Művészlelkek

Szavazás átlaga: 6.94 pont (18 szavazat)
Megjelenés: 2005. március 17.
Hossz: 18 100 karakter
Elolvasva: 1 235 alkalommal
Ez volt az utolsó évem a gimnáziumban. Tudtam, hogy el kell döntenem, mit is kezdjek az életemmel, hogyan tovább. S mivel én is azon kevesek közé tartoztam, akiket a sors különleges tehetséggel áldott meg, a döntés még nehezebb volt számomra. Választhatok-e olyan foglalkozást, ami nem nyújt biztos megélhetést? Élhetek-e a muvészetnek, képes leszek e feláldozni a biztonságot nyújtó talajt, hogy a festok köreibe emelkedjek és végigszárnyaljak az életen, mint aki egy másik szférába tartozik?

Nehéz kérdések voltak ezek, amelyeket egyedül, minden segítség nélkül képtelen lettem volna megválaszolni. Az ember, aki a segítségemre sietett, maga is muvész volt. Abban az évben kezdett az iskolánkban tanítani, mint rajz – és irodalomtanár. Már az elso órán kiszúrt magának, mintegy "megjelölte a homlokom", ahogy a kiválasztottakét szokták. Nagyon sokat foglalkozott velem, sokszor még tanítási órák után is fenn voltunk a rajzteremben. Igazán jó tanár volt, és valóban kiváló muvész. Elnéztem, ahogy egy-egy muvén dolgozik, feszült figyelemmel munkálva meg a részleteket, elmerülve az alkotás varázsában. Ilyenkor olyan érzések ébredtek bennem, amiket nem tudtam megmagyarázni. Kezdetektol valami furcsa kötodést éreztem iránta, ami a hónapok alatt lassan szerelemmé mélyült.

De tudtam, hiába várnék viszonzást tole, hiszen a tanítványa vagyok, és végtére is o már majdnem negyven éves... Igaz, a korkülönbség számomra nem jelentett volna akadályt. A muvészet sok mindent megtanít az embernek, aki nyitott szemekkel és fülekkel közelít felé. Így azt is, hogy az életnek szférái vannak, és a szerelem az a szféra, ahol nem számít semmi más, csak az érzés, ahol mindenki egyenlo, senki sem különb, illetve mindenki különleges a maga módján, és nem jelent akadályt sem tér, sem ido, sem helyszín.
Ebbol kiindulva nagy várakozásokkal néztem a közelgo osztálykirándulás elé. A kíséro tanár ki más lehetett volna, mint Barcsay Miklós rajz – és irodalomtanár. Egészen az utolsó estéig kerülgettük egymást, amikor aztán az osztály éjszakai erdei túrára ment az osztályfonökkel. Ilyen ötlet is csak a mi osztályfonökünknek juthatott az eszébe. Bár ez volt az a pont, ahol sikerült nem várt közelségbe kerülnöm Barcsayhoz.

Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 9 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6.94 pont (18 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2022. október 18. 11:36
#9
Tanár, diák és szép.
1
én55
2021. december 3. 10:39
#8
Miért baj ha kitalált?
1
Andreas6
2018. január 30. 08:06
#7
Persze, hogy kitalált, de attól még nagyon szép!
1
zsuzsika
2015. február 3. 08:15
#6
Ez tényleg egész jó.
1
a
A57L
2014. szeptember 16. 06:09
#5
Elég jó lett.
1
l
listike
2013. december 19. 07:58
#4
Nagyon tetszett.
1
p
papi
2013. december 5. 05:04
#3
Nem rossz
1
chris
2005. március 21. 19:02
#2
tuti, h kitalált.
1
T
Törté-Net
2005. március 17. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1