A+ A-

Rajz rólad

Az utóbbi hetek nem teltek könnyen. Valami nyugtalanság vett erőt rajta. Nem tudott odafigyelni, bármibe is kezdett bele. Biztos az időjárás. Vagy többet kellene aludnom, gondolta. De a nyugtalanság csak nem akart múlni.
Aztán pénteken támadt egy kis elintéznivalója. Az egyik munkatársával kellett volna megbeszélnie valamit, de a kolléga nem jött be dolgozni. Megbetegedett, ha igaz. Ugorj csak át hozzám valamikor, van egy kis söröm is behűtve, mondta. Na szép. Nem voltak túlzottan jó barátságban, hiszen más részlegen dolgoztak. Nem volt semmi kifogása a személye ellen, de semmi kedve nem volt a barátkozáshoz. Mindegy, azért még átmehetek.
Amikor becsengetett a megadott címen, még javában sajnálta magát rossz kedve és a plusz rohangálás miatt. Aztán nyílt az ajtó, és alaposan meglepve látta, hogy egy lány áll az ajtóban, hosszú fekete haja hátul egyszerű lófarokban összefogva, blúz, szoknya, mint aki menni készül, de mezítláb, mint aki otthon van. Zavartan köszönt a lánynak, és mondta, hogy ő a munkatársát keresi, és nem tudja, jó helyen jár-e.
A lány kicsit meglepve nézett rá, aztán rámosolygott, és kijjebb tárta az ajtót.
- Nincs itt. De jöjjön csak be, ne itt a lépcsőházban beszéljük ezt meg.
A lakás, ezt első pillantásra látta, nem agglegény-odú volt. A lány illata és jelenléte mindent áthatott benne, már az előszobát is. Bementek a nappaliba, a lány hellyel kínálta, majd leült vele szemben a kanapéra.
- Nagyon furcsa ez az egész - kezdett bele a lány. - Ismerem a munkatársát... Jobban mondva, azt hittem, ismerem - tette hozzá egy kis fintorral -, hiszen együtt is éltünk. De már nem lakik itt. Hónapokkal ezelőtt szakítottunk. Nem értem, miért ezt a címet adta meg magának.
Csak nézte a lányt, és zavara, ha lehet, csak még tovább nőtt. Egyfelől őt is meglepte munkatársának ez a húzása, de valami feszültséget és nyugtalanságot is kezdett érezni - egészen másfélét, mint ami az utóbbi hetekben uralkodott rajta.
Beszélgetni kezdtek. Először közös ismerősükről. Szerették egymást, de egy idő után kiderült, hogy nem tudnak igazán egymáshoz alkalmazkodni. Még most is jó barátságban vannak, túl vannak már a szakításon. A héten is beszéltek telefonon. Aztán azt is megtudta, hogy a lány főiskolán tanul, és szabad idejében fest, elég komolyan. Elárulta neki, hogy ő is szokott rajzolgatni, de csak úgy, a maga szórakoztatására.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5 pont (9 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 v-ir-a 2009. 10. 25. vasárnap 21:48
nekem tetszett;
#1 Törté-Net 2005. 01. 10. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?