A+ A-

Maison du l'Amour 4. rész

Dacára első lakásán töltött éjszakánknak és iránta érzett érzéseimnek, nem költöztem össze Ölelővel, amit ő meglehetősen nehezményezett. Még mindig szinte halálra rémült voltam attól, hogy mikre vagyok képes tőle. Eddig is voltak egyéjszakás kalandjaim, többé-kevésbé remek partnerekkel, de érzelmileg teljesen érintetlen tudtam maradni. Kolléganőm - aki a Házba irányított először - fejét csóválva közölte velem, hogy olyan vagyok, mint a legtöbb férfi, csak nőben. Nem merem magam elkötelezni. Nem tudtam vitatkozni vele.

Megállapodtam Ölelővel, hogy két hetet kihagyunk, nem érünk egymáshoz, hanem csak beszélgetünk, közös programokat csinálunk. Szegény beleegyezett, mit tehetett volna mást! Meg akartam őt ismerni, hogy minden "másféle" befolyástól mentesen dönthessek. Ezzel viszont csak azt értem el, hogy munkaidő alatt és után vagy amikor együtt mászkáltunk, állandóan csak a szexre tudtam gondolni. Vele! Ha férfi lennék, azt mondanám, hogy állandó merevedésem volt a jelenlétében. Miként neki az én jelenlétemben, jól láthatóan, hiába is akarta takargatni a drága. Egy hét elteltével, ha hazaértem, máris rohantam volna vissza hozzá, letepertem és megerőszakoltam volna. Na, ennyit a nyugodt döntési körülményekről! De kitartottam és becsületére mondva, kitartott ő is. Én büszkeségből, ő meg azért, mert nem mert mást tenni. Egy hét múlva már eszelősen vágytam rá, éjszaka - szokásomtól eltérően - a pornó határát súroló erotikus filmeket néztem, mély irigységbe merülten, hogy másnak lehet, nekem nem. Szinte dühös voltam Ölelőre, hogy még csak meg sem próbálja áthágni a megállapodást! Pedig magamnak köszönhettem ugye az egész szenvedést... Addigra már izzott körülöttünk a levegő, el nem csókolt csókjaink, egymást el nem érő érintéseink és öleléseink ott tolakodtak mögöttünk és egyre hangosabban követelőztek. Így érkezett el végre a szex mentes két hét utolsó napja. Ölelő nem volt bent a munkahelyen, szabadságot vett ki. Nocsak, mire készül imádatom tárgya? Merthogy valamire készült, az biztos. Egész nap nem hívott fel, viszont a munkaidő végén egy boy hozott egy hatalmas virágcsokrot, a csokor közepén megint egy kis kártyával.

"Legyél holnap este 7-kor a Maison du l'Amourban. Megfelelő öltözet elvárt. Jelige: Carezza."

Hülye egy jelige volt, csak reméltem, hogy nem arra gondol, hogy ott a Házban is meg kéne tartóztatnunk majd magunkat. De vajon mi lehet a megfelelő öltözet? A Ház berendezésére visszagondolva úgy véltem, hogy valamilyen igazán elitebb darab.

Úgy készülődtem erre a randevúra, mint még egyikre sem. Elmentem egy szex-fehérneműket áruló boltba, ahol szinte azonnal megakadt a szemem egy borvörös, szatén, csipkés melltartó csodán, amelynek kosarán elöl, a mellbimbóknál lepattintható volt az anyag. A bugyi alja ugyancsak leszedhető volt, tág teret engedve ezzel az édes behatolásra. Ahogy próbálgattam a fehérneműt, elképzelve Ölelőre gyakorolt hatását, hát már attól majdnem orgazmusom támadt a próbafülkében. Vettem hennát is és egy sablon segítségével apró mintákat festettem oldalamra és hasamra. A minta-sor ívelten lefelé mutatott, ölem irányába. Mikor teljesen megszáradt, felvettem egy szűk, borvörös szatén szoknyát, hozzá egy kombiné pántos, karcsúsított és merevítős felsőrészt, amely szintén borvörös volt, mellrészén apró gránátköves hímezéssel, a szélén vékony, fekete csipkével. Vállaimon fekete, vékony selyemsálat vetettem át és egy fekete, tűsarkú szandálba bújtam bele. Gondolkodtam, hogy kalapot is vegyek, de az azért már túlzás lett volna. Így is pazarul festettem. Reményeim szerint Ölelő minimum térdre esik előttem és kér, hogy legyek az ő királynője. Én majd nagy kegyesen kezemet nyújtom, amit ő lágy csókokkal halmoz el és én halk, fátyolos hangon igent mondok bármit is kérne tőlem.
Most már kockázatmentesen tehettem, hiszen rengeteg beszélgetésen voltunk túl. Ölelő - az ágyon kívül - meglepően szelíd lélek volt. Szerette az állatokat, a természetet, szeretett színházba és moziba járni, könyveket olvasni. Egyedüli agresszívnek mondható szenvedélye az íjászat volt, de sosem állatra lőtt. Rájöttem, hogy ez taníthatta hatalmas önfegyelemre és türelemre. Így leírva átlagos fickónak tűnhet, de én már ismertem a másik énjét is. A vadságát, az erejét, a nyitottságát. A szerelmét.

Leparkoltam a Ház előtti parkolóba, Ölelő kocsija már ott volt, sok más kocsi társaságában. Végig simítottam szoknyámon és az izgalomtól enyhén bizonytalan léptekkel megindultam a Ház felé. Tudtam, hogy ott vár rám Ölelő, hogy végre-végre megint levessünk magunkról minden gátlást és ruhát. Megint bekopogtattam a szürrealistán is egyértelmű kopogtató rúddal. Most egy férfi nyitott ajtót, bemondtam neki a jelszót. Félreállt az ajtóból és beengedett. Ölelő ott állt a terem közepén. Halvány aranymintás, fekete szmokinghoz való mellényben, fehér ingben, fekete csokornyakkendőben és lakkcipőben! Haja hátul össze volt kötve egy fekete selyem szalaggal. Atyaisten, milyen jól nézett ki! Ölelő végig nézett rajtam többször is, mint aki nem tud betelni a látvánnyal. Aztán észbe kapván odasietett hozzám és... fél térdre ereszkedett! Esküszöm, hogy letérdelt!! De nem a kezeimért nyúlt, hanem lábamat átkarolva, fejét ölembe fúrta.
- Grófnő! - szólt rekedt hangon és rajongó tekintettel nézett fel rám.
- Grófom! - válaszoltam neki, eltolva magamtól kezemet csókra nyújtottam.
Ölelő két kezébe vette kezemet és hamisítatlan kézcsókot produkált. Hihetetlen jelenet volt!
- Grófnő, esedezem, engedjen felállni, mert bizony nehezen jutunk így előbbre a szerelem ösvényén! - kérlelt Ölelő.
- Remélem Grófom, hogy ez esetben nem fog késlekedni túl sokáig az indulással! - bólintottam kegyesen.
Elégedett voltam a hatással. Hát nem minden nő erre vágyik?! Hogy letérdeljen előtte egy több mint lelkes pasas és csókokkal borítsa el a kezét vagy bármilyét, jelezvén határtalan hódolatát?!
A minket beengedő férfi fejét csóválva, csendesen vigyorgott a háttérben, nyilván tetszett neki a jelenet. Ezután bekísért minket a jobb oldali szobába. Abba, ahol először voltunk. Hoppá! Megint valami közös móka? Ha őt nem zavarja, akkor engem miért zavarjon?! - bátorítottam magam, mert valljuk be, hogy nem erre számítottam. Inkább valami bensőségesebb, meghittem randevúra. De hát majd meglátjuk, hogy mit talált ki Ölelő.

A hatalmas szobába belépve több nőt és férfit láttam. Mindegyikük elegáns ruhában volt, voltak párok és voltak láthatóan nem egymáshoz tartozók. Szemeimet végig pásztázva rajtuk, egy magas férfin akadt meg a szemem. Ő is hasonlóan volt öltözve, mint Ölelő, az ő sötét hajában bársony szalag volt. Valahogy ismerősek voltak a vonásai, de nem tudtam hova tenni. A nők és férfiak egy pillanatra rám néztek, azután folytatták a csevelyt, kezükben kupák voltak, nehéz fahéj illat és tömény erotika terjengett a levegőben. A szoba nagyobbik felén számos kerevet, fotel, szék állt, a másik felében egy fehér szőrmével bevont kb. 30 cm-nyi magasságú, üres emelvény, felette láncok lógtak a mennyezetről, végükön bordó, bársony párnás karkötőkkel.

Ölelő odament az egyik, fal mellett álló asztalkához és leemelt két különálló kupát. Odahozta nekem. Mindkettőnkéből a fahéj bor illata szállt fel. Kérdőn néztem rá. Vidám szikrákkal a szemében nézett vissza, az arcán viszont némi nyugtalanság tükröződött.
Átölelte derekam és még a nedű ízével teli ajkát ajkamhoz érintve, szája szájamat cirógatta. Megremegtek a lábaim. Hiába, a visszafojtott vágyakozás megtette a magáét. Ölelő felhúzta a szoknyám és alányúlt.
- Bugyi van rajtad?! - kérdezte elborzadt tekintettel.
- Majd meglátod, hogy milyen! Ígérem nem fog gondot okozni! - nyugtattam meg máris felhevült udvarlómat.
Ölelő visszahúzta a kezét és a földre tette már üres kupáinkat. Lassan vetkőztetni kezdett. Nem siette el. Végig simított a csípőmön, megkereste a szoknya oldalsó cippzárját és levette rólam a szoknyát. Nem tagadta meg magát, mivel egy közeli székre terítette a szoknyát, majd hozzálátott a bugyim vizsgálatához. A kis kiváncsi! Már most tudni akarta, hogy mire számíthat! Ujjait finoman végig futtatta a legelején, de ott nem talált semmit. Bezzeg én majd elomlottam az érintésétől! Aztán lejjebb vándorolva, megtalálta a comb közötti rész elülső és hátsó felén a patentot. Kipattintotta.
- Ah, de rafinált! Van is meg nincs is! - kuncogta.
Természetesen a lehámozott részt is a székre terítette. Ezután hozzáfogott a felsőrészemtől való megszabadításhoz. Megállítottam. Az nem járja, hogy ő teljesen felöltözve élvezkedjen, én meg ne hámozhassam! Kibontottam a mellényét, oda dobtam a szoknyámra, majd ingét gomboltam le róla. Mielőtt levettem volna róla az inget, karmolászva végig simítottam a mellkasán. Mellbimbói előremeredtek a mellkasából, ujjaimmal lágyan végig simítottam rajtuk, többször is. Hogy élvezte! Hát még én! Aztán ingje is a szoknyámon végezte. (Csak egy kicsit rebbent meg a tekintete, látván hányavetiségemet.) Közben vonagló mozdulatokkal többször odadörgölőztem lábához, mint egy sztriptíz táncosnő kedvenc tánc-rúdjához. Azt a másik rudat, azt vágytam volna már érinteni, de nagyon! Szégyentelen incselkedésemtől szemei tágra nyíltak. Várj csak, megfizetsz te még a két hétért!- gondoltam magamban. (Lazán átsiklottam azon a tényen, hogy erre pont én kényszerítettem.)
Ott állt előttem egy szál szmoking nadrágban és csokornyakkendőben. Mint egy lány buli meglepije! Erősen belemarkoltam ágyékába, megemelvén golyóit, apró kis nyikkanást préselve ki ezzel belőle. Miután így kikéjelegtem magam, Ölelő végre leszedhette rólam a felsőrészt. Kibukkant alóla a borvörös melltartó csoda és a testfestés. Ölelő mutatóujjával végig futott a mintákon, finom sóhajokat előcsalva belőlem. Értékelte a művészetemet és azt, hogy ezt neki készítettem.
- És itt mi rejtezik? - kérdezte nézve a melltartómat.
- Nézd meg és megtudod! - feleltem, most egy cseppet sem könnyítve meg a dolgát.
Ölelő, mint bennfentes szakértőm, nagy elmélyültséggel szimatolt a kebleim között, majd tenyerébe fogva a kosarait, centiméterről centiméterre végig vizsgálta ujjaival a melltartót. Először a felső patentot találta meg, azután megrántotta mindkét leffegésnek indult szaténdarabot. Mellbimbóim egyből felkínálták magukat neki a melltartó takarásából előbújva.
- Ezek aztán a finom falatok! És micsoda körítés!- tört fel belőle és legott buja mosollyal megnyalogatta mindkettőt.
- Húúú! - szaladt ki belőlem az elismerés, mint egy jobbfajta, erotomán kísértetből.
A bugyi alsó, szabadon maradt pántjai egyszerre csak mintha szűkebbé váltak volna, két oldalról előtérbe tolták szeméremajkaimat. Hupsz! Ez még külön élvezetet fog mindkettőnknek okozni!
Nagyon gyorsan leszedtem róla a nadrágot és - nem akarván újabb arcrángásokat előidézni - magam tettem le a székre. Ő ezalatt kibújt a valószínűleg roppant kényelmetlen lakkcipőből és a zoknijából, majd térdeimet és bokáimat csókolgatva leszedte rólam a szandált. Alsónadrág most sem volt Ölelőn, ő tartotta magát szokásaihoz. A csokornyakkendőt én nem engedtem levenni, elvégre egy gróf és egy grófnő adjon a formákra!
Imigyen mindketten hiányos öltözetben álltunk egymással szemben. Éreztem, ahogy arcomon lázrózsák virítanak, mint egy elsőbálos bakfisnak, az ő arca átszellemülten ragyogott. Ó, hogy szerettem ezt a férfit! Le kellett csillapítanom magam, ha nem akartam ott helyben birtokba venni.

Kicsit körbenéztem a szobában, a férfiak közül már mindenki mezítelen volt, többségükben a nők is, de közülük néhány még fehérneműben pompázott. Tekintetemmel a magas, ismerősnek tűnő férfit kerestem. Nem sokáig kellett keresnem, mert éppen felénk lépdelt a puha szőnyegen. Egy másik ragadozó. Ölelő egy párduc volt, ez a férfi viszont a tigrisek súlyos lazaságával mozgott. Ölelő nem hogy nem ütközött meg közeledésén, hanem elébe sietett és tőlem elfordulva, nagyon halkan szót váltott vele. Az ismeretlen a beszélgetés közben többször rám nézett, tekintete egyszerre volt vesékbe látó és mégis tüzes. Valami, mint láthatatlan mágnes vonzott hozzá. Azután odament egy vörös hajú szépséghez, akinek elkezdett magyarázni. A lány hol felém, hol Ölelő irányába nézve, mosolyogva bólogatott és válaszolt az ismeretlen férfinek. Egyre furcsább volt az egész.

Ölelő visszajött és hozzám simult, ajkai megint ajkamat keresték. Én pihegve viszonoztam ölelését, nem törődve már senkivel, aki körülöttünk volt. Első igazi csókja az olvadó láva perzselésével árasztotta el a testem, érzékeim megrészegülve egyszerre itták testének tapintását, az illatát, a látványát. Szótlanul néztem őt, kezeim tétován felfedezőútra indultak. Itt voltunk hát két hét után, én mégis úgy éreztem magam, mintha először szeretkeznék vele. Végig csókolgattam a nyakán a fő eret, kezeim vállait markolták, ő a derekamon futtatta végig erős ujjait, keze időnként lecsúszott a fenekemre. Aztán ő ízlelgette meg az én nyakamat, farka testének simogatásától emelkedni kezdett és lefelé mutatva, mint egy iránytű, nekem feszülve állapodott meg a combjaim között. Én összébb zártam combjaim és a bugyi szabásának rejtelmei következtében szeméremajkaim akadálytalanul csókolgatták őt megint. Ilyen hatással egy férfi sem volt még rám! Ölelő megint a nyakamba csókolt, lágyan beszívta rajta a bőrt, elhelyezve rajta a saját jelét, egy pici lilás-piros virágot. Én szerelmesen simogattam tovább, ujjaim tarkóján játszottak a szalag alól kibújt hajtincsével, tenyerem mellkasát simította. Aprókat lihegtünk az élvezettől, a vágytól, egymástól, erővel visszatartva magunkat, hogy ne essünk rögvest egymásnak.

A magas férfi ismét odajött hozzánk, majd egy fekete selyem kendő került a szememre. Ketten két oldalról megfogták kezeim és elkezdtek vezetni. Fogalmam sem volt, hogy hova megyünk. Lábam egy idő után valaminek neki ütközött, majd Ölelő szólt, hogy lépjek feljebb. Lábaim a puha szőrt érintették. Szóval engem kötöznek ki! Ez az én titkos vágyam volt. Nem tudom, hogy Ölelő honnan jött rá! Behajlított karjaimat kényelmes szögben az oldalam mellé emelték és rátették a láncos bársony karkötőt. lábaimat enyhe terpeszbe tolták szét. Egyáltalán nem volt kényelmetlen. Megint nem láttam semmit, viszont mindent hallottam. Hallottam a nők gyöngyöző és izgatott kacajait, a férfiak vágytól rekedt suttogásait, kerevetek roppanásait a testek súlya alatt. Nem is volt rossz aláfestés ahhoz, ami reményeim szerint rám várt!

Valaki a hátam mögé lépett, két tenyere végig futott a hátamon, le egészen a fenekemig. Nem Ölelő keze volt, a tenyerek simítása mégis valahogy ismerős volt. Bársonyfarkú lenne?! Mivel szerszáma nem volt elérhető közelségben, nem tudtam sejtésemet a szokott módon bizonyosságra váltani. Kipróbáltam ugyan láncaim hatótávját, de nem tudtam annyival lejjebb húzni, csak előre. Az ismeretlen kis szünet után tovább simogatott, tenyeréből most fahéj illatú olaj csepegett bőrömre, keze egyenletesen járva az idomaimon, masszírozta bőrömbe, ölemre a hűvös folyadékot, lélegzete nyakamat birizgálta. Noha nem tudtam ki az, egyre izgatóbbak voltak a testemen csusszanó mozdulatai, halk sóhajokkal fújtam ki a levegőt, a testem a kencétől - mint a múltkor - bizseregni kezdett. Az ismeretlen ekkor teljesen hozzám simult. Bársonyfarkú volt az! Elöntött az emlékezés... Milyen jó is hozzám Ölelő! Nem egy ismeretlen karjai között kezdődik a mulatság! Most már át tudtam adni magam Bársonyfarkú kedves és forró ölelésének. Bársonyfarkú tovább simogatott, méretes farka combjaim közé lendülve kezdett ágaskodni, pihés zacskója meghitten nyomódott combjaimnak.

Lépteket hallottam a pódiumon. Újabb hódoló érkezne? Egyre zavarosabb volt az egész.
Bársonyfarkú lejjebb húzódott, orrával beleszimatolt ölembe, majd fenekemet simította és markolászta két kézzel. Húúú, a szentségit! Semmit sem változott! Miközben ő a két félgömböt lazította megint, az újabb ismeretlen keze simogatta az én testem. Egy nő volt az! Megborzongtam. Sosem voltak leszbikus vágyaim, de ez a nő elképesztően puhán érintett engem. A női kacsók két mellemet cirógatták, nem érve még a mellbimbókhoz. Azután forróvá vált ölemen egy selyemkendő hűvöse csusszant végig többször. Finooom!- leheltem. A nő olvatagon kacagott fel, hangja, mint a fénylő ezüst. Bársonyfarkú felállt és farkával újból combjaim közé tolatott. A nő most oldalról hozzám simult és kezei a melltartóból előmeredő mellbimbóimon keringőztek. A szokatlan helyzet ellenére nem rántottam el magam tőle, sőt mellbimbóim felmeredve álltak. A nő eltérő erősséggel nyalta melleimet: jobb oldalon erős simításokat és erős ajakszorításokat éreztem, baloldalról lágy cirógatások és még lágyabb nedves ajkak érintése futott végig a mellbimbóimon. Közben Bársonyfarkú tőle már megszokott méretre nőtt szerszámának végével játszadozott finoman szeméremajkaimon, bejáratomon. Élveztem mozdulatait, testemet előre döntve préseltem magam oda Bársonyfarkú szerszámához. Bársonyfarkú felnevetett és kedvemre téve ő is hozzám szorította magát. A nő egy pillanatig sem hagyta abba izgatásomat, mellbimbóimat szívta és dörzsölte finoman, egyik keze Bársonyfarkú farkát ölemhez nyomva simogatta a kemény, vérrel teli testet. Később hallottam, ahogy szenvedélyesen csókolózik Bársonyfarkúval, el sem engedve annak farkát. A testem aprókat remegett a gyönyörtől, bejáratom halványan lüktetett, fenemód kívánta már, hogy Bársonyfarkú belém hatoljon, Bársonyfarkú azonban magához húzott. A nő ekkor eltávozott, én ott remegtem Bársonyfarkú karjai között.

Valaki fellépett az emelvényre és nemsokára két férfi között álltam. Testének illatáról érzékeim azonnal felismerték. Ölelő! - leheltem felé. Ölelő erre szintén megkínálta ölem elejét már kicsit nedves makkjával, mire szeméremajkaim újfent mohó és nedves csókocskákkal üdvözölték a régen látott kedvest. Megint egyik kedvenc pasim és a szerelmem között voltam szendvicsként! Ölelő kezei még melltartóba bújtatott melleimet markolták, ajkaival szorítva a mellbimbóimat rágcsálta finoman. Tűz futott végig rajtam az érintésétől. Bársonyfarkú átkarolva a hasam két oldalán nyugtatta kezét, de rám simuló tenyerének érintése nem hogy megnyugtatott volna, inkább még jobban felizgatott. Őrjítőek voltak így együtt, megint! Bársonyfarkú és Ölelő egymást felváltva kezdett mozogni, váltakozva éreztem kemény szerszámaikat combjaim között és ölemen. Kétféle makk nyomult oda - hol elölről, hol hátulról - ama bizonyos redőhöz, közben Ölelővel elfulladva csókolóztam. Ölelő és Bársonyfarkú egy kis idő elteltével időnként be-belátogattak barlangomba, de éppen csak, ezzel tovább forrósítva engem. Ritka örömteli egy páros voltak! Ölemet lágyan előre-hátra mozgatva tettem kedvükre, így segítvén az éppen felém siető minél mélyebb behatolását. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak örömömben! De kezeim ki voltak kötve és tehetetlen voltam! Micsoda édes kínzás! Hogy megmarkolásztam volna pedig a kezeimmel őket! Mindkét férfi fel-felnevetett minden mozdulatomnál, majd felváltva lihegett vagy sóhajtozott a fülembe, Ölelő ajkai csókolták a nyakam, az arcom. Ha így folytatjátok én el fogok menni! Nem lehettek ilyen kegyetlenek! Egyszer csak Ölelő elhátrált tőlem, majd lelépett az emelvényről. Miért hagyott itt?! Miért megy el??!!!

Bársonyfarkú ismét magához húzott.
- Tudod ki vagyok, ugye? - kérdezte mély, bársonyos hangon, mellkasa hullámzott lélegzetvételeitől.
- Igen! Bársonyfarkú! - lihegtem
- Tudom, hogy így neveztél el! Tetszik! - világosított fel ismét nevetve, közben kicsiket lökött rajtam kint lévő szerszámával, két tenyere melleimet simogatta. Azok a "jó" kezei! Szeméremajkaim nedvesen lüktettek már tőle és Ölelőtől, de azért még tovább élveztem a simogatásait.
- Szereted őt?- kérdezte.
- Igen! Őrülten! - feleltem és elcsodálkoztam azon, hogy itt állok Bársonyfarkúval és közben Ölelőről beszélgetünk.
- Irántam mit érzel? - faggatózott tovább.
- Élvezlek.- válaszoltam neki nevetve.
- Jó válasz! - nyugtázta Bársonyfarkú lakonikus tömörséggel.- Már a múltkor is tudtam, hogy nem én vagyok a boldog nyertes. Nem bántam, mert az öcsém boldogsága többet ér nekem. Te pedig megadtad ezt neki és ezért örökké hálás leszek neked.- folytatta
- Szóval családban marad?! - feleltem neki felkuncogva, apró érintéseitől megint igencsak felmelegedve. Most jöttem rá, hogy mi volt olyan ismerős a magas férfin. Ölelő vonásai voltak kicsit idősebb és egy kicsit más kiadásban. Ölelőtől tudtam már, hogy van egy bátyja.

Bársonyfarkú derekamon tartva egyik kezét, matatott valahol, majd olajozottan súrlódó fém hangját hallottam. Láncokat húzott le és rácsatolta a lábamra. Hirtelen vízszintes helyzetben találtam magam, kezeim és lábaim láncokon függve, arcom a föld felé nézett. Bársonyfarkú kioldozta kezeimet, közben bordáim alatt ketten tartottak. Karjaim behajlítva az újabb, szélesebb emelvényen támaszkodhattam meg és ez sem volt kellemetlen, mert jól ki voltam egyensúlyozva. Két lábam széttárva, csípőmet szorítva közéjük lépett. Rám hajolt és testemet csókokkal borította el, kezei lágyan tartva morzsolgatták melleimet, a mellbimbókat most nem érintve. Újabb tűzhullám öntött el. Aztán lejjebb húzódott és belenyalt a bugyi pántjai között már jócskán kitelt párnáim közé. Megrándult a csípőm, annyira finomak voltak az ajkai. Sokkal gyengédebb volt velem, mint első alkalommal. Ahogy finom, de visszafogott szenvedéllyel nyalt engem, ölemet megint elárasztották a hullámok. Nyögdécselni tudtam csak ennyi finomságtól. Istenkém! Családi örökség tán náluk ez a tudomány?! Bársonyfarkú most viszont már nem óvatoskodott, hanem a rá jellemző módon, határozottan belém jött. Nem tudtam védekezni ellene, de nem is akartam! Csípőmet kicsit előre lendítette, amitől kicsúszott belőlem, majd tévedhetetlen pontossággal ismét belém hatolt. Mint egy élő, lüktető légkalapács fúrta belém magát! Az első lökéseknél isteni érzés volt, ölem a kicsusszanások után remegve várta kemény szerszámának újabb köszöntését. Kis idő elteltével azonban hihetetlen módon, de Ölelő kemény, bennem járó, őrjöngve mozgó farkára tudtam csak gondolni, őt akartam, őt kívántam Bársonyfarkú helyébe, neve egyszer csak hangosan kicsúszott a számon. Bársonyfarkú ezt meghallván leállt és leszedte le rólam a kendőt. Kissé hunyorogtam a hirtelen jött fénytől, majd a majdnem velünk szemben lévő kétszemélyes fotelben ülve megláttam Ölelőt. Mögötte állt a fotel támláján nyugtatva kezét a sötétvörös hajú lány, mindent tudóan mosolygott fel rám. Ölelő boldog hitetlenkedéssel meredt kettőnkre, farka kezében állt felmeredve. Megint a tövénél szorította, most is felizgatta az élvezésem látványa. Már nem szégyelltem magam előtte. Ajkaim hangtalanul formálták neki azt az egyetlen szót, amit most mondani akartam: Szeretlek.

Bársonyfarkú nagyon óvatosan kihátrált belőlem, fenekemre két cuppanós puszit nyomott és lábaimat megsimogatva leoldott a láncaimról. Amikor felemelkedtem az emelvényről, megállt velem szemben, kezei vállaimat fogták két oldalról és szemében őszinte szeretettel nézett le rám.
- Bocsáss meg ezért, tudtam, hogy csak eddig mehetek el. Nem akartam fájdalmat okozni sem az öcskösnek, sem Lisa-nak, a barátnőmnek. Szinte elejétől fogva éreztem, hogy az öcsémet akarod igazából. Ha nem kiáltod a nevét, akkor is leálltam volna. Teljesen más voltál, mint a múltkor. De nagyon élveztelek, és tudd, hogy nagyon-nagyon kedvellek.
- Te is bocsáss meg nekem! Nem te tehetsz róla. Te olyan voltál, mint először.- válaszoltam neki és végig simítottam alkarján búcsúzóul.

Bársonyfarkú sötét szemeiben sárga láng villant, még rám mosolygott ugyan, de már lelépett az emelvényről és megindult a sötétvörös hajú lány felé, aki karjába zárva ölelte meg, odaadással telten bújt hozzá és boldogan simított végig fején. Bársonyfarkú beletemette a fejét a dús hajba, és lágyan ringatta a lányt. Én is hálás voltam a lánynak, hogy nem bánta időleges osztozásom rajta. Így nem kellett lelkiismeret furdalást éreznem ezért sem.

Ölelő felugrott és pár lépéssel átszelve a kettőnk közötti távolságot, ott termett mellettem. Mivel most már nem akadályozott meg semmi, ezért felé léptem. Ölelő minden ízében remegve ölelt át, kezei mohón simogattak, én is reszkettem, kezem hajába túrva feszült tarkójára.
- Elnéztelek a bátyámmal, láttam az izgalmadat, még szinte öled feszülését is éreztem magamon közben és hallottam a nevem előtörni belőled. Egyszerre voltam boldog és rémült tőletek. - izzó suttogással teli hangja szívemet szorította.
- Miért hagytad akkor, hogy ő öleljen engem?- kérdeztem értetlenkedve ekkora önkínzás láttán.
- Nagyon a kedvedre akartam tenni, és így akartam, hogy megtudd, Bársonyfarkú a bátyám.
- A bátyád nagyon szeret téged. Rájött ő is, hogy csak a testünk élvezi egymás érintéseit, a lelkünk másé. Csak addig ment el az eszement próbád során, ameddig ő maga is meg nem győződött erről teljesen. Ez egyszerre volt az ő érzéseinek próbája is, saját magának. Pont ezért fogjuk mindig is kedvelni egymást a bátyáddal. - homályosítottam fel kedvesem enyhén zavart elméjét, kimondva azt is, amit ő el akart hallgatni előlem.
- Örült voltam, bocsáss meg! George előre megmondta, hogy így lesz! - csókolt tovább Ölelő.
- Te tényleg bolond vagy! - töröltem finoman képen. Úgy látszik, ez újabban a Házban szokásommá vált.
- Én beszéltem rá erre, csak azért egyezett bele, mert te vagy az, noha előtte Lisa beleegyezését is kikértem. Lisa hamarabb megértett, mint ő, sőt maga is ajánlkozott, hogy részt kérhessen a neked való örömokozásból. - vallott nekem tovább az izgalomtól és megkönnyebbüléstől hadarva, engem ölelve.

Tehát Lisa volt az az ismeretlen nő, aki engem olyan érzékien simogatott. Alaposabban megnéztem. Arannyal átszőtt, áttetsző köntösbe bújtatott, dús keblei finoman ringatóztak kapkodó lélegzetének ritmusára, karcsú derekára Bársonyfarkú karjai fonódtak. Egymásban elmerülten csókolóztak. Csodáltam a lányt bátorságáért. Elképzeltem, ahogy Ölelő Lisa kebleit csókolja, benne táncol. Furcsa érzés volt, csak félig-meddig tudtam elfogadni. Több közös vonás volt George és én közöttem, mint gondoltam.
- Lisa meghallva George általad adott becenevét, kacagva mondta, hogy roppant találó. Ő már csak tudja! - folytatta rám kacsintva.
Elnevettem magam. Hát itt mindenki tud már mindenről, csak én nem?!

Ölelő felültetett az emelvényre és otthagyott. Egy kupával tért vissza. Gyorsan megittam, mert nagyon szomjas voltam. Megint a fahéj bor volt. Minden fáradtságom elmúlt, újból könnyeden tudtam szemlélni a pezsgéstől vibráló világot. Ölelő most nem ivott. Lekéredzkedtem, Ölelő derekamat fogva lesegített. Fejem könnyű zsibongással volt teli, felkorbácsolt vágyaim egyetlen személyre összpontosultak. Rá!
- Megkötözzelek megint? - kérdezte Ölelő csintalanul benyúlkálva a melltartóm alá.

Szaporán bólogatni kezdtem. Így Ölelő felkötözte kezeimet és a hátam mögé állt. Kezei lustán cirógatták hasam, szája apró érintésekkel szeretett, ujjai futólag érintgették melleimet, be-belátogattak szirmaim közé. Bűvölt engem, az Ölelő-féle mágiával, amely úgy tűnik csak rajtam fogott, de rajtam aztán nagyon. A teremben már mindenki javában gyakorolta a Káma Szútrát és az Illatos Kertet, egyszerre. Időnként kinyitva szemem, hol egy nyakba emelt lábat láttam, hol két-hátú állat pozitúrát, hol szorgoskodó kezeket és szájakat már nagyon merev farkakon, hol két férfit egy élvező nőn osztozva, vagy éppen fordítva. Gyöngyöző kacagások, hangos cuppanások, halk és kevésbé halk sikolyok, nyögések és sóhajok repkedtek a levegőben. Ez a zene és a látvány igencsak hatással volt rám is és Ölelőre is.
George-ra és Lisa-ra az Ölelő által korábban elfoglalt öblös fotelben találtam. George volt alul, Lisa neki háttal ült az ölében, George szerszáma lábai közül meredt elő, kezei elmélyülten gyűrték Lisa rózsás, feszülő kebleit, közben csókolta, ahol érte. A lány arcán leplezetlen öröm hullámzott, ajkai szétnyíltak, kicsi, rózsaszínű nyelve időnként végignyalta a száját. Lassan és kicsiket mozgott, George szerszámát magához szorítva, minden egyes mozdulatot a végsőkig kiélvezve. Nem irigykedtem egyikükre sem. Megérdemelték mind ketten az önzetlenségükért, hogy most egymásban találjanak még nagyobb örömöt. Mindazonáltal erőteljesen felizgatott a látványuk. Ölelő mellem alatt átölelve tartott, ajkaival fúrta belé magát a hajamba, ujja finoman és mégis mohón ölemen járt, mozdulatai Lisa mozdulatainak ütemét vették át. Erről tudtam, hogy ő is őket nézi.
Ölelő elém térdelt és apró csókkal hintette tele a festett mintákat megint. Láttam, hogy teljesen lenyűgözik. Ajkaival kitartóan követte a mintázatot, le egészen az ölemig. Ott megragadta szőrzetemet és játékosan, de finoman cibálni kezdte, majd egy rántással lehúzta rólam a tangát. Nem értettem őt, eddig semmiben sem akadályozta! A következő áldozat a melltartóm volt. Megint belefúrta orrát, száját az ölembe és gyengéden nyalogatni kezdett, aztán az eleinte lágy nyalintások egyre és egyre erősebbek lettek. Olyan finom, olyan izgató, olyan jó volt Ölelő nyelvét éreznem, hogy lábaim elkezdtek reszketni, remegő ölemből kis nedvpatak indult lefelé a combomon. Ölelő egy valódi gourmand szenvedélyével nyalta a folyadékot, közben kezei mellemre tapadva gyömöszöltek. Fejemet hátrahajtva adtam át magam az ölemből kiinduló ritmusos reszketésnek. Ölelő felállt, megint mögém lépett és sok-sok simogatás, ölelés és egyre mélyrehatóbb gyűrű-vizitek után úgy döntött, hogy a tettek mezejére lép, mivel én végső kéjvágyamtól fűtötten nyomtam az ágyékához a fenekemet, combjaimmal szorítottam magamhoz rég várt farkát, ölem belső ütemének engedelmeskedve csúszkáltam rajta, egyre konkrétabb felszólításokat címezve hozzá a behatolásért. Ő közben - mintha tán süket lenne - minduntalan visszakérdezett, hogy jól hallotta-e, hogy mit is akarok én. Aztán végre, végre Ölelő bátyja nyomdokain járva láncaimra döntött és belém lökte magát. Felsikoltottam, mert legalább olyan kemény volt, mint George. Szemeimet lehunyva, testem hátrafeszítve élveztem őmerevségét magamban. Ölelő megragadta a melleimet és lassan, időnként meg-megállva körözni kezdett bennem, én vele mozdultam. Édes feszülések, nedves, finom súrlódások, élvezet - ezek töltötték ki most csak a világomat. Sürgető mozdulataimra aztán nemsokára régen várt, vad örömtáncát járta bennem. Lubickoltam a kéjmámorban, közben kinyitva szemeimet megláttam Lisát és George-ot. Mindketten minket néztek, közben George legalább olyan erős szenvedéllyel táncolt Lisában, mint Ölelő bennem. Az ő gyönyörhangjaik, fátyolos tekintetük az én gyönyörömet is fokozták, Lisa és George önfeledten élvező arca csodálatosan szépnek tűnt. Ölelő közben egy kicsit megint megállt, de nem hagyhattam ezt, mert csak farkának tánca létezhetett megint a számomra. Ölelő erre kirántotta magát belőlem, majd elém állt, combjaimnál fogva felkapott és újból a dárdájára tűzött. Lábaimat gyorsan derekára akartam fonni, hogy ne tudjon kihátrálni, de megelőzött és újfent egy nagyot lökött rajtam. Megint felsikoltottam, aztán Ölelő elementáris erejű ostromától kiáltottam újra és újra! Hullámzott körülöttem az egész világ, távoli morajjá csendesültek a szobában lévők vágy hangjai, csak a saját kiáltásaimat és Ölelő ziháló lélegzetének hangját hallottam, egymásért harcoltunk egymással. Szinte önkívületben öleltem, vállába haraptam, csípőm és az ölem pulzálva, szívva-szürcsölve őt vonaglott rúdján, lélegzetem ki-ki hagyott, ő pedig hangos nyögésekkel, szinte ordítva árasztotta el bensőmet. A két heti megtartóztatásunk eredménye most mutatkozott meg. Eszelősen szorítva, ölelve csókoltuk, haraptuk, szívtuk tovább egymást, egymásnak suttogott szavainkkal tovább ölelkeztünk. Szeretkeztünk.

Ölelő kis idő múlva kicsusszant és ráültetett az emelvényre. Barna szemei szerelemmel telten néztek, két keze gyengéd keretbe fogta az arcomat. Elvesztem bennük, teljesen, de most már nem számított! Sosem szerettek még így, és én sem voltam képes még senkit így szeretni. Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Kiáltani akartam volna, de ő egy csókkal tapasztotta be a szájamat.
- Ugye most már hozzám költözöl végre? - kérdezte, amikor kicsit lecsillapodtunk.
- Igen. - leheltem a választ szájára.
- Hozhatod a pingvinjeidet is, elférnek a macijaim mellett - nyugtatott meg elárvuló állatkáim sorsát előre elrendezve.

Mivel nedveink lassan szivárogni kezdtek belőlem, ezért kénytelen voltam az emelvényen lévő selyemkendővel megtörölnöm magam.
- Gyere, menjünk a házi fürdőszobába! - mondta Ölelő és elindult az ajtó felé.
Lisa és George követtek minket. Ölelő egy kisebb terembe vezetett minket, ahol dézsás pálmafák között egy kb. hatszemélyes, medencének is beillő kád volt. Mi Lisával egymásra néztünk és örömmel tapsikolva, berohantunk a meleg vízbe. Amikor megfordultunk, láttuk, hogy Ölelő és George karjaikat összefonva mellükön, nevetve néznek minket, majd - amikor azt hitték nem látjuk őket - egymás vállába bokszoltak, mint két kamasz. Lisával kirobbant belőlünk a kacagás. Én előbb hagytam abban, mint ő.
- Köszönöm, hogy nem voltál féltékeny. - mondtam Lisának.
- Nem volt mire, tudtam George elmondásából, hogy te Gerryt szereted teljes szívedből, így nem esett annyira nehezemre. Bár azért voltak pillanatok, amikor nagyon a helyedben lettem volna. De rá kellett, hogy döbbenjél az érzéseid mélységére, hogy el tudd fogadni Gerry rád gyakorolt hatását. Én már egy hete George-nál lakom. Nekem valamivel könnyebben ment ez, de te más vagy.
Furcsa volt Lisa szájából Ölelő nevét hallanom. Majd megbékélek a polgári nevével valahogy.
- Ugye nagyon szereted Bár... George-ot? - kérdeztem tőle. Még mindig nehezen jött a számra George keresztneve. Jó lesz hozzászoknom!
- Éppen úgy, ahogy te Gerryt. Mindent megtennék érte, bármire is kér. - válaszolt már csak suttogva Lisa, mert közben a fiúk is belegázoltak a vízbe.
Elgondolkodtam azon, hogy a két testvér mennyire ugyanolyan hatást váltott ki belőlünk. Lisa éppen úgy rajongott Bársonyfarkúért, ahogy én Ölelőért. Azt hiszem, jól meg fogjuk érteni egymást.
Odafordultunk párjainkhoz, akik egymás mellett ültek most a kád ülő részén. Ránéztem George-ra, aki az idősebb testvér derűjével mosolygott Ölelő boldogságtól repdeső arcát szemlélve. Lisa rám mosolygott.
- Hál'istennek, nagy gyerekek ezek mindketten! - mondta, és most én értettem mélységesen egyet az ő meghatározásával.
Szavazz Te is!

Átlag: 6.28 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 papi 2014. 01. 9. csütörtök 05:40
Kár, hogy vége.
#8 A57L 2013. 12. 17. kedd 08:27
Egész jó.
#7 genius33 2013. 06. 20. csütörtök 04:51
Kellemeske lett.
#6 biharos 2007. 06. 26. kedd 17:04
Ez igen, jó ritmus, expozició, stb., igy kell írnod, ügyelve mindenre!
Ez a munka 10+3, gratula és köszönet érte!
#5 én 2006. 07. 25. kedd 15:48
Most olvastam először, egymás után mind a négyet. Van ahol nem tetszenek a párbeszédek, kicsit bemagyarázós. Máshol viszont annyira gyönyörű, hogy majdnem elsírja rajta magát az ember. És nagyon érzéki, szenvedélyes. Írj még:)
#4 Hûha 2006. 04. 28. péntek 15:46
Esetleg egy másik történet?
Meg is nézem h van-e még itt történeted.
Hanincs, nagyon gyorsan rukkolj elő egy másikkal kérlek, mert már lassan elkopik a link, mert mindig ezekre kattintok :-)))
Egyébként azt szeretem a történeteidben h mindenféle gusztustalan divatdologtól mentesek :-)
#3 rowena 2005. 02. 7. hétfő 08:22
Banurr! Köszönöm szépen a lelkes bíztatást, de Ölelőék történetének azt hiszem egy időre vége.
#2 banurr 2005. 02. 7. hétfő 05:35
Jóóóóóó!
Naggyon. VÉgre egy izgató, értelmes-érzelmes történet. Még nyolc-tíz-húsz ilyentet Rowena... Bár valami ilyesmire bíztattalak Téged a Zindexen is...:)
#1 Törté-Net 2005. 02. 6. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?