A+ A-

Vonattal Horvátországba 1. rész

Július közepe van, és nappal a hőség elviselhetetlen távol minden vízparttól. Éjszaka pedig majd' megöl az unalom.
Minden barátnőd a Horvát tengerparton nyaral, csak te maradtál itthon, és már nem is tudod, miért nem tartottál velük.
Ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívod egyiküket a mobilján, hogy hamarosan találkoztok. Majd Összepakolod a táskád,
és elindulsz az állomásra. Csak egy vékony blúz, és egy rövid szoknya van rajtad, de szerencsére kellemesen meleg az este.
Fehér felsődön át erősen kirajzolódik a piros melltartód, de már nincs időd ruhát váltani, és reméled, hogy ez ma éjjel senkinek sem fog feltűnni. Sajnos csak egy lerobbant másodosztályú vonatra tudtál jegyet szerezni, de nem a kényelmes utazásért vágtál bele.
Fölösleges volt aggódnod, mert jóval az indulás előtt odaérsz. Felkapaszkodsz a leghátsó kocsira, és elhelyezkedsz két szomszédos ülésen.
Ilyen korán még nem sok utasra számítasz, amikor azonban már bemondják a vonat indulását, és még mindig nem szállt fel senki hozzád, rájössz, hogy rajtad kívül valószínűleg mindenki időben jegyet rendelt, és már elment a tíz perce indult gyorsvonattal. Úgy tűnik, egyedül fogod tölteni a több órás utat, amit tulajdonképpen nem is bánsz. Amikor azonban a vonat lassan elkezd kigurulni a pályaudvarról, három lány kapaszkodik fel sietve a vonatra. Úgy tizennyolc, tizenkilenc éveseknek nézed őket, amikor belépnek a kabinba, ahol ülsz (bár felmerül benned, hogy az erős smink miatt többnek látszanak).
Hangosan vihorásznak valamin, és te visszagondolsz, milyen lehettél két éve az ő korukban, és azt kívánod, bár két perccel később érkeztek volna. Ráadásul az egyikük épp a veled szomszédos helyet szemelte ki magának, és mialatt a másik két lány elfoglalja a szemben levő székeket, megkérdezi, hogy leülhet-e. Magadban persze bosszankodsz a várható kényelmetlenségek miatt (az egész kupé üres, és nekik pont oda kell ülniük), de nem akarsz udvariatlan lenni. Kedves mosollyal bólintasz, és elrakod a táskád a székről. Leveszi apró hátizsákját (mintha csak diszkóba, és nem külföldre menne) és felteszi a csomagtartóra.
Ahogy nyújtózkodik, végigméred a ruháját. Fehér pólója alatt a legdurvább push-up, ami szinte a nyakába polcolja a melleit (nem mintha ez segítene), vászon miniszoknyájából majdnem az egész tangája kilóg. Ekkor eszedbe jut, hogy te sem lehetsz sokkal különb a "világító" melltartódban, de neked legalább nincs szükséged efféle méretnövelésre,
és ez elégedettséggel tölt el. Ráadásul a korkülönbség is neked biztosít fölényt. Körülbelül egy fél óráig eseménytelenül telik az út. Az elsuhanó oszlopokat számolva, próbálod elterelni a figyelmed zavaró fecsegésükről, amit egy fél percre sem hajlandóak szüneteltetni.
Amikor azonban belép a kalauz, pillanatok alatt elcsendesednek. Hamar lekezeli a jegyed, és hozzájuk fordul. Ők persze azzal próbálkoznak, hogy nagyon siettek, és nem tudtak jegyet váltani, de a férfit ez láthatóan nem hatja meg. Nagyobb hatással van már rá, amikor az egyik lány súg valamit neki, majd három összetekert húszezrest, húz ki a mellei közül. Nem mintha ő sokkal jobban állna ebből a szempontból, mint a melletted ülő, de hatvanezer az hatvanezer. Így legnagyobb sajnálatodra bosszantó útitársaid még veled maradnak egy darabig. Egy kicsit elcsodálkozol, mennyire ki vannak tömve. Ráadásul a kenőpénz felén megvehették volna a jegyeket, de az ő dolguk, gondolod.
Ahogy megint egyedül maradtok, pusmognak valamit, amit nem hallasz, de nem is igazán foglalkozol vele. A szemed sarkából látod, ahogy egyikük a másikhoz hajol, mintha megint a fülébe akarna súgni valamit, de az váratlanul elfordítja a fejét, és ajkaik összeérnek. Azt hiszed, ettől a véletlentől zavarban kölcsönösen valami bocsánatfélét motyognak, de nem így történik. Egy hosszú csókot váltanak (a nyelvükkel mélyen a másik szájában!), és te majd elsüllyedsz, annyira szégyelled magad helyettük is. Ekkor az, amelyik melletted ül, szinte véletlenül a combodra teszi a kezét, és gyengéden elkezdi simogatni. Egyre feljebb halad, és már a szoknyád alatt nyúlkál. Úgy döntesz, felállsz, és elsétálsz. De ahogy a másik kettő néz, úgy látod erre semmi esélyed: beszorítottak. Azért nem adod fel. Elkapod a kezet, ami, akkorra már majdnem a bugyidnál jár, és határozottan csak annyit mondasz "NEM". Erre ő olyan erővel ragadja meg a csuklód, amit nem néztél volna ki belőle, megszorítja, és azt feleli "DE". Újra próbálkozik, és te megint megpróbálod megakadályozni, persze ugyan ezzel az eredménnyel, csak ezúttal erősebb szorítással.
A másik két lány pedig csak mosolyog az erőlködéseden. A csuklód már sajog, a meddő kísérleteid okozta fájdalomtól. Ezért más megoldást nem látva, kétségbeesett megoldáshoz folyamodsz, és megfenyegeted őket, hogy sikítani fogsz.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.31 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2017. 09. 24. vasárnap 07:13
Valószínűleg csalódni fogok, mert azt várom, hogy a folytatásban a szemét kis kurvák jól pórul járjanak, és ezekben a történetekben nem így szokták folytatni...
#6 listike 2014. 11. 30. vasárnap 11:42
Gyűlölöm az erőszakot.
#5 A57L 2014. 04. 27. vasárnap 09:44
Nem tetszett.
#4 genius33 2013. 01. 30. szerda 07:57
Hmmm nagyon fincsi. smile
#3 ts 2004. 12. 29. szerda 17:24
nagyon jó várom a folytatást!!!!
#2 wlui 2004. 12. 26. vasárnap 23:36
Nagyon izgalmas történet, remélem, hogy a folytatás egy vad gruppenbe megy át...
#1 Törté-Net 2004. 12. 24. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?