A+ A-

Attila vs. Zsolt

"Minden nő kurva" - hallani olykor. Tegnap elgondolkodtam ezen. Természetesen nem azon, hogy a nők mind kurvák lennének. Vagy ribancok. Szajhák. Lotyók. Repedtsarkúak. Könnyűvérűek... érdekes mennyi szavuk van az ilyesmire a férfiaknak, ugye? De nem, ez badarság. Nyilván nem minden nő ilyen. De talán, igen, talán én az vagyok. Úgy értem, illik rám e zavaros kifejezések valamelyike. Nem tudom. Döntsétek el ti.
Szóval, fél éve jöttem össze Attilával. Nem túl jóképű srác, de elég jó fej, és elszántan ostromolt nekem. Így egy idő után engedtem az ostromának, és nem bántam meg. Jól megvoltunk, bár a szex nem volt valami nagy szám vele, testileg nem vonzott igazán. Én sem vagyok egy nagy eresztés, mindig azt gondoltam, jobb, ha beérem azzal, ami jut nekem. Attila tapasztalatlan volt, és elég nehezen tudott összehozni egy-egy tisztességes merevedést. Nem hiszem, hogy szervi ok lett volna a háttérben, szerintem csak túlságosan izgult. Igyekeztem segíteni neki, de ahányszor belém rakta a farkát, mindig túl korán ment el. Utána szégyenkezett, és szó sem lehetett arról, hogy újból feltámasszam neki. Úgyhogy bátorítottam, kényeztessen orálisan, amit meg is tett. Ebben elég ügyes volt, így előfordult olykor, hogy az orgazmusig is eljutottam. Ha mégsem, hát megjátszottam az élvezetet.
Szóval a szexuális életünk Attilával több volt, mint problémás, de amúgy kedves, figyelmes fiú volt, jól éreztem magam vele. Minden rendben is ment, egészen a múlt hétig. Akkor volt a BULI.
Egy barátnőm hívott meg. Eljött sok lány, fiú, volt alkohol bőven, minek következtében hamar feloldódtak a gátlások. Megjelent egy eszméletlenül jó pasi is, Zsolt, aki már régóta nagyon tetszett. Magas volt, jóképű, és nagyon jól állt neki a bőrdzseki. Sejtettem persze, hogy egy magamfajta kisegér aligha fogja érdekelni. Így néztem, ahogyan sorra eltűnik jobbnál jobb lányokkal szobán, s tudtam, lefekszik velük. Sok ringyó, gondoltam keserűen. Gyanítottam, hogy csak a bömbölő zene az oka, hogy nem lehet hallani a szobából kiszűrődő kéjes hangokat. Sóhajtottam, és kerestem magamnak egy martinit.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.68 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 zsuzsika 2014. 11. 22. szombat 07:39
Jó.
#7 A57L 2014. 02. 5. szerda 09:28
Elég jó.
#6 papi 2013. 12. 6. péntek 10:47
Egész jó
#5 v-ir-a 2013. 07. 6. szombat 14:24
pedig talán érdemes volna ( mármint psychologushoz menni)
amúgy maga a történet egy szomorú,kétségbeesett, önmagát egyálatalán nem értékelő lány története
8 pont
#4 genius33 2013. 02. 23. szombat 12:35
Kellemes, nem volt rossz.
#3 Józsi 2009. 10. 16. péntek 14:59
Igazából engem is érdekeltek volna a részletek.
#2 wolfo 2004. 11. 29. hétfő 07:30
Utolsó előtti bekezdés:" Nem részletezném."
Pedig én ráérnék a részleteket is elolvasni.Nálam 9 pont.
#1 Törté-Net 2004. 11. 28. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?