A+ A-

Balatoni nyár 1. rész

A következő történet nem sokkal a rendszerváltás után egy Balaton parti nyári táborban történt.
Édesapám munkája révén, s saját érdeklődési körömnek megfelelően évről-évre részt vettem szociálisan és/ vagy testi-szellemi fogyatékos gyerekek táboroztatásában. Korábban csak gyerekcsoportokat vezettem, de abban az évben, mivel nemsokára betöltöm a tizennyolcat, már ifjúsági csoportot is rám bíztak. Mivel ezekkel az emberekkel nagyobb odafigyeléssel kell bánni, s gyakran sokkal érzékenyebbek az átlagnál, főleg kamasz- és fiatal felnőtt korukban a tábor előtt komoly felkészítő tanfolyamon kellett részt vennem. Sok szabályt és módszert tanultam, amiknek azóta is, a mindennapi életemben nagy hasznát veszem, független attól, hogy akkori terveimmel ellentétben nem szociális munkásként dolgozom.
Rövidre fogva, volt egy szabály, amelynek az volt a lényege, hogy "házi nyúlra nem lövünk" alapon, a fiúk mindenféle, barátinál intenzívebb közeledését el kell hárítani. Leginkább azért, hogy ők ne sérüljenek lelkileg, mert hajlamosak egy kedves lány kedves és figyelmes viselkedését félreérteni.
No ja -gondoltam- de nem jönnék össze egy fogyival! Ez undokul hangzik, de ismerjük el, igaz. Egy dolog ilyen emberekkel együtt lenni, s nem rossz dolog, mert nagyon sokat lehet tőlük tanulni! De más dolog társként velük élni...
A tábor olyan volt, mint a legtöbb nyári tábor, Zánkán, Szelidi Sós-tón, vagy a cserkésztáborok. Délelőtt általában valami közös program, sport, kézműves foglalkozás, ilyesmi, délután strand, este társas est, mozi stb.
S hát múltak a napok, élveztem nagyon a nyarat. Habár volt rajtam némi felelősség, a felnőttekkel ellentétben inkább éreztem nyaralásnak, mint munkának azt a két hetet. Szép lassan megismertem a közel száz embert, beszélgettem, játszottam, mókáztam velük, ping-pongoztunk, röplabdáztunk... Habár nem tartozom a címlap-lányok közé, akkoriban ráadásul még volt néhány fölös kilóm is, szerettek a fiatalok velem lenni. S ez nagyon jól esett. Néha tényleg el kellett hárítani néhány fiú közeledését, de mindig sikerült, kedvesen, viccesen, finoman elütni a dolgot.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.45 pont (22 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2014. 06. 11. szerda 04:52
Nekem nem tetszik.
#3 papi 2013. 12. 6. péntek 10:40
Nem rossz
#2 listike 2013. 08. 14. szerda 07:40
Beképzeltkis liba! Mi az hogy fogyival soha! Vannak fogyatékkal élő barátaim, s sokkal értékesebbnek tartom Őket, min at úgymond teljesen egészséges embereket.
#1 Törté-Net 2005. 01. 6. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?