuk a strandot, ahova az ifivezető lányok és egy tanár kisért le bennünket. A többi felügyelő fent maradt ebédet készíteni, ugyanis a tábor önellátó volt. A strandra érve, sokan azonnal a vízbe vetették magukat. A lányok (Erika és Andi) a parton elhelyezett öltözőfülkébe mentek a fürdőruhájukat felvenni, mivel nekik a táborban erre nem volt idejük, akárcsak nekem. Elindultam én is átöltözni, de nem tudtam, hogy Andiék ott vannak. Odaérve a kétrészes fülkéhez, bementem abba a fülkébe, aminek nyitva volt az ajtaja. Csendben nekiálltam átöltözni, és akkor figyeltem fel a szomszéd fülkéből hallható hangokra. Andi éppen a következőt mondta Erikának:
"Egyre jobban kívánom az ujjaimat".
Erre Erika válasza:
"Este masztizunk?"
Erre váratlanul leesett az órám.
Nagyon mérges lettem, hiszen szívesen halhattam volna tovább a párbeszédet, de mivel az óra égzengést okozott - amit szerintem még ötven méterrel arrébb is lehetett hallani - abbahagyták a beszélgetést. Azon tűnődtem, hogy most gyorsan kimenjek a fülkéből, vagy várjak. Ám gyorsan végeztem az átöltözéssel, és kiléptem a friss, ciklámen illattal tűzdelt erdei levegőre. Szerencsétlenségemre, vagy szerencsémre Ők is akkor léptek az erdei tisztásra - a fülkéből - a parttól kb. 50 méterre. Én nagyon gyorsan fülig pirultam (legalábbis azt hiszem) és futottam egyenesen a vízbe.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.32 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 listike 2014. 05. 1. csütörtök 19:27
Nem a legjobb.
#4 A57L 2013. 10. 4. péntek 04:21
Elmegy.
#3 :-) 2005. 03. 21. hétfő 07:24
sok pici apróságtól....

édes
:-)
#2 én 2005. 03. 20. vasárnap 20:41
érdekes, folytatnád? kicsit több, részletesebb körítést is írhatnál hozzá, úgy izgibb lenne.
#1 Törté-Net 2005. 03. 19. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?