A+ A-

Álmaim basszerosa

Csak futottam, futottam az üres úton. A frissen lehullott hó csikorgott bakancsaim alatt. Nem... cseppet sem félelemből futottam. Késztetésből csupán, mert ki kellett adnom azt a bizonyos feszültséget.
Egy cseppet sem melegedtem ki, mikor megálltam. Véletlenül éppen egy szórakozó klub előtt. Mondhatni a törzshelyem volt fiatalabb koromban: a haverokkal mindig itt lógtunk; a végén már fizetni sem kellett a belépésért.
Most is csak odaköszöntem a biztonsági őrnek:
- Szia Pityu!
- Szia! Hogy megy manapság?
- Tévelygek csak. Beengedsz?
- Persze, menj csak. Legalább feldobod a társaságot...- kuncogott.
- Köszi.
Beléptem az ajtón, s azonnal megcsapott a dohányfüst. Szinte már lapátolni lehetett volna. Úgy döntöttem, innom kell valamit, hogy ezt elviseljem, ezért a pulthoz siettem, és benyakaltam egy Vodkát. Öröm volt érezni, ahogy a nedű perzselve végigszántja torkom.
Beadtam a kabátomat a pultosnak, és még egy röviditallal a kezemben nekiiramodtam a táncoló, tomboló tömegnek. Épp egy régi barátnőm rockbandája volt fenn a színpadon, és nagyon jó zenét játszottak, szinte már extázisba estem tőle.
Egy idő után észrevett, és két mondat közt odakiáltotta nekem, hogy menjek majd be az öltözőbe, ha vége a hajcihőnek.
Csak bólintottam. Örültem, hogy egyáltalán emlékszik rám...
Végignéztem a bandán: az énekes volt a barátnőm, Andi gyönyörűen festett, sötétbarna - már-már feketének tetsző hajába vérvörös melírcsíkokat festettek, szeme ki volt emelve, szája szintén vérvörösen csillogott. Fekete topot és csípőnadrágot viselt.
A dobos fehér atlétát viselt sötétkék háromnegyedes gatyával. Rövid hajat viselt, világító kék szemei voltak. Váll- és karizmai csak úgy dagadoztak, ahogy ütötte a dobokat.
A billentyűsnek hosszú, derékig érő szőkésbarna haja volt. Fekete pólót és kék kopott farmert viselt. Egy piros-fekete flanelling volt a derekára kötve. Érzéki ajkait a mikrofonhoz érintve vokálozott néha.
De a legjobban a basszeros kötötte le a figyelmemet. Világos, szőkésbarna haja volt. Mintha csak mgának vágta volna le, néhány szálat nem tudott füle mögé terelni, így azok csapzottan lógtak szemébe.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.33 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 listike 2014. 09. 22. hétfő 05:54
Jó.
#4 papi 2013. 12. 7. szombat 07:28
Nem nagy durranás
#3 genius33 2013. 02. 19. kedd 13:47
Nemrossz nyes
#2 Chris 2004. 12. 9. csütörtök 11:38
"A frissen lehullott hó csikorgott bakancsaim alatt." hány pár bakkancsot hordasz egyszerre? rossz a fogalmazás és tele van hibával.
#1 Törté-Net 2004. 12. 8. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?